Cikk nyomtatása | Hozzászólások (0) |
| Több

Túl a kétszázon – Ford Fiesta ST200 teszt

2017. március 06. 08:30   |   Kőrössy Balázs
címkék:  

Izgatott kezeim közé kaptam a Ford legkisebb keménykötésű játékszerét, hogy ismét egy hétig esélyem legyen nagyösszegű gyorshajtásos csekkekkel gazdagodni. Mindent megtettem a cél érdekében, így elmondhatom, valóban arra használtam az autót, amire tervezték.

Mindig is szerettem a kihegyezett kisautókat. Nem azért, mert macerás parkolóhelyet találni a BMW M5-tel vagy mert elvesznék egy S65 AMG bőrfoteljében. Egyszerűen sokkal több jelzést és információt, vagyis több élményt képesek nyújtani a megfelelő utakon, mint kétszer nehezebb és nagyobb, illetve három-, négyszer erősebb testvéreik, nem beszélve a kisebb fenntartási költségekről vagy épp a kisebb kockázatról.

A városi izomgolyók szegmense ráadásul jóval megfizethetőbb, ezáltal második autónak vagy épp a fiatal generációnak is ideális választás. Ennek egyik élenjárója a Ford Fiesta ST modellje, amely hatodik generációja végét tapossa fennállása 41. évében. Az aktuális csúcsverziók teljesítménye folyamatosan nőtt, míg 2017-re elérte a 200 lóerőt. Ezt a változatot volt szerencsém kölcsönkapni egy egyhetes nyüstölésre, hogy végül ismét rájöjjek, miért az egyik legjobb választás a kiskategóriások szegmensében a Ford csöppsége. De lássuk, mit kínál pontosan a modell és mit kérnek mindezért idehaza.

Először is leszögezhető, hogy nem vitték túlzásba a Ford mérnökei az optikai áthangolást, vagyis nem kizárt, hogy a gyártó szerint már maximálisan ergonómikus a mezei Fiesta külsője is vagy egyszerűen csak nem akartak elszállni a kölségekkel. Pedig, ha az ember egy sportmodellből a még vadabbat, exkluzívabbat választja, joggal várhatja el, hogy néhány feliraton túl más is megkülönböztesse őt a többiektől. Ettől függetlenül a Fiesta ST200 egy dögös, fiatalos, de kellően komoly megjelenésű autó: a méhsejt szerkezetű – továbbra is Aston Martin koppintásos – első hűtőrács, az első lökhárító áttervezett alsó része, az ötküllős kéttónusú felnik, a küszöbspoilerek, a diffúzor utánzatot örökölt hátsó lökhárító a dupla kipufogókkal és a tetőszárny mind a masszívabb összhatásért felelnek. A LED világítással is ellátott hátsó lámpák tükrében érdekes, hogy a fényszórók még csak xenon technológiát sem kaptak – csupán az egyébként ízléses LED menetfény világít fehéren.

De kár is több szót ejteni a külsőről, a képek magukért beszélnek, a szegmensben még mindig imádott formatervvel bír a Fiesta. Lássuk, hogy a kulcs nélkül, gombnyomásra nyitható hatalmas ajtók milyen belsőt rejtenek. A szűk parkolóban nehézkes beszállást követően a nagyon kényelmes Recaro sportülésekben foglalhatunk helyet, melyek jól tartanak, az az érzése támad az embernek, mintha köré öntötték volna, viszont a belső tér összhatását csupán a kormányra és a váltóbot elé helyezett ST és ST200 feliratok teszik sportosabbá. Az anyagminőségre nem lehet panaszunk, csak pár részlet sugall némi olcsóságszagot, de semmi gond az összeszereléssel és a designnal. A kormány tökéletesen kézre áll, jó a fogása, a két vízszintes küllőn megtalálhatók a fontosabb gombok, míg a fényes, fémes gombú váltó egész szűk tartományokban, pontosan mozog, hamar megtalálja útját. Valójában aki nem tudja, milyen autóról esik szó, azt is hiheti, egy egyszerű utcai modellel van dolga.

Érdekes módon ugyanez az érzés keríti hatalmába az embert haladás közben is, csak a feszesebb, pattogós futómű lehet árulkodó – legalábbis amíg mélyebbre nem nyomjuk a gázpedált. Ezt követően egy diszkrét morajlást mellbevágó gyorsulás kísér és a kormányt valami ördögi erő próbálja kicsavarni kezeink közül, úgyhogy illik tartani a tanulóvezetőknek előszeretettel emlegetett 9 óra 15 perces fogási technikát alkalmazni. A januári kedvezőtlen időjárásban ráadásul a 205/40R17-es Bridgestone téliabroncsok sem működtek valamiért megfelelően, szinte lehetetlen volt kanyarodás közben gyorsulást elérni, de az egyes, kettes fokozatok is inkább dísznek voltak a váltón – vagy épp arra, hogy próbára tegyék az egyébként kellően engedékeny kipörgésgátlót. Hiába, ekkora teljesítményhez már illene önzáró differenciálművel szerelni az autót. Egyébként körülbelül 200 km/órás tempóig nagyon húz, e felett már érezhetően lomhán gyorsít tovább, de több szempontból is igen messzire kell mennünk ahhoz hogy ilyen sebességgel riogassuk a közlekedés többi résztvevőjét. Autópályán a 130-as tempó mellett nagyjából 3300-at forog a főtengely percenként, ami mellé 7-7,5 literes pillanatnyi százas átlagfogyasztás dukál.

És ha már a fogyasztás, a 600 kilométert meghaladó teszthét alatt abszolút vegyes üzemben nyüstölve 8 literes átlag jött ki, amely ugyan elmarad a katalógusban merészen ígért 6,1 litertől, mégis jónak mondható – pláne az igénybevételhez képest. Ebben biztos szerepet játszik a motor gyors bemelegedése és az alacsony, alig több mint egytonnás tömeg is. Az már csak hab a tortán, hogy a jól szervózott kormányon alig kell tekerni a két végállás között.

Bár nincs sport gomb, ami bármit áthangolna, egyáltalán nem okoz a használónak hiányérzetet a vezetési stílushangoló, sőt, ettől csak még jobb az autó, mert mindent a lábunkra és kezünkre bíz a technika: ha finoman vezetjük, 2000 alatt kéri a számítógép a következő fokozat kapcsolását, ha rátaposunk a gázra, akkor azonban szinte bárhonnan elkezd húzni majdnem a leszabályozásig úgy, hogy a gázreakció is a helyén van. Az 1.6 literes EcoBoost túltöltéssel 215 lóerőt és 320 Nm-t (normál esetben ezek az értékek: 200/290) teljesít, amely 6,7 másodperces százas sprintidővel és 230 km/órás végsebességgel kecsegtet. Ez több, mint elég a magyar utakra, s bár 205/40 R17-es gumik nem épp ballonosak, a kiváló futómű miatt nem érezzük soknak őket. Külön dicsérendő, hogy a mérnökök elhagyták a technikát kínzó Start/stop rendszert.

Mindent egybe véve nagyon jól vezethető, sőt, igazi élményautó a Ford Fiesta ST200, terjedésének egy – pontosabban limitáltsága miatt két – korlát szab határt, méghozzá borsos ára. Az „alap” ST 6,3 milliós vételára sem kevés, ám az ST200 erre 1,1 milliót tesz rá (plusz az olyan extrák, mint a tempomat, fűtőszálas szélvédő, tolatóradar, esőérzékelős ablaktörlők vagy épp a kulcs nélküli nyitás/indítás, amelyekkel rögtön 8 milliónál találjuk magunkat), márpedig annyival nem jobb autó, arról nem beszélve, hogy ezért a pénzért akár egy automataváltóval, sperr difivel szerelt Renault Clio RS, dögös Mini Cooper S vagy épp egy szintén sperres Opel Corsa OPC is könnyedén kijön, s hiába borzasztó pajkos a Ford csöppsége, már túl régóta van a piacon, túlságosan beleolvad környezetébe, s igazán kiemelkedőt nem nyújt ahhoz, hogy lenyomja három főbb riválisát – legalábbis ennyi pénzért. Mindenesetre reméljük, ez egy jó kezdet a következő Fiesta generáció sportmodelljét illetően, amely már háromhengeresként fogja borzolni a kispénzű utcai autóversenyzők és a fiatalok kedélyeit.

Tesztadatok
  • Jelleg
  • kiskategóriás ferde hátú autó
  • Motor
  • 1596 cm3
  • soros négyhengeres, 16 szelepes turbómotor
  • Teljesítmény, nyomaték
  • 149 kW (200 LE) @ 6000 RPM
  • 290 Nm @ 2500-4000 RPM
  • Fizikai paraméterek
  • Hosszúság: 3982 mm
  • Szélesség: 1764 mm
  • Magasság: 1468 mm
  • Tengelytáv: 2489 mm
  • Csomagtér: 276-960 liter
  • Menetteljesítmény
  • Csúcssebesség: 230 km/h
  • Gyorsulás 1-100 km/h: 6,7 s
  • Fogyasztás (város / országút / vegyes):
    8,2 / 4,9 / 6,1 l/100 km
  • Tesztfogyasztás: 8 l/100 km
  • Árak
  • Alapár: 7400000 Ft
  • Tesztautó ára: 8000000 Ft

Hozzászólások Szóljon Ön is hozzá

Hozzászólás küldése

Még nem érkezett hozzászólás.

Kapcsolódó cikkek

Autóteszt

Kedves Olvasónk!
Ha érdekli ez a téma, és szeretne értesítést a megjelent új cikkekről, kérjük, adja meg nevét és e-mail címét!