Kia K2500 és VW T5 Mixto: Brigádszállítók

Nincs rossz dolgom, mint autós újságíró. Ez az év ráadásul különösen jól sikerült, a bemutatók mellett számos drága presztízsmodell szolgált nálam, olyanok, amikhez én sem jutok hozzá gyakran. Elsőként hoztam el például a BMW X5 csúcsmodelljét, a 4,8iS-t, örök emlék marad a 645Ci Cabrio, a 750i, az 535d, és a dízelmotoros Alfa GT-ben is kellemesen csalódtam. Árkon-bokron gázolt keresztül a Jeep Wrangler és a Volvo XC90 V8, egyedül csak egy vérbeli, puritánul kőkemény sportkocsi hiányzik a repertoárból. Felsorolásom nem teljes, de valamennyire azért szemlélteti, hogy döglöm a jó kocsikért, így a kollégáim, akikkel baráti viszonyban vagyok, sehogyan sem értették, mi a fenének kérek haszonjárműveket tesztre... Pedig a válasz egyszerű: imádok velük menni!

A Volkswagen T5 Mixto már járt nálunk, főszerkesztőnk, Demcsák Gergely vallatta egy hétig, és hiába jártam éppen 607-es Peugeot-val, annyira irigyeltem tőle a fehér bálnát, hogy magam is feliratkoztam a Porsche Hungáriánál. Még csak időpontom volt a kocsira, amikor egy sajtótájékoztatón kedves kollégám, Berta István az MTV-től mesélt nekem a KIA duplafülkés szerzeményéről, és ekkor kaptam kedvet, hogy rövid időre kétszeresen is kinevezzem magam ideiglenes gépkocsivezető brigádfőnöknek. Megszereztem a K2500-as dél-koreai gépet, és összesen két boldog hetet töltöttem el a teherautókkal.

Voltaképpen eszem ágában sincs véres összehasonlítást írni, inkább szubjektív élményeimről mesélnék. Talán gyermekkori vágyam elevenedik meg ezekben a járművekben, ugyanis sok kisfiúval ellentétben én nem tűzoltó vagy mozdonyvezető akartam lenni, hanem kamionos. Járni az utakat, az országokat, vezetni a hatalmas szerelvényeket, de a vágyból nem lett semmi, jogosítványom sincs ekkora monstrumokra, így jobb híján a kisteherautókban élem ki egykori szenvedélyemet. Nem nagyképűségből mondom, mert sokan irigylik a tesztpilótákat a kipróbálható modellek miatt, de a sok kényeztető luxusautó után valóban igazi felüdülés egy-egy haszonjármű tesztelése, és néha magam sem hiszem, hogy milyen jó dolog ezekkel a munkaeszközökkel közlekedni.