Visszatért a kisvállalkozók által kedvelt Transporter Mixto, amely új formájában egyszerre 5-6 személy és 4 köbméternyi áru szállítására képes.
Az 1997-ben piacra dobott, előző generációs Transporter (T4) eladásainak a 60 százalékát a vegyes használatú Mixto és TransVan modellek tették ki, amelyek egyesítették a személyautók és a teherautók előnyeit. A 2003. január 1-jével a megváltozott adószabályok - miszerint a vegyes használatú autókat nem lehet haszonjárműként elszámolni - hatására azonban rövid idő alatt a szegmens eladásai 40 százalékkal zuhantak. A T4 esetében a zártszekrényes változatba szerelt üléssor és válaszfal hozott plusz funkciót, a T5 esetében viszont a duplakabinos alvázra szerelt raktér-felépítmény teszi lehetővé a kettős felhasználást. Az új megoldással sikerült elérni, hogy a pénzügyi előnyök újra érvényesülhessenek, így a T5 Mixto és TransVan modellek vételára, üzemeltetési- és szervizköltségei, valamint üzemanyaga után visszaigényelhető az áfa.
A Mixto a Transporter T5 alvázas, hosszú tengelytávú, duplafülkés változata, amelyet Magyarországon látnak el műanyag felépítménnyel. Az utasfülkét és a zárt rakteret teljesen összedolgozták, nincs rés a kettő között, az összeépítés minősége jó, bár a tesztautó raktérajtaja csak hézagosan illeszkedett. A négy köbméter térfogatú, ablak nélküli raktér belső burkolata strapabíró, így a mozgó rakomány nem sértheti meg a karosszériát. Ráadásul négy rögzítőfület is beszereltek, ami segíti a kisebb tárgyak lekötözését. Sajnos hosszú és magas tárgyak nem férnek be, mert a több mint 60 centiméter magas padló csak 127 centiméteres belmagasságot tesz lehetővé. A kerékdobok is belógnak a raktérbe, köztük 125 centiméter széles felület marad.
A Mixto fülkéje teljesen megegyezik a Transporterével. Elöl a vezető mellett egy kétszemélyes, hátul pedig egy háromszemélyes pad található, a tekintélyes szélesség dacára elöl azonban csak szűken lehet elférni. A vaskos első ajtó is helyet vesz el, a váltó pedig, mivel a középkonzolra került, zavarja az elöl ülők térdét. Sem elöl, sem hátul nem dönthető az üléstámla, így az utasok katonásan, egyenes háttal ülnek a Mixtoban. Elöl bőséges, hátul megfelelő a fejtér, a lábtér viszont éppen elöl szűkös, a magasabb termetűek térde már hozzáér a műszerfalhoz. Az ülések olyanok, mint a hasonló kategóriájú autókban, nagyméretűek és hosszú távon nem a legkényelmesebbek. A sofőrnek persze jó dolga van, hiszen az ő ülése magasságban állítható, valamint derék- és kartámaszos (feláras extra). A kormány viszont minden Mixtoban alapáron négy irányban mozog, ami legalsó állapotában is kissé előre dől.
Az ideális üléspozíció tehát nagyon könnyen beállítható, a váltó pedig jól kézre esik. A kartámasz kellően hosszú ahhoz, hogy az ember a karját ráhelyezve elérje a kormányt és a váltót, a bal kéz pedig az "ablakpárkányon" pihen, így a Mixto-t nagyon kényelmes vezetni. A vezetőoldali ajtóban hatalmas zsebeket alakítottak ki, a plafonon lévő kis tárolóba is lehet pakolni, és a hátsó üléspad alatt is találunk egy nagyméretű fiókot. A kesztyűtartó is méretes, ráadásul a fedele felfelé nyílik és kulccsal zárható. Mindamellett az utastérben jellegzetes Volkswagen atmoszféra uralkodik: a kapcsolók, a kék háttérvilágítású műszerek, a formák és a burkolatok ismerősek más típusokból.
