Csipetnyi Amerika 15 millió forintért, ez a Nissan luxuskategóriás szabadidőautója. A Murano 3,5 literes, V6-os motorjával megy, mint az ökör, cserébe nem éppen kifinomultságáról híres.
Sok mindent lehet állítani a Nissan elitkategóriába pozicionált szabadidőautójáról, a Muranóról, azt viszont nemigen, hogy olyan, mint egy baltával faragott szikladarab. Az igaz, hogy testes, méretes darab, de kicsit sem ijesztő: kiterjedését az óvatos kézzel húzott vonalak (is) uralják, a krómozott hűtőrács például kifejezetten elegáns darab. Oké, oké, a jelenleg piacon lévő verzió felett kicsit már eljárt az idő, az új, pofásabb generációról tavaly novemberben, a Los Angeles-i Autószalonon rántották le a leplet.
Legyen régi vagy új, valami azért feltétlen süt a Muranóról, mégpedig hogy hova is szánták őkelmét a japán mérnökök. Nézzük jobbról, lessük balról, mindenhonnan tipikus amerikai batárnak fog tűnni, naná, hogy elsődleges piaca az Atlanti-óceán túloldala. Nem vagyok amerikai, sőt, tengerentúli ismerőseim sincsenek, de ettől függetlenül biztos vagyok benne, hogy jenki szemmel nézve a Murano formaterve telitalálat, minden megtestesül benne, amit arrafelé az autózás lényegéről gondolnak. Minél nagyobb, annál jobb, ugye.
Szerencsére, az autó azért nem nőtt túlontúl hatalmasra, teljes hossza 4,8 méter alatt marad. Igazi erővel az alaposan megemelt hasa ruházza fel, de figyelem, ez ne tévesszen meg senkit, összkerékhajtás ide vagy oda, a Murano inkább aszfaltbetyárnak számít. Első pillantásra süt róla, hogy a komoly terepezéshez nincsenek megfelelő szögei, a vidéki, olvadástól tropa földutakon még brillírozik, a mezőn viszont a közönség segítségét kéri. De jól is van ez így, nem erdészeknek találták ki, a hardcore-felhasználók vegyenek csak maguknak Land Rovert vagy akármit.
A helyzet bent is ugyanolyan, mint kint, hiába a sokmilliós árcédula, ajtónyitásnál rögtön mellbevág az Amerika-szag. Nem akarom én bántani az ottani kultúrát, nem akarok általánosítani, az igénytelenség szóval sem akarok vagdalkozni és nem akarom az európai vásárlót feltétlen az amerikai fölé helyezni. De ettől még tény: ezen a kontinensen nehezebb lenyomni a fogyasztók torkán olyan megoldásokat, melyekkel a Murano bátran operál, ami Amerikában menő, az itt egy kicsit kevés.
Nem rossz érzés beülni az autóba, viszont kétségtelenül szokatlan. Nehéz lenne a műszerfalra azt mondani, hogy szép és a kifinomult jelző se passzol hozzá igazán, a kormány mögött meredező, a sebesség- és fordulatszámmérőt tartalmazó panel például olyan, mintha a levegőben lógna. Aztán ott van a középkonzol Bose hifije, hiába pazar a minősége, ha látványa leront mindent. Az a kisebbik baj, hogy a kazettás egységtől (nyugi, CD is van) a mai világban olyan idegenül fest, a jó öreg szalagos egyszer még hasznos lehet, az viszont nehezebben tolerálható, hogy a kijelző egyszerű monokróm megjelenítésű. Könyörgöm, ott van felette egy színes képernyő a navigációnak (Magyarország mondjuk nincs benne, de gondolom, van már erre a régióra is térképe a Nissannak), a kettő együtt nagyon szerencsétlenül mutat, simán integrálni kellett volna a kettőt: audióinformációk is a kijelzőn, jónapot.
Aztán. A 21. században nehezen tolerálható egy ilyen kategóriás autótól, hogy a fogyasztásról képtelen információkat adni, a “Drive computer” csak a megtett utat és időt méri. Hogy miért? Kéremszépen, a navigációs egység miatt. Amelyik Muranóban nincs, ott van fogyasztás adat, a kettő együtt már nem megy. És mi az, hogy sehol nincs infó arról, hány fok van kint? Ne kelljen már folyamatosan hőmérőt cipelni a hónom alatt, hogy megtudjam, hány a mínusz odakünn. Nyilván nem egy nagyon lényeges információ, de még egy Suzuki is képes megmondani.
Van még valami, de ez már tényleg az utolsó szálka. Kétségtelen tény, hogy egy billenőkapcsoló funkcionálisan ugyanolyan eredmény elérésére képes, mint egy agyondizájnolt nyomógomb, elkényeztetett európaiként azonban én szeretem, ha nem villanykapcsolgatós érzés kerít hatalmába egy autóban ülve. Konkrétan az ülésfűtés kapcsolójáról van szó, egy amerikai most nyilván nem érti, hogy miért rinyálok az egyszerűsége miatt. Csak. Nekem nem mindegy, hogy Kiszel Tünde vagy Beyoncé Knowles, pláne tizensokmillióért. Ennyi.
Akadnak azért nagyszerű dolgok is, rögtön ilyen például, hogy az említett színes képernyőn tolatásnál megjelenik az autó mögötti tér. Csipogós tolatóradar cserébe nincs, de nem is kell: a mozgóképen tökéletes szögben látszik minden. A Murano alapból sem kicsi, de a világos bőrkárpit elképesztő tértágító hatással bír, nincs mese, ilyennel kell rendelni, a sötét csakis rosszabb lehet. Az első ülések mindenféle irányban villanyosan állíthatóak, aki itt nem tud elhelyezkedni, keresse fel orvosát, gyógyszerészét, pont. A helykínálat hátul is lenyűgöző, élmény a Muranóban utazni, a több mint 2,8 méteres tengelytáv tudatában azonban ez nem is csoda. A csomagoknak alapból 440 liternyi hely jut, döntögetéssel 875 literig bővíthető a raktér, elég.
És ott van még az autó lelke, a 3,5 literes, V6-os benzinmotor is, mely minden bosszantó apróságot képes feledtetni. Ugyanez az egység dolgozik a 350Z-ben is, ott ugyan kicsit erősebb, de a Murano 234 lóerejére sem lehet panasz. A csúcsteljesítmény ugyan csak 6000-es fordulatszámnál áll rendelkezésre, de akad azért olyan szituáció, amikor elpörög idáig a mutató. Felhajtott motorháztetővel, az autó orra előtt ácsorogva mennyei muzsikát lehet hallani egy-egy gázfröccs alkalmával, kár, hogy a kabinba, menet közben ebből már kevés szűrődik be. Pirostól kilőve, előzésnél taposva azért hallatja a hangját, tiszta élvezet, tényleg.
A motor tökéletesen működik együtt a kézzel is kapcsolgatható, fokozatmentes CVT-váltóval, a városban egykedvűen krúzingolva okosan alacsonyan marad a fordulat. Nincs szükség kézi beavatkozásra, a váltó mindig tudja, hol a helye, padlógázra is automatáktól szokatlanul gyorsan reagál és veszettül meglódítja az 1,8 tonnás kasznit. Egyszer egy nissanos azt mondta nekem, hogy ezzel a motorral képtelenség lassan menni, egy hét után erre én csak annyit tudok válaszolni, lehet, csak nagyon nehezen. Egy-két helyen benzintemetőnek hívják a hasonló autókat, a 14 literes tesztfogyasztás azonban mindent összevetve nem olyan vészes.
Egyedül az ára veszélyes, az alap 14,85 millió forint, mely a homokszínű metálfényezéssel 15 millió fölé ugrik. Ennyiért mondjuk szinte az összes kényelmi extrát odaadja a Nissan, csupán apró kiegészítőkért kér plusz pénzt. A Murano olyan autó, amellyel meg lehet jelenni, nem ciki vele leparkolni a Q7-tulaj haver háza előtt se, full extrásan azonban hiába olcsóbb, mint európai konkurensei, kifinomultságban és eleganciában egyelőre nem ér fel hozzájuk.
Galéria!
