TESZT
A fehérmájú: BMW 3.0 CSA 1974
Galéria! Fotó:Péter Anna"...drága úrnő, aki az estélyen harmatozva illatozik, délután talán a kamarai erdőcskében járt a titokzatos lovaggal és térdén még látszik a hangyamarás...Üde, jószagú szája választékosan ejtegeti a keresett szavakat, amelyeket boldogtalan versírók vagy csapzott regényírók műveiből tanult, mindenkit ámulatba ejt szellemes társalgásával - míg egy órával az ünnepély előtt fékevesztett szerelmében talán olyan szavakat váltott titkos kedvesével, mint egy matrózkocsma szolgálója..."
Krúdy Gyula: Napraforgó
Több tonna króm nehezedik rám a kiállítóteremben, minden túl nagy, abból is túl sok. Ennyi kidolgozott részletet nem tudok egyszerre feldolgozni, zsibogó fejjel kóválygok. Kicsit csorog a nyálam is. Akkor láttam meg a fal mellett.
Az amerikai nagyvasak mellett karcsú kasztni egy kemény, jéghideg technokratát sejtet; az éles cápaorr, a levegőt harapó kopoltyúk és a C oszlopra helyezett míves logó elegáns és agresszív, az ezüstszürke színt neki találták ki. A sok bálna között egy áramvonalas őscápa les áldozatra.
Az autó erős és ritka testvérével, egy 3.0 CSL-el érkezett Svédországból. A CSL-t, az alumínium és plexielemekkel kikönnyített fehér sportkocsit, egyet a 765 darabból, most restaurálják. Amint megújult fényezésére felkerülnek az M-szivárvány csíkjai, visszatérünk rá.
A tesztben szereplő 1974-es CSA egy újrafényezett ajtót leszámítva gyári állapotban konzerválódott, megbecsülték. 175 000 kilométer alatt nem koptatták el a plüsst az üléseken, a lemezek is hibátlanok, annak ellenére, hogy a típus Karmann-nál összeszerelt kasztnija hajlamos a rozsdásodásra. Most is jó kezekben van, az energikus tulajdonos indulás előtt leellenőrzi az olajszintet, itt nagyon vigyáznak az autókra, de használják őket. Mert azért vannak.
A díszlécbe rejtett kilincset megemelve nyílik az ablakkeret nélküli ajtó és feltárul a királykék plüssel borított belső. A vaskos, krómcsíkokkal keretezett ülések sűrűn körbefognak, kényelmesek és olyan hívogatók, hogy már ekkor sejtem, ez nem egy egyértelmű autó lesz. Budoár a jéghotelben.
A váltókar és a kormány kicsit túlméretezettek, de minden más műszer és kapcsoló finom, kicsi és könnyen mozdul. Mind a négy ablak elektromos, az első elefántfüleket egy krómkeretes tekerővel mozgathatom. Imádom az elefántfület, ahogy a huzatot is, gyorsan kinyitom és mosolygunk egymásra. Becsatolom a kortárs Saab 99-ből ismerős, beakasztós biztonsági övet -ami itt is dörzsöli a nyakam- és indulhatunk. Az igazi meglepetés csak most következik.
