Jeep Wrangler 2,4 Sport: Civil katona

Kezdjük röviden némi történelemmel. Több autógyár is indult azon a pályázaton, amit az Egyesült Államok hadserege (US Army) írt ki a negyvenes években, könnyű felderítő járművek beszerzésére. Az utolsó, igen szigorú rostán csak három pályázó, a Bantam, a Ford és a Willys-Overland maradt fenn, és ezek közül végül a Willys került ki győztesen. A tesztelések után tízezrével kerültek állományba a filigrán, de strapabíró terepjárók, majd a háborút követően, az ötvenes években világszerte levédésre került a becenévből eredő Jeep név, és megindult a CJ típusjelű polgári változatok árusítása. A siker minden képzeletet felülmúlt, a nyolcvanas évekig sorban követték egymást az újabb és újabb generációk, miközben a gyár életében többszöri tulajdonosváltásra került sor. A nyolcvanas években, a Wrangler megjelenésekor már a Chrysler rendelkezett a Jeep márkanév használati jogaival, a típus a mai napig ezen a néven fut, és számos részletében hordozza a katonai ős jellemvonásait.

Az autó váratlanul került hozzám, de annál jobban örültem neki! Mindenképpen terveztem, hogy hamarosan terepjárót tesztelek, azonban a Wrangler lehetősége nem várt meglepetésként ért. Egy esős, november végi délutánon még nem tudtam, hogy álmatlan éjszaka elé nézek, de az importőrrel történt telefonos egyeztetés után hazaérve hosszú órákig ültem a számítógép előtt, teszteket, különféle cikkeket töltöttem le a modellről, és mint egy kisgyerek karácsony előtt, izgatottan vártam a másnap reggeli átvételt. Az évek során már tucatnyi Jeep cikket publikáltam, vezettem V8-as Grand Cherokee-t, láttam tanulmányautókat élőben a nemzetközi szalonokon, a Wrangler kipróbálásnak varázsa azonban teljesen felvillanyozott.

A karosszéria köszönő viszonyban sincs a ma uralkodó formatervezői trenddel - de még az elmúlt évtizedével sem. Áramvonalasságra való törekvésnek a legkisebb nyomát sem látni, a Wrangler kockaformáját kizárólag vízszintes és függőleges felületek alkotják, egyedül a sík szélvédő dől picit hanyatt, ám egészen biztos, éppen ezért a megjelenésért közkedvelt látványosság az autó, ahol csak feltűnik. Volt idő, amikor szögletes fényszóróval árulták, de nem kellett sok idő ahhoz, hogy újra visszatérjenek a tradicionális, kerek világítótestek. A hűtőmaszk bordázata a típus védjegye, anno a Willys szintén így nézett ki, de a Wrangler arányaiban is nagyon hasonlít a háborús filmekből jól ismert járműre.

A Sport kivitel gyakorlatilag az alapot jelenti, így ehhez mérten nem vártam extra dömpinget. A felnik csak mintázatuk miatt tűnnek könnyűfémnek, valójában acéltárcsákról van szó, ennek ellenére jól néznek ki. Dekoratív megjelenést kölcsönöznek a műanyag elemekkel szélesített sárvédők, jópofa az ugyancsak műanyag, sötétített ablakokkal rendelkező tető, és nagyon dögös a hátfalra száműzött pótkerék. Már egy olcsó kisautónál is ciki, itt azonban nem szentségtörés a kráteres, fedél nélküli tanksapka (tuti, hogy innen koppintották a keletnémetek a Trabant 1.1-esre), azonban a gépháztető zárja nem praktikus. Az oldalankénti pántok nyitása-zárása egyszerű, de más védelem nincs, így bárhol parkolva idegenek is könnyen hozzáférhetnek a motorhoz... - nem is hagytam őrizetlenül a "nyóckerben" és környékén!