A Renault új mércét akar állítani a Laguna harmadik generációjával, a felfrissült középkategóriás búcsút intett a minőségi problémáknak.
Kétféle ember van: az egyik akkor sem venne francia autót, ha fegyverrel kényszerítik, a másik meg nem érti, mire ez a nagy ellenszenv, hiszen az övé például kifogástalanul működik. Baráti körből is hallottam nemrég, hogy valaki éppen Renault vásárlására készül, egyik legközelebbi családtagja – rossz tapasztalatai hatására – pedig azóta próbálja lebeszélni, mióta kiszivárgott a dolog. Tény, hogy a Renault-kkal a korábbi években voltak gondok, ezt még maga a gyártó is elismeri. Hangsúlyozza viszont, hogy az utóbbi időkben mindent megtettek a hibák kiküszöbölésére, egyre jobb lett a minőség, az új Laguna pedig már egyenesen új szintre lépett: középkategóriásként megállná a helyét eggyel feljebb is.
Nyilván idő kell, hogy kiderüljön, jogosak-e a francia dicshimnuszok, a szerviztapasztalatok majd elárulják, kell-e aggódnia egy franciaautó-vásárlónak. Az új Laguna viszont már itt van, lehet hazavinni és szeretni, hiszen formailag kifejezetten nagy ugrás az előző generációhoz képest. Igazából a Laguna sosem tetszett, se ilyen, se olyan nem volt, s noha az új formaterv sem akar ledöbbenteni senkit, jelentős előrelépést jelent. Az eleje olyan trendi, semmi különös, a hátulja viszont a csíkban húzódó, ledes lámpákkal nagyon jól sikerült, végre valami karakter a Renault-tól. Sötétben eszméletlenül jól néz ki, és oké, hogy ez belülről nem látszik, de én például szívesebben ülök olyan autóban, amiről tudom, hogy kívülről nagyon pofásan mutat.
Néhány kivételtől eltekintve az autóiparban újabban mindenki hízókúrára küldi modelljeit, ugyanerre az útra tévedt a Renault is. A Laguna nőtt néhány centit, újfajta anyagok használatával azonban sikerült elérni, hogy a súly ne nőjön, sőt, még faragni is sikerült néhány kilót. Akárkinek mutattam az autót, csak elégedetten hümmögött, dicsért, hiába azonban a vonzó összkép, ha egyszer nem nagyon vesznek belőle: az értékesítés már tavaly ősszel megkezdődött, ennek ellenére nem túlzás, ha azt mondom, hogy a tesztautón kívül korábban egyetlenegyet sem láttam még belőle az utakon. Jó, biztos kell egy kis idő, míg felpörög a dolog, de ez a kezdeti érdektelenség mintha arra utalna, hogy a Renault-nak nem sikerült átvinnie a vásárlók felé a minőségjavulásról szóló üzenetet.
Pedig a külső mellett alapvetően a belső is rendben van. Egyvalamivel van csak gond, ez pedig a helykínálat. Szép tágasnak tűnik az új Laguna, nincs is gond a hátsó lábtérrel, van hely bőven. Viszont az elegáns kupészerű forma áldozatot követelt, mégpedig a fejtér “személyében”: átlagméretekkel még rendben van a helyzet, kicsivel fölötte azonban már nagyon közel van a plafon. Klausztrofóbiánk azért nem lesz, de kosárlabdás, égimeszelő család számára a Laguna finoman szólva sem a legjobb választás. Egyetlen vigasz lehet, a feláras panorámatető, ha már közel a plafon, legalább jó nagy tér legyen felettünk. Látszólag.
Az anyagválasztás rendben van, kifejezetten finomak, igényesek a kárpitok, borításból is a drágábbakat választották a mérnökök, az egész autóról süt, hogy odafigyeltek az összeszerelésére. Az összbenyomás a Renault szándékaival ellentétben azért messze van még a felső kategóriától, középen viszont kétségtelenül a legjobb helyeken osztozik a Laguna. A minőség- és kategóriaérzetet hivatott javítani a feláras multimédiás rendszer is, mely a nagyoktól ellesett, tekerős irányítókonzollal vezérelhető. A rendszer könnyedén, gyorsan kiismerhető, a navigáció Magyarországon is kiválóan tájékozódik, azért meg külön piros pont jár, hogy Radio Text (egyes adókon a név mellett külön sugárzott előadóra is szám címére vonatkozó) információ is lekérhető. Tetszett, ugyanúgy, hogy a klíma az érzékenyekre tekintettel Soft üzemmódban is működtethető.
Nincs gond az ergonómiával sem, elhelyezkedés után minden könnyedén elérhető, a kormány jó fogású, a váltó ideális helyre került. Viszont kategóriatársához, az új Mondeóhoz hasonlóan a Lagunából sem látni ki egykönnyen, sávváltás előtt balra pillantva, a B oszlop csúnyán betolakodik a látótérbe. Mintha ez valami új trend lenne a középkategóriában. A futómű érezhetően sokat javult az előző generációhoz képest, sikerült úgy kényelmesre hangolni, hogy ez ne akadályozza a kanyarvadászatot; az autó reakciói is kellemesek, pontosan, precízen irányítható a Laguna.
A felfrissült motorpalettáról a kétliteres dízelt próbáltuk, méghozzá 150 lóerős kivitelben. Van belőle erősebb, 170 lovas is, de a kisebb bőven elég az autóhoz. Egész jól elboldogul a méretes kasznival, még azzal együtt is, hogy 1800 alatt semmi sem történik. Pörgetve is kicsit zajos, de a hat fokozatot okosan használva nagyon kényelmesen használható. A váltó mindig érzékeny pont egy francia autóban, a Lagunáéra azonban nem lehet panasz, a kar jól megvezetett és rövid utakon jár, egyszer sem háborogtam miatta.
Ami az új Laguna egyetlen komoly baja, hogy kicsit drága. A tesztelt modellt 7,39 millióért lehet hazavinni, ennél azonban olcsóbb a Mondeo: a Ford 7,268 millióért kínálja a kétliteres dízelt. Passatból is olcsóbb a 140 lóerős kétliteres dízel, 7,168 millió forint az ára, a 2.2 D-4D Sol Plus GPS Toyota Avensist pedig 7,155 millió forintért kínálják.
Galéria!
