2015. december 21. 08:30   |   Kőrössy Balázs
címkék:  

Régi vágású újonc: Mazda CX-3 teszt

A japán gyártó legkisebb crossoverét tettük próbára, hogy rájöjjünk, ennél több nem igazán kell egy átlagos magyar embernek. A recept pedig egyszerű: klasszikus szívómotor és a kategóriára jellemző szerethető vonások finomra hangolva.

A Mazda mostanában nem tud hibázni. Amelyik kategóriába beszáll új modelljével, abban biztos sikeresen megveti a lábát (kerekeit). A jól eltalált és itthon is egész népszerű CX-5 crosssoveren felbuzdulva megalkották a japánok a modell kisebb, Mazda2-esen alapuló CX-3-ast is, amely az Opel Mokka és Nissan Juke által uralt szegmensbe szeretne betörni. Lássuk, mit tettek ezért a távol-keletiek.

A forma gyakorlatilag a régebb óta kapható CX-5 továbbfejlesztett változata egy mérettel kisebben. Mégsem érezzük, hogy esetleg az arányok felborultak volna, sőt, szinte csak akkor tűnik fel, hogy ez nem egy ráncfelvarrott CX-5, amikor egymás mellé állítjuk őket. Egyébként szinte tökéletes arculatot terveztek a japánok, ugyanis a 2-estől a 6-osig minden modellre illik a Kodo formanyelv, ez alól a CX szériák sem jelentenek kivételt. A hatalmas hűtőrács a fényszórókba nyúló krómkerettel, a finoman ívelt motorháztető, az ajtókon végigvonuló hullámív, a vékony hátsó lámpák és a két kipufogóvég igazi összhangot teremt, érezteti a szemlélővel, hogy nem kapkodtak el semmit a Mazdánál.

A belső a külsőhöz mérten jól megtervezett, logikus és a japánok közül talán a leginkább minőségi benyomást kelti. Persze olcsóbb modell révén itt-ott találkozhatunk spórolással – például csak egy ablak automata a négy elektromosból, valamint nincsen világítás egyik napellenző tükréhez sem, továbbá nincs könyöklő sem elől, sem pedig hátul – mégis nehéz igazi fogást találni rajta. A műszerfal legközelebbi része kapott egy puha (szerintem mű)bőr bevonatot, itt-ott találkozni karbonmintával, illetve a kerek szellőzőrostélyok kaptak egy piros karikát is, viszont az odaragasztott tablet érzés itt is megtalálható, valamint kétség kívül praktikus, de csúnyák a hatalmas légkondivezérlő tárcsák. A kormány fogása kellemes, hasznos gombok trónolnak a két szélső küllőn, a hatfokozatú váltó karja és a vezetőhöz közelebb eső kézifékkar is jó helyre lett pozícionálva – hiába nem driftautó, a múltat nem szeretnék letagadni a japánok.

Továbbra sem értem, miért jó ez a félig kulcsnélküli rendszer, ami a nyitás-zárás mechanizmusát nem, csak az indítást képes a távirányító elővétele nélkül kezdeményezni, de akkor már úgyis elő kellett vegyük. Még egy apróság zavart az autóban, de ez inkább talán csak megszokást igényel: rádió hallgatása közben nem halkult el a zene tolatóradarok csipogására, ráadásul egy kis késedelemmel dolgozik a rendszer, így pontosan lehet parkolni, azonban kicsit tovább tart, mint egy másik gyártó modellje esetében. Talán érdemesebb lett volna kamerával kiegészíteni vagy egyáltalán csak azzal szerelni a CX-3-ast, hisz a színes kijelző adott. Az viszont dicséretes, hogy már az alap hifi is szépen szól, a bluetooth gyors, valamint hangminősége is szép és pofonegyszerű kezelni a központi rendszert, amely a prémiumgyártók tárcsás megoldásaira hajaz – sokkal jobb, mint a menet közben használhatatlan érintőkijelzős próbálkozások. A feláras navi jól dolgozik, elég részletes és keveset tévedett – mert sajnos tökéletes villanytérkép nem létezik.

A zajszigetelés példás, csak nagyobb tempónál hallatszik némi szélzaj, de a motor felől síri csend honol, álló helyzetben pedig le kell pillantani a fordulatmérőr, hogy egyáltalán jár-e. Kétliteres létére ráadásul keveset (tesztátlag 6,6 liter abszolút vegyes használatban) eszik és alulról is szépen húz (120 lóerőtől és 204 Nm-től ez el is várható). 130-nál 3000-et mutat a digitális fordulatszám-mérő.  Kisautó létére sok a hely benne, még a csomagtartó is méretes. Nagyon tetszett, hogy ha valamit kikapcsoltam, vagy elállítottam benne (pl sávtartó deaktiválása, vagy épp az ülésfűtés), majd leparkoltam, leállítottam, bezártam, mindent ott folytatott miután újra elindultam, ahol abbahagytam előzőleg. A futómű példás, persze a 215/60R16-os kerekek sem számítanak épp peresnek, de nem csak az úthibákon rugózás, hanem a kanyarvétel is príma, úgy csinál minden mozdulatunkra az autó, ahogy elvárnánk tőle. A fék is jól adagolható és ha kell, kőkeményen fog – persze versenypályán biztos hamar elfogyna, de normál körülmények között lehetetlen kifárasztani. Az Attraction szinttel együtt járó LED automata fényszórók kegyetlen fényerővel bírnak – bár általában egy jól összeraktott lámpatestben a halogén fényszórók is elegek lehetnek, ezek mégis szinte vágják az éjszakát és fehér fényüknek köszönhetően a valós színskálát sem torzítják.

A konkurenciához képest igazán élvezetes és szép autót rakott össze a Mazda, ráadásul az árazást is sikerült egész barátságosra faragni. Az általunk tesztelt CX-3 G120 Attraction metálfénnyel 6,12 millió forintot kóstál, bár ebből még hiányzik a 159 ezer forintos navigáció, így végül pont 6,3 millió forintnál áll meg. Ennél olcsóbban is lehet, de nem feltétlen érdemes választani a modellt, ennél a konkurensek sem kínálnak jobb vételt, de akik igazán maximalisták, azok számára a dízelmotoros, automataváltós Revolution Top felszereltség ajánlott 8,32 millió + metálfény áron. Az alapot az acélfelnivel és kevés extrával ellátott Emotion változat jelenti 4,46 millió forintért, azonban ez csak arra jó, hogy azt mondhassuk, van egy új Mazdánk, se bőr, se színes kijelző vagy épp ülésfűtés, automata klíma, úgyhogy inkább mazochistáknak ajánlanánk, esetleg olyanoknak, akik nagyon ritkán ülnek autóba és csak az a fontos, hogy biztonságosan, megbízhatóan eljussanak A-ból B-be. Sajnos az extrákat a navigáció kivételével nem lehet összeválogatni, így ki kell szemelni, melyik az a felszereltségi szint, ami leginkább megfelel pénztárcánknak és elvárásainknak, mert az alaphoz képest a második szintet jelentő Challenge közel egymilliós felárral bír, igaz ebben már minden fontosabb kiegészítő megtalálható. Néhányaknak a motorválasztékkal lehet bajuk, hisz egyelőre csak a 2.0 literes benzines 120 vagy 150 lóerős és az 1.5 literes dízelmotor 105 paripás kiadása található a listában, és nem tudni, tervezik-e bővíteni ezt a japánok. Ettől függetlenül, aki szereti a benzinmotorokat és már a turbókorszak neveltje, nem kell, hogy tartson a 2.0 literes étvágyától és méretétől, sőt, talán ritkábban kell majd szervizbe vinni a kevesebb alkatrész (a turbó hiánya) miatt, mint például egy 1.2 TSI-t, a benzinkútra pedig ugyanannyit fogunk járni vele – ha nem kevesebbet.

Bártan kijelenthetjük tehát, hogy a Mazda egy általa eddig még nem látogatott kategóriába betörve is kiváló terméket tett le az asztalra, mostantól már csak a vásárlókon múlik, bíznak-e a nemes munkában. A formaterv és a jó pénzért jó felszereltség miatt tőlünk nyugatabbra biztos keresett modell lesz, az árakra érzékeny magyar piacon mindig ott a kérdőjel, bár a 3-as, 6-os és CX5-ös példányokból is egész sokat látni az utakon, úgyhogy nem feltétlen kell aggódnia az importőrnek az alacsony darabszámoktól. Aki fogékony a régi vágású újdonságokra, vagy híve a megbízhatóságnak, nem fog csalódni a CX-3-ban, ha elmegy a legközelebbi szalonba kipróbálni.