/*Impresszum blokkolas*/ /*Impresszum blokkolas*/
Cikk nyomtatása | Hozzászólások (0) |
| Több

Alfa Romeo GT 1,9 JTD 16V M-Jet: Bocsánatos bűn

2005. július 20. 09:53   |   Autoblog
címkék:  

Amikor kikerült az Alfa sajtóparkjából a sirálykék benzines GT 2.0 JTS, felhívtak, hogy türelem, lesz autó, de én már dízel kupét kapok. Jaaaaj, csak azt ne! – sóhajtottam a telefonba, de így utólag most már bevallom, előbb járt a szám, mint az eszem.


Oh, egy Alfa Romeo!

Először is, nagyon szeretem az Alfát! Tudom, egy tesztelőnek ilyet leírni szakmai baklövés, hiszen könnyen elfogultsággal lehet vádolni, de biztosíthatok mindenkit, nem áll szándékomban dicshimnuszt közölni. Az első randim a GT-vel még tavaly történt, a Gundelben volt a hazai bemutató, finomat ebédeltünk, majd a kollégákkal felváltva hajkurásztuk egymást a Városligetben. Első pillantásra lenyűgözött a kupé, pedig emlékszem, pocsék egy idő volt, zuhogott az eső, és áztunk, mint a verebek, amikor cserélgettük az autókat. Szívem csücske, a 3,2 V6 hiányzott a vezethető trióból, csak statikusan pózolt a bejáratnál, így a dízeltől már akkor is idegenkedve a JTS-szel mentem két kört.


designo Bertone

Nézzék ezt a formát! Giugiaro mester mellett azért a jó öreg Nuccio tanítványai is tudnak valamit, ugyanis a 156-ossal ellentétben a GT karosszériaszobrászati munkálatait a Bertone végezte. Ehhez mérten szenzációs lett – mellékesen Giugiaro is Bertone tanítvány. A klasszikus Alfa-pajzs úgy hasítja a levegőt, mint a vadászó karvaly csőre, a gépháztető domborulatai mintaszerűen futnak fel az A oszlopig, az övvonalat pedig koronaként ékesíti a fényes kilincs. A far tömör, az ívekre került lámpák még zömökebbnek mutatják, az oválisan testes kipufogóról pedig senki sem gondolná, hogy kormos dízelfüstöt ereget. Egyedül a kerekek rontanak az összképen, a 16 colos könnyűfém felnik szemmel láthatóan kicsik, és bár van nagyobb a GT-hez, állítólag ezzel jobb a komfort, így ez került a tesztautóra.

Rosso Alfa

A budapesti olasz éttermek előtt tízből öten nézték első pillantásra Ferrarinak a GT-t, ami nem is annyira meglepő: sportos kasztni, piros dukkó, sárgás bőrülésekkel – ez bizony a maranellói paripákhoz dukál! De ez a piros, nem akármilyen piros, ez a Rosso Alfa, ami utánozhatatlan. Gőzöm sincs, mit kevernek az olaszok ebbe a festékbe, de tény, hogy az összes barátnőm megvadult ezért a kocsiért, még az is, aki utálja a pirosat. Bevallom, én az elején cinikus voltam, mert biztos voltam benne, az importőr ennyi örömet akart szerezni, hogy ha már dízel Alfa sportkupét ad ki tesztre, legalább a megjelenés legyen perfekt. Tévedtem, mint a telefonban.




 


U2, Pavarotti, M-Jet

Micsoda nagyszerű trió, pedig csak a szám nagy, ugyanis félelemből vittem magammal egyik kedvenc CD-met, amikor átvettem a GT-t. Gondoltam, Bono – Pavarotti kettőse, a Miss Sarajevo, és más U2 nóta majd lelket ölt belém, ugyanis sehogy sem tudtam feldolgozni, hogy az általam már amúgy ismert és jónak tartott 16 szelepes JTD erőforrás most egy kupét fog mozgatni. Nagyon nem ment nekem ez a képzeletbeli házasság, lévén alfás szívem már anno a fronthajtást is nehezen emésztette meg, de most ez a dízel GT egyenesen az idegeimre ment. A FIAT Magyarország munkatársa tündér volt, mint mindig, az autó lemosva, kitakarítva, tankolva várt, szemle után aláírtam a papírokat, és már tűztem is ki a sorompós kapun. Persze az első dolgom volt a CD-t benyomni, a hangerőt feltekerni, így csak a karosszéria enyhe rezgéséből éreztem a motor indítását, és rögtön feltűnt, hogy azért húz a gép rendesen.


Éhezünk és szenvedünk…

Így kezdődik a Hárfa dal, amit egy vasgyári dalárda énekelt az ötvenes évek egyik hazai mozifilmjében, de az első ezer kilométer megtétele után ez jutott eszembe a motorról.
Ha megszemélyesíteném a 150 lóerős masinát, valószínűleg a hengerek így panaszkodtak volna, hiszen szenvedtek a jobb lábamtól rendesen, és enni bizony nem sokat kaptak. Nem, nekem biztosan nem kellene ez a dízel GT, ezerszer inkább a falánk és drágább 3,2 V6, de a kutya fáját, rendben van ez a kocsi így is! Két dolog nem tetszett, mégpedig, hogy hiába a relatíve csendes belső, azért kívülről az én fülemnek stílusrombolóan kalapál a dízel, és 2000-es fordulat alatt olyan lomhán mozdul az egész, mint a lajhár. Fogyasztás? Én barbár 3 ezer kilométert mentem egy hét alatt, szinte benne aludtam, tekeregtem autóúton, városban, hegyekben, síkságon, és 6,4 literes átlagot produkált. Jó, van egy friss traffipaxom, így mostanában higgadtan kerülöm a száguldozást, de ehhez az értékhez akkor sem szükségeltetik kommentár.
 


Sport és luxus

A GT nem megy rosszul. Kompromisszumos futóműve szerethető, mondhatni arany középút, mert se nem lágy, se nem kőkemény. Jó vele előzni, mert 80-ról élvezetesen tud duplázni, és hatodikban, 3000-es fordulatnál csendben, rendben fut 170 körül. A kényelem is elsőrangú, a 147-es belsejét némi átalakítással emelték át a GT-be, mivel azonban a kompakt Alfa berendezése jó, így a kupé esetében sem vall szégyent. Szenzációsak az ülések, nemcsak szemre hívogatnak, hanem nagyon jól is tartanak, a bőrkormány fogása ugyancsak álomszerű, és mindenhol kellemes tapintású, puha anyagok vesznek körül. Nincs zörgés, jó az összeszerelés, bár a meós azért szemet hunyt egy-két pontatlan illesztés felett. Hátul is el lehet férni, de langaléták ne kísérletezzenek, szerintem 165-170 centinél van a határ, a be- és kiszállásnál pedig előnyt jelentenek a gumiizületek. Praktikus, hogy a csomagtartónál az üveg is nyílik, így nem lőrésen kell betuszkolni a bőröndöket, hanem kényelmesen lehet pakolni. Az ülések dönthetők, hihetetlen, mivé lesz egy macsó márka, és van rögzítő háló meg titkos fiók. Mamma mia!

Semmi sem tökéletes

Mondjuk engem az emocionális dolgokon kívül nem igazán érdekel más egy autóban, de szakmai kérdésekben nincs helye lezserségnek, sem felületességnek. Ez teszt, nem pedig fizetett PR cikk, így jöjjön a “hibalista”. Szokásos Alfa-jelenség az átlagosnál nagyobb fordulókör, és őszintén szólva, egy egzaktabb, pontosabb váltónak is örültem volna. Kicsi a kesztyűtartó, az apró gombok miatt babra dolog a rádió kezelése, ha nincs multikormány, és a legmélyebb pozícióban is kissé magasan van a vezetőülés.



Műszaki adatok

Jelleg: középkategóriás kupé
Motor: 1910 cm3, 4 hengeres, 16 szelepes dízel
Teljesítmény: 110 kW/150 LE 4000 1/percnél
Nyomaték: 305 Nm 2000 1/percnél
Méretek: hosszúság 4490 mm, szélesség 1765 mm, magasság 1355 mm
Tengelytáv: 2595 mm
Saját tömeg: 1360 kg
Csomagtér: 320 liter
Csúcssebesség: 210 km/h
Gyorsulás 0-100 km/h-ra: 9,5 mp
Fogyasztás (város/országút/átlag): 8,6/5,3/6,7 l/100 km (gyári adat)Tesztfogyasztás: 6,4 l/100 km
Üzemanyag: 63 liter
Alapár: 8,480,000 forint
Tesztautó ára: kb. 8,800,000 forint

Tesztadatok
  • Jelleg
  • középkategóriás kupé
  • Motor
  • 1910 cm3
  • 4 hengeres, 16 szelepes, dízel üzemű motor
  • Teljesítmény, nyomaték
  • 82 kW (110 LE) @ 4000 RPM
  • 305 Nm @ 2000 RPM
  • Fizikai paraméterek
  • Hosszúság: 4490 mm
  • Szélesség: 1765 mm
  • Magasság: 1355 mm
  • Tengelytáv: 2595 mm
  • Csomagtér: 320 liter
  • Menetteljesítmény
  • Csúcssebesség: 210 km/h
  • Gyorsulás 1-100 km/h: 9 s
  • Fogyasztás (város / országút / vegyes):
    8 / 5 / 6 l/100 km
  • Tesztfogyasztás: 6 l/100 km
  • Árak
  • Alapár: 8480000 Ft
  • Tesztautó ára: 8800000 Ft

Hozzászólások Szóljon Ön is hozzá

Hozzászólás küldése

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Még nem érkezett hozzászólás.

Kapcsolódó cikkek

Autóteszt

Kedves Olvasónk!
Ha érdekli ez a téma, és szeretne értesítést a megjelent új cikkekről, kérjük, adja meg nevét és e-mail címét!