Manapság egyre ritkább az olyan ideális állapot, amikor az autó pontosan azt nyújtja, amire kitalálták - se nem többet, se nem kevesebbet. A dízelmotoros, gazdagon felszerelt KIA Carens ilyen négykerekű, bár néhány dolgot azért meg kell szokni.
Most mindenki a
cee'd érkezéséről beszél, és a gyakorlati tapasztalatszerzések (tesztek) mellett a bulvár részlegnek is jut táptalaj: már unalomig lerágott csont az angol "seed" jelentésével való infantilis műhumorizálás (a seed spermát is jelent), bár a csecsemőknek minden vicc új. A Golf-osztály csodafegyvere azonban csak a dél-koreai jéghegy csúcsa, a KIA más szegmensekben is lendületben van, hiszen tavaly decemberben teszteltük a finomításon átesett
Sorento terepjárót, azóta járt nálunk egy Carnival egyterű, és most itt a Carens, amely szintén a családbarát egyterűek közé tartozik, csak éppen abba a mezőnybe csöppent, amelyikben az árfekvés miatt a legnagyobb a
felhozatal. Elég, ha a legismertebb konkurenseket említjük meg - mint Ford C-MAX, Opel Zafira, Renault Scénic, vagy Volkswagen Touran -, és máris látjuk, a messziről jött vándornak nagyon keményen kell dolgoznia, ha vastag szeletet akar elfogyasztani a közös tortából.
Ne szépítsük a dolgot, ismerve a régi Carens ormótlan fenekű karosszériáját, az új modelltől vizuális téren kizárólag pozitív változást lehetett remélni, és annak ellenére, hogy a C4 Picasso szépségével nem kelhet versenyre a második generáció sem, azért csúnyának semmiképpen nem nevezhető. A Carens úgy fest, mintha egy ötajtós személyautót felpumpáltak volna, de elidőzve a lemezfelületeken, felfedezhetők egyedi részletek. A frontrész passzol a márkaarculatba, a hatszögletű hűtőmaszk a két krómpálcával elmaradhatatlan kellék, a lámpák formája beazonosíthatatlan, de a lényeg, hogy este nagyon jól világítanak. A lökhárítókon nincs koptatócsík, és az ajtók krómozott díszléce is inkább az, aminek nevezik. A hátsó traktus kialakítása különleges a horpadásszerű felülettel, de nem rontja az összképet. Igényes a tetősínek megoldása, a használaton kívüli keresztrudak teljesen hátratolva még jól is néznek ki. Kívülről egy átlagos, de jó minőségűnek érződő autó látszatát kelti a KIA Carens, és az ajtók csukódása, a lemezek illesztése nem is rombolja le a kedvező benyomásokat.
Az utastér elemzése már bonyolultabb feladat. A Carens alapvetően ötszemélyes, de behódolva az aktuális divatirányzatnak, a dízelek hét üléssel is hazavihetők. Tesztautónk a normál 2+3-as ülésképlettel érkezett hozzánk, és merjük kimondani, egy átlagos család számára felesleges extra a harmadik sor két széke. A műszerfal elrendezése logikus, az órák rajzolata nem vált ki heves érzelmeket, de a lényeges információkat könnyen értelmezhetően közvetítik. A középkonzol két fő blokkját a zenerendszer és a szellőzés (automata klíma) kezelőszervei alkotják. Utóbbinál pofon egyszerű a vezérlés, a két tekerőgombbal a hőmérséklet, illetve a ventilátor állítható, minden másra egy blokkban vannak a nyomógombok, melyeket
megvilágított műanyag csík választ el. Ezt a trükköt bevetették az elakadásjelzőnél is, amely egyrészt nagyon helyesen úgy lett elhelyezve, hogy az első utas szintén gyorsan elérhesse, másrészt este látványosan néz ki. A zene nem profi szinten, de élvezhetően szól, és ma már egyre ritkább jelenség a kazettás egység, mert a CD teljesen átvette az uralmat - én mindenesetre kellemesen nosztalgiáztam, miután előkerestem néhány régi szalagot.
Dicséretes, hogy rengeteg a kacatolásra alkalmas zúg, mélyedés, tartó, hosszú utakon igazi élvezet belakni az autót, mert mindennek lehet helyet találni. Az ülések kényelme átlagos, városban, rövidtávon semmi probléma, de több órás etapoknál már érezni, hogy sajog a hát a gyenge deréktámasz miatt. Hátul nincs túlzott kagylósítás,
így a középen ülőnek sem inkvizíciós túra a kirándulás, és jutott ide is fejtámla, valamint biztonsági öv. Magamból kiindulva, a helykínálat normál testalkat esetén elöl és hátul egyaránt elegendőnek mondható, a csomagtartó 422 literes alaptérfogatánál azonban picivel többet várna az ember - a Ford C-MAX például bő 120 literrel nagyobb rakodóhelyet kínál. A kidolgozás alaposnak mondható, de az összes felület kemény és kopogós műanyag, habosításnak nyoma sincs, és ez egyértelmű hátrány a többi márkával szemben. Az ajtóburkolat ugyancsak egyszerű plasztik, hiányzik a textil, szerencsére a kormány és a váltókar bőrborítást kapott. A belsőtér egyhangú szürkeségét a műszerfal és az ajtók fekete felső része próbálta oldani, kevés sikerrel, de a Carens más színben is rendelhető.
