Mercedes-Benz R 320 L CDI: Grand Sports Tourer

Emlékszem még azokra az időkre, amikor a Mercedest öregurasnak mondták. Való igaz, gyerekként, a nyolcvanas évek elején nem is láttam fiatal embereket kiszállni a csillagos márka modelljeiből - hol voltak még akkor azok a kigyúrt legények, akiknek ma a fejük búbján megcsillan a napfény, ellenben a maszek belgyógyászunk bottal és W126-ossal (280 SE) járt. Aztán telt, múlt az idő, rákapcsolt a hazai konkurencia (Audi, BMW), a japánok is rámozdultak a piacra, és a Mercedesnél azon kapták magukat, hogy a tisztes megélhetéshez kevés lesz a világszerte ismert háromágú csillag varázsereje. Új modellekre volt szükség, amelyekkel új vásárlókör szerezhető, és egyben változtatni kellett a külső-belső formanyelven is, mert lehet, hogy szép és jó minőségű a klasszikus pepita üléshuzat, de már ránézésre molyirtószaga van. Elindultak hát a kutatások, a fejlesztések, és akárcsak az iskolákban a tanév elején, új osztályok születtek, köztük az R, amely Vision GST néven kezdte pályafutását. A GST a címben is szereplő Grand Sports Tourer rövidítése, amely nagy és sportos túraautót jelöl, bár a teszt után arra a véleményre jutottam, hogy a Sports szót nyugodtan kihagyhatták volna. Az R-osztály (W251) sokat tud, behatárolni éppen ezért nem egyszerű. Sportkocsinak drabális, pedig a V6-os CDI dízel kitesz magáért, terepjárónak annak ellenére alkalmatlan, hogy a 4MATIC rendszer által mind a négy kerék hajtott, és az AIRMATIC légrugózással változtatható a hasmagasság, normál személyautónak meg egyszerűen túl nagy az 5 métert bőven meghaladó hosszúság miatt.


A karosszéria maximum az embléma által mutat rokonságot a márka többi modelljével, és a bennfentesek tudják, ha a hűtőmaszkon van a csillag, és nem a gépháztetőn, akkor sportos Mercedesről kell beszélni. Igen ám, de az R se nem limuzin, se nem kombi, és nem is kupé, talán valahol az utóbbi kettő keveréke lehet, de ebben sem vagyok biztos. Az L változat tengelytávja 3215 mm (alap: 2980 mm), ami már így számszerűen is döbbenetes, azonban az autó igazi nagysága akkor mutatkozik meg, amikor kinyitjuk a hátsó ajtót. Ekkora vasat szerintem még nem szereltek szériagyártmányú kocsira ajtó gyanánt, és mi sem természetesebb, hogy a lábtér arányban van a lenyűgöző méretekkel. A sötét fényezésen ízlésesen érvényesül a króm, ugyanis a tervezők nem lépték át a giccsesség határát: a hűtőmaszk három pálcáján kívül a kilincsekre és az ablakkeretekre jutott még a csillogó fémből. Az ovális és döntött lámpaszem a W210 jelű E-osztály óta manapság már nem szokatlan egy Mercedesen, és ahogy illik, a "pupilla" Bi-Xenon fénnyel világít, és kanyarkövető funkcióval is rendelkezik, feltéve, ha félmillió forinttal megtoldottuk a vételárat.