Chrysler 300C 3.0 CRD Touring: Egy súlyos amerikai

A 2004-es Chrysler 300C jelentette a “nagy amerikai autó” visszatértét a piacra, és mind a szakma, mind a közönség őszinte rajongással fogadta. A 300C a világ egyik legtöbbet díjazott típusa lett, ami nem csoda, hiszen amellett, hogy drámai kinézete folytán minden mást háttérbe szorít az utcán, kifinomult belső terével és korszerű műszaki tartalmával is meggyőző tudott lenni. A 300C Touring igazi amerikai nagyvas, a régi, benzinfaló cirkálókra emlékeztető orrkiképzéssel, robosztus felépítéssel és sok-sok krómmal. A 300C kombi megjelenése olyan letaglózó, hogy az Audikat, BMW-ket, Merciket és Peugeot-okat észre sem vesszük mellette. A függőleges “homlokfal”, a terepasztal méretű hűtőrács, a magas övvonal, a lőrésszerű ablakok, a hatalmas kerékjáratok és a 18 colos kerekek (225/60-as gumikkal!) megteszik a hatásukat, de igazán az autó arányai a szokatlanok. A 300C kombi olyan, mint egy golyóálló pénzszállító autó, és még szép is.

Mivel a 300C kombi több mint öt méter hosszú és tengelytávja is hosszabb három méternél, az utasok bővelkednek a helyben. Különös érzés a Chryslerben ülni, hiszen az ablakok vonala vállmagasságban van, és ahhoz, hogy rendesen kilássunk az autóból, magasra kell emelni a motoros széket. Még ekkor is szinte elveszünk az első ülésben, akkora a tér, a hátsó, mély kanapén pedig hasonlóan fejedelmi körülmények között lehet utazni, akár hárman is. A csomagtér becsapós, nem tűnik öblösnek, padlója magas és további rekeszeket rejt. Pedig 630 literes és 1,6 köbméterig bővíthető. A 300C kombiból nem könnyű kilátni, a nagyméretű tükrök zavarnak kanyarodásnál, a mögöttes tárgyakat pedig a résnyi ablakon át igen nehéz érzékelni. Szerencsére a tolatóradar alapáron jár.

A szürke bőrrel kárpitozott utastérben a négyküllős fa/bőr kormány a legfeltűnőbb elem, függőlegesen áll és irdatlan méretű. Az összkép a fényezett felületek, a krómkeretes műszerek és az analóg óra miatt elegáns, a felhasznált anyagok azonban helyenként – amerikai mérce szerint – igénytelenek. Egy-két illesztési hibát is felfedeztem. Az utastér nem éri el a német presztízslimuzinok szintjét, de valahogy még sincs rajta kifogásolnivaló: a felszereltség hiánytalan, rengeteg a tárolóhely, a vezetőhely pedig remekül testre szabható. Felróhatjuk persze, hogy az ülések oldalirányban nem támasztanak eléggé, hogy a klíma, bár automata, nem szabályozható digitálisan, és hogy Mercedes-módra csak egy bajuszkapcsoló van, mégsem panaszkodunk. A tempomat, bocsánat, a cruise control kapcsolója bal oldalt, a bajuszkapcsoló fölött található, használata megszokást igényel. A hátsó ablaktörlő funkciói is szokatlan helyre kerültek, a műszerfal közepére. Sebaj, este gyönyörű, elegáns zöld fénnyel világítanak a műszerek és a kezelőszervek, a kijelzőn pedig azt is látjuk, hogy milyen égtájnak haladunk éppen. Érdekesség és hasznos dolog a motorosan állítható pedálsor.

A dízelorientált európai és más piacokon a sikerhez a Chrysler 300C-nek szüksége volt egy ütőképes dízelmotorra is, a megoldás pedig hamarosan, házon belülről érkezett. A Mercedes-Benz kiváló, tiszta üzemű, harmadik generációs common rail technológiájával készülő alumínium-blokkos hathengeres dízelmotorjáról van szó, amely nagy hatékonysággal és alacsony fogyasztással dolgozik ebben a Chryslerben is. A nagy cirkáló városban is beéri 12 literrel, átlagosan pedig 10-11 litert nyel le 100 kilométerenként.

A V6-os egység kultúráltan és barátságos – nem dízelesen kerregő – hangon teszi a dolgát, teljesítménye pedig még ehhez a majdnem 1,9 tonnás járműhöz is bőven elegendő. Mivel a hathengeres dízel szépen szól és erős is, nem nagy szentségtörés, hogy egy amerikai autóban dolgozik. Az 510 newtonméter nyomaték miatt a Chrysler bármikor hatalmas erővel ki tud lőni, pillanatok alatt végrehajt egy előzést, de a legjobb vele mégis a “cruisingolás”, amiben az ötfokozatú automataváltó is partner. Utóbbi ráérősen kapcsolgat, de okosan és finoman teszi a dolgát, úgyhogy nem is szólunk bele a munkájába. Élményszámba megy, ahogy a 300C légpárnás hajó módjára siklik az úton és közben mindenki – szó szerint – megbámulja. Egyszerűen hihetetlen, hogy ilyen finoman rugózik a 300C, pedig hagyományos, nem légrugós és szintszabályzós futómű van alatta.

A Chrysler 300C Touring minden hiányosságát feledteti a teljesen egyedi formája, és az ezzel másokra gyakorolt hatása. Unikum a nagy kombik között. Emellett nagy, kényelmes, jól megy és 12 millió forintért hiánytalan felszereltségű. A legfőbb konkurensek, hasonló motorizáltsággal és extrák nélkül 2 millió forinttal drágábbak nála, a BMW 530d kombi és a Mercedes-Benz E320 CDI T-modell 13,8 millió forintba kerülnek, az Audi A6 3,0 V6 TDI quattro-ért (csak összkerékhajtással van) 13,7 milliót kérnek. Szerintem a 300C eladásokat még jobban serkentené, ha a dízel változatot is kínálnák négykerék-hajtással, de valamiért nem teszik.