Toyota Auris 1.6 Executive: Szürke eminenciás

Se nem forradalmi, se nem egyedi. Ami sikerült a Hondának az új Civickel, az nem jött össze a Toyotának a Corolla-utód Aurisszal: az új kompakt tökéletesen belesimul az utcaképbe, tán csak a corollások szeme akad meg rajta. Ettől persze még simán sikeres lesz, az orrára nyomott embléma önmagát adja el.

Galéria!

Ha egymás mellé parkol egy Corolla és egy Auris, nem biztos, hogy a laikus egyből eltalálja, melyik a régi és melyik az új. Van különbség, persze, hogy van a két modell között, de egyáltalán nem akkora, hogy józan ésszel felfogható legyen, miért kellett a harminc éve bejáratott Corolla-brandet lecserélni Aurisra. Érthető lenne a dolog, ha valami olyasmi történt volna, mint a Civic esetében, én speciel meg se lepődtem volna, ha a Honda Orbiter néven dobja piacra az új modellt. A már-már kötelező, de az unalomig elcsépelt űrhajós hasonlat ezennel letudva, lényeg, hogy ha már új név, olyat én a Civicnek adtam volna, az Aurist megtartottam volna valami igazi újdonság számára. Nem én döntöttem, persze nem is biztos, hogy baj ez.

Galéria!

Az Auris formavilágával az a legnagyobb baj, hogy teljesen hiányzik belőle az autógyártók által előszeretettel emlegetett innováció. Teljes mértékben magánvélemény, de ha böknöm kéne, inkább vinnék haza egy amúgy a Corolláról koppintott Kia cee'det, mint egy Aurist, egyediség, vagy éppen egyéniség nincs ugyan egyikben sem, mégis a koreai-magyar-szlovák felé billen a mérleg nyelve. De simán megértem azt is, hogy valaki éppen a szürkesége miatt vesz Aurist, új modell, mégis ismert forma és persze Toyota-minőség, az ilyen csak nyerő lehet. És az is, hordják el a kereskedésekből, mint a cukrot, a lendület a várakozások szerint még jó ideig kitart.

Galéria!

Nézzünk szét bent is. Az egyterűsen magasra emelt váltókarral és kézifékkel egybeépített, ívelt középkonzol nagyon szépre sikerült, már az első sajtóképeken is ez tűnt az Auris díszének. Ha csak az ergonómiát nézzük, a váltó nagyon jó helyen van, kézre esik, a saját Swiftünkbe visszaülve hirtelen nem is találtam a konzervatív módon a két első ülés közé pakolt kart, szinte rosszul esett, hogy megint lefele kell nyúlkálni. A kézifék is tökéletesen illik a képbe, minden jónak tűnik egészen addig, amíg valami apró mütyűrt el nem akarunk helyezni valahol. Hoppá, nem nagyon van ugyanis tárolórekesz.

Galéria!

Az rendben van, hogy az oldalsó térképzsebek akkorák, mint a Grand Canyon, a slusszkulcsot azonban mégis illene máshova elhelyezni az Executive felszereltségű, gombnyomásra induló Aurisban. Csakhát az van, hogy ennél kizárólag rosszabb lehetőségeket lelni: a középkonzol alatt van ugyan egy kis mélyedés, hozzáférni azonban nagyon kényelmetlen, nem egy kifejezetten pakolós rekesz. A két első ülés közötti pohártartó sem szerencsés választás, maximum az első McDrive-ig lehet jó, egyetlen alternatívaként a kézifék tövébe, a szivargyújtó mellé lehet hajítani a cuccot. Olyan érzés ez, mintha nem lett volna alaposan átgondolva a dolog, és ha valami, hát ez nagyon szokatlan egy Toyotától.