Majdnem Lexus: Toyota Avensis 2,2 D-4D Executive

Új szintre lépett a harmadik generációs Avensis: minimálisra redukálta a különbséget a Toyota és a Lexus modelljei között. Nemcsak friss külsejű, hanem teljesen újragondolt belső terű autó, összességében nagyon meggyőző. Ráadásul az új Avensist jó is vezetni, főleg a 2,2 literes turbódízellel.
A harmadik generációs Avensis kinézete egyedi a középkategóriás kocsik mezőnyében, amivel új híveket szerezhet magának. Bárhonnan is tekintünk rá, különleges dizájn megoldásokkal találkozunk. Legelőször a 10 centiméterrel előretolt A-oszlop, aztán a rövid, félkör alakú motorháztető szúr szemet (nem véletlenül ilyen a formája, de erről majd később), majd feltűnik a kupolaszerű tető és a kiugró hátsó lökhárító. Oldalról látszik igazán, milyen erősen emelkedik az övvonal, ék alakot kölcsönözve az Avensisnek. A részletek is izgalmasak; az első fényszórókat például mintha szamuráj karddal vágták volna ki az öntőformából. Az Avensis vásárlók átlag életkora eddig bevallottan 55 év volt; nos ez az új, merész, zömök forma minden bizonnyal lejjebb viszi ezt a bizonyos korhatárt. Az Avensis tetszetős jármű, fekete színben pedig különösen dinamikusnak hat. Szerintem a hátulja picit túl hagyományosra sikerült. A lámpák formája sem igazán izgalmas, de a helyzetjelzők legalább diódásak.
Az új Avensis jól palástolja méreteit, pedig csaknem 4,7 méter hosszú, 5 centiméterrel nyúlik túl az elődön. Szélessége is tekintélyes, 1,81 méter. Nyomtávja jelentősen, elöl 45, hátul 30 milliméterrel gyarapodott. A kocsi vadonatúj padlólemezre épült, mely főképp az utasoknak kedvez, hiszen nincsen például kardánalagút, így hátul kényelmesebben lehet elhelyezkedni. Az előző generációs Avensist - különösen a kombit - kedvelték nagyvonalú utastere miatt, az új modell pedig elöl-hátul még tágasabb lett. A lábtér gyarapodása hátul érzékelhető igazán, de a vezetőhely is szellősebb. Vannak a kategóriában tágasabb modellek az új Avensisnél, de ebben sem fogunk szűkölködni. Az ergonómián azonban még csiszolhattak volna. Az ülés nem tökéletes, a pedálok közel vannak, a kormány viszont távol esik, valamint a könyöklő sem felel meg a mai kényelmi elvárásoknak. Ettől függetlenül megállapítható, hogy az Avensis kényelemben sokat erősödött. A csomagtér is öblös, 509 literes.
A Lexusok szele leginkább az utastér kivitelén érhető tetten. Megvan az otthonosság érzete, jó minőségű és kellemes tapintású anyagokkal, szép kárpitokkal, valamint igényes kidolgozással találkozunk. Az elődmodellhez képest nagy az ugrás. A műszerfal logikus elrendezésű, lényegre törő, és jellegzetesen japánautós vonásokat vonultat fel. A középkonzol különböző kivitelekben kapható; lehet fekete metálfényezésű vagy titánhatású dekorációval is készülhet, de látatlanban mondom, a gazdagabb felszereltségű (Executive és Premium) modellekben megtalálható Takesumi (bambuszból készült faszén) ihletésű grafikus burkolat a legszebb és a legnívósabb. Nagyon-nagyon sokat lendít a minőségérzeten. Gratulálok a Toyotának, hogy végleg száműzte az olcsó hatást keltő fabetéteket az új Avensisből és ezzel helyettesítette. A szolgáltatások köre szintén alaposan kibővült, kaphatunk nyomógombos motorindítást, elektronikus rögzítőféket (igaz, nagyon rossz helyen van), kormányról vezérelhető rádiót és telefont, korszerű érintőképernyős multimédiás rendszert merevlemezzel és USB/iPod aljzattal. Nagyon praktikus dolog a kulcsnélküli nyitás és zárás rendszer, elég, ha a zsebünkben van a jeladó, nem kell vesződnünk kulccsal és gombok nyomogatásával. Sőt, este, ha megközelítjük az autót, máris felkapcsolja a belső világítást.