ISMERŐS ARC
Grand Prix az Üllőin
Évek óta figyelem a babaszappankékben alvó Pontiacot az Üllői elején. Mindig ugyanott áll, nem lett volna nehéz becserkészni, mégis elmaradt a megörökítése. Ma reggel felkeltem és tudatosan odabringáztam hozzá, hogy végre meglegyen ez a trófea.
Ezzel a Grand Prixvel egyidősek vagyunk, '78-'79-es lehet. Meglepően éles ívek mentén hajtogatott kasztnija jó állapotban van és a penge gyári felniken álldogál, ki tudja mióta.
Ez a szép nagy kupé egy negyedik generációs darab, ekkor fokozták le a modell méretét nagyon nagyról.
Az autó így öt méter tíz centi (aktuális S-Klasse és Lexus LS között), az alapmodellbe pedig csak egy négyliteres V6-os járt. 1962-ben a GP megjelenésekor, ezt a szerepet egy 6.5 literes V8-as töltötte be, ez az űrtartalom is ezzel a negyedik generációval lett végleg száműzve. A GP 300-400 lóerős izomkupéból jólnevelt háziautó lett.
A GP 1969-ben, a második generáció megjelenésével jutott a csúcsra. John De Lorean, a GTO és a DMC-12 apukája, a XX század autóiparának egyik zseniális punkja is közreműködött a fejlesztésben és az egyre népszerűbb ős-GT kategóriába már szépen belesimuló autót imádták a vásárlók.

Képgaléria megtekintése



















