Mercedes-Benz E 320 CDI: Béke, nyugalom

Attól tartok, a bevezető olvasása után többekben felmerül a gondolat, vajon mennyit fizetett nekem a hazai Mercedes-Benz importőr, hogy így vezessem fel az általuk biztosított autó tesztjét. Nem titok, egy fillért sem kaptam, és még csak az a helyzet sem fenyeget, hogy elmarasztalás esetén nem kapok többet autót, mert a rendszer nem ilyen gyerekesen működik. Az objektív tájékoztatás mindennél fontosabb, és az évek során összegyűlt tapasztalataim alapján ki merem mondani, a jogos kritikát az esetek döntő többségében mindig elfogadják a cégek. A mostani helyzet annyiban különös, hogy az E 320 CDI - bár nem tökéletes, de közel áll hozzá - nem igazán adott okot kritikára, és lehet ugyan a kákán csomót keresni, ám ehhez már jó adag, szándékos cinizmussal fűszerezett rosszindulat is szükségeltetik. Manapság se szeri, se száma az "odamondogatós" stílus képviselőinek, szinte határtalan a médiabohóckodás, a piac azonban diktál: amire van igény, arra van kínálat, csakhogy a dolog fordított, ugyanis a kínálat alakítja, befolyásolja az igényt, és gyakran nem a helyes irányba. A probléma fő oka, hogy a szubjektivitás átlépi azt a határt, ami már félrevezető, de éppen ezzel érhető el a nagy bumm, azaz a kíméletlen profizmus látszata, amely látszat mögött sokszor nem áll több, mint egyszerű butaság. Summa summarum, nem állok be a sorba, próbálok tárgyilagos maradni, és úgy megosztani az egy hét alatt szerzett élményeket, hogy ne lépjem át azt a bizonyos határt.


A felső-középkategóriában évtizedek óta meghatározó a Mercedes-Benz jelenléte, elég, ha az "állólámpás" W114/115 sorozatot említjük, ezt követte a hetvenes, nyolcvanas évek elnyűhetetlen típusa, a W123-as, majd jött az utolsó kockalámpás, a púposnak is hívott W124-es. A kereklámpások voltaképpen a második formai generációnál tartanak, de a tesztelt modell már átesett a ráncfelvarráson, amelynél elsősorban a minőség és a megbízhatóság javítására helyezték a hangsúlyt. Az új C-osztállyal kapcsolatban érdekes hír hangzott el a napokban Dr. Thomas Weber, a Mercedes-Benz fejlesztési igazgatójának szájából, miszerint az elmúlt évek bizonyítottan romló minőségét a hajszás, sürgetett fejlesztések, illetve a konkurensekkel való presztízsversengések okozták, így példának okáért erre vezethető vissza az E-osztály elektronikai bénázása is. A stuttgarti vezérkar azonban ura lett a helyzetnek, és annak ellenére, hogy büszkén hirdetik világszerte a C-osztály cirka 24 millió tesztkilométerét, az alaposságból már az átdolgozott E-osztálynak is kijutott. A tesztelő dolga ilyenkor borzasztó nehéz, hiszen egyhetes próba után megbízhatósági kérdéseket feszegetni szamárság, és íme a bizonyíték, amely tálcán kínálja magát: tavaly, éppen ilyenkor februárban egy előző szériás E 280 CDI 4MATIC volt alattam, és semmit nem tapasztaltam a kedvezőtlen jelenségekből.


Nagyjából 2000 alkatrészt dolgoztak át a mérnökök, a külsőségek viszont nem utalnak az elvégzett munka mélységére. Az E-osztály megjelenése továbbra is mértéktartóan elegáns, tipikus business limuzin, és szakavatott szem szükségeltetik a módosítások beazonosításához. Ennek az autónak nem tiszte az irritáló polgárpukkasztás, az ostoba harsányság, ellenben nem kell molyszagú, kopottas zakót sem viselni ahhoz, hogy azonosulni lehessen a karakterével. 30 éves vagyok, pörgős életet élek, mégis magaménak érzem ezt a formát, amely mesterkélt design trükkök nélkül sugároz természetes nyugalmat, és szerintem szó sincs az állandóan emlegetett öreguras stílusról, ami nem más, mint régről beidegződött sztereotípia. Utalva néhány részletre, újak a lökhárítók, alul csúcsosabb a hűtőmaszk, LED technológiás a helyzetjelző, más az index, és megváltozott a tükörház kialakítása, amelynél szebben is illeszthették volna a tükörlapot - a nagy hézag miatt kilátszik a mechanika, és úgy tűnik, mintha kimaradt volna egy záró keret.