Egyedi darab: Subaru Forester boxer dízel

Képgaléria megtekintése

Ha ránézünk a Foresterre, már nem azt a filigrán kombit látjuk magunk előtt, ami volt, sokkal inkább egy termetes szabadidő-autóval állunk szemben. Ez az autó a tetősíneket leszámítva 11 centiméterrel magasabb (1,7 méter) és 45 mm-rel szélesebb elődjénél (1,78 méter), tengelytávja pedig 9 centiméterrel hosszabb (2615 mm). A hasmagasságot is tovább növelték, a dízelváltozaté 215, míg a benzines XT modellé 225 milliméter. Ezekkel a méretekkel a Forester szépen beilleszkedik a kompakt szabadidő-autók táborába. Az autó formavilága kétségtelenül karakteresebb az elődénél; a kihangsúlyozott kerékjáratok, a kerek orr, a szélre húzott fényszórók, valamint az átlátszó burás hátsó lámpák modern hatást keltenek. Jól mutatnak a kerekek, az alsó műanyag borítások pedig a robosztus megjelenést erősítik. Ettől függetlenül a Forester nem egy feltűnő jelenség, sem igazán szépnek, sem csúnyának nem nevezhető. A keret nélküli ablakokat se keressük - a Forester „normális" autó lett.

Képgaléria megtekintése

A beltérben nem ér meglepetés, ismerős Subaru környezet fogad, csupán az tűnik fel, milyen nagyvonalúan méretezett a hely elöl és hátul. Négy felnőttnek abszolút kényelmes a kabin, a láb- és fejtér mindenhol bőséges. A hátsó üléstámla 60/40 arányban lehajtható, de állítható dőlésszögű is; a támlák hátsó pozíciójukban kényelmes testhelyzetet engednek meg. Az új, segédvázra szerelt kettős keresztlengőkaros hátsó felfüggesztés miatt mélyebb és szélesebb lehetett a csomagtartó, a 450 literes térfogat már egész tisztességes. Praktikus a gumi padlóbetét is. A műszerfal az Imprezával bevezetett hullámos dizájnt követi, egyszerű és könnyen áttekinthető. A fémhatású betétek itt-ott olcsó hatást keltenek, a rádió kezelőpanelje gagyi, a középső kijelzőt pedig még a 90-es évek elejéről felejtették itt, viszont a kormány szép darab. A minőség és a stílus elmarad attól, mint amit egy kilencmilliós autóban elvárnánk, azonban az összeszerelés minőségére nem lehet panasz. A Forester az összerakottság érzését kelti. Emellett öblös pakolóhelyből is sok van a fedélzeten. Az ülések nagyméretűek és egész jók, de az ergonómia a sofőr oldalán nem tökéletes. Túlságosan közel vannak a pedálok - hosszú lábúak hátrányban.    

Képgaléria megtekintése

No de essen szó a lényegről, a boxer dízelmotorról, amelyről negatív kritikát még nem lehetett hallani. Okkal. Valóban nagyszerű erőforrás ez, utolérhetetlenül sima, kiegyensúlyozott járással; a soros és V-elrendezésű turbódízelek ilyen mértékű kulturáltságra és vibrációmentességre aligha lennének képesek. A Subaru négyhengeres dízele csak hidegindítás után érces hangú egy kicsit, különben belülről, 2500-as fordulatszámig meg sem állapítható róla, hogy dízel. Oly gazdagon mérték a szigetelést, hogy a jellegzetes boxermorajlás is csak magas fordulaton jut az utastérbe, nem beszélve a menetzajról, melynek szintje jóval alacsonyabb, mint az elődben. A gázolajos hajtómű pontosan 147 lóerős és 350 newtonméter nyomatékot generál, de a Foresterben érzésre lehetne egy kicsit potensebb. A boxer dízel nagyjából kétezres fordulatszámig lusta, csak utána mozgósítja erejét. Nem ugrik úgy meg és nem húz olyan erőteljesen, mint más turbódízelek, viszont a teljes fordulatszám-tartományban használható. Csendes és kulturált jelleméhez passzol a hatgangos kézi váltó, ugyanis irgalmatlanul hosszú áttételezéssel rendelkezik. Városban általában a negyedik fokozat is elegendő, hatodikat pedig csak 100 km/óra fölött érdemes választani. 130 km/óránál a mutató alig hagyja el a 2000-es osztást, ezért a Foresterrel nyugalmasak, szinte álmosítóak a hosszú utak. A váltó miatt haragszom csak, mert méltatlan ebbe az autóba. A kar nehezen, akadozósan és hosszú úton jár, bizony sokszor félrekapcsoltam vele. Nekünk a Forester dízel 7,6 litert fogyasztott átlagosan; a magas építés, a négykerék-hajtás és a több mint másfél tonnás saját tömeg ismeretében ez kedvező érték. A Legacy-ban és az Imprezában a boxer dízel bizonyosan kevesebb üzemanyagot éget el.