Mercedes-Benz ML 500 4MATIC: Öltönyös atléta

Sokáig gondolkodtam a címen, míg e nem túl izgalmas két szó mellett döntöttem. Nem szerettem volna elcsépelt közhelyeket, szándékosan tartózkodtam az “odamondogatós” stílustól is, így maradt a metaforikus igazság: öltönyös, mert elég ránézni, hogy észrevegyük sugárzó eleganciáját, és atléta, mert 2,2 tonnás termetéhez képest azzá teszi az ötliteres, nyolchengeres, 306 lóerős motor. Az ML 500 sok mindenre alkalmas. Ha tisztára suvickolva csillog-villog, akkor jó belépő lehet egy tárgyalásra érkezvén, hiszen manapság a partnerek sok minden, így az autó alapján is értékelhető benyomásokat szereznek. Családi kirándulás után kimondottan jól áll neki a piszok, a sárfelverődés és az ablaktörlővel maszatolt ablak, csak a gépi mosót felejtsük el, ugyanis bő 20 milliós alapárnál nem érdemes pont ezen spórolni – mellesleg nem valami stílusos látvány kihajtani a mosóutcából. Nálam két részre osztódott az együtt eltöltött hét, amelynek első felében a Chronoswiss Audi Hungaria Classic oldtimer versenyen, mint megbízható háttérautó szolgált az ML, a fennmaradó napokon pedig guruló szanatóriumként funkcionált.

A W163 gyári néven ismert előző generáció 1997 és 2005 között szerepelt a kínálatban, és mint kategóriateremtő jelent meg. Fontos szerepet töltött be a Mercedes-Benz amerikai üzemének létrehozásában, és nem titok, hogy maga a típus elsősorban a tengerentúli igényeket volt hivatott kiszolgálni. A gyártás minősége kezdetben tartogatott meglepetéseket, mert ami az államokban elment, az itthon, Európában szemet szúrt a márka rajongóinak, és ellendrukkereinek egyaránt. Persze, zökkenők másoknál is megestek, anno a szintén Amerikában debütáló BMW Z3 is kapott hideget-meleget, és mint sokan mondják, az angol Honda sem egyenlő a japán Hondával. De felesleges ezen morfondírozni, hiszen a W163-as nyugdíjba vonult, és tavaly megjelent a második, bár szintén az Egyesült Államokban gyártott széria, a W164.

Műszakilag sok ínyencséget tartogat a Mercedes SUV, kezdjük a motorral, amely az S-osztályból érkezett. Az ötliteres V8-as szeret pörögni, a 306 lóerős teljesítmény 5600 1/min fordulatszámon mérhető, míg a 460 newtonméteres nyomatéki maximum 2700-4750 1/min között folyamatosan rendelkezésre áll. A váltást hétsebességes 7G-TRONIC szerkezet végzi, néha érezhető lomhasággal, de szinte mindig leheletfinoman kapcsolva. Minden ML-osztályban széria az AIRMATIC légrugózású futómű, amellyel akár gombnyomásra állítható a hasmagasság, és mint az erősebb kiviteleknek általában, így az ML 500-asnak nemcsak az első, de a hátsó féktárcsája is hűtött.

Őszintén szólva jó érzés tudni, hogy a malomkeréknyi vasakra lehet számítani, mert egy ekkora autóval 6,9 másodperc alatt 100-ra felérni nem semmi, és ahhoz sem kell különösebb bátorság, ha valaki szeretné kipróbálni a 240 km/órás végsebességet.

A 4MATIC összkerékhajtás normál körülmények közepette kiváló tapadást biztosít, de volt alkalmam vizes úton, esőben is vezetni a kocsit, és vallom, nem feltétlenül az offroad szemlélet teszi indokolttá a 4WD hajtást. Példás az autó biztonságos kezelhetősége, tucatnyi elektronikus kütyü segíti a vezetőt (ABS, ASR, BAS, DSR, ESP, 4ETS elektronikus fékdifferenciál, stb.), illetve seregnyi intelligens légzsák vigyáz az utasokra (többfokozatú légzsák elöl, oldallégzsákok az első üléseknél, valamint Windowbag az összes utas részére).

Útban a verseny helyszínére, este a Morris Minor volánjánál ülve érdekes volt a tükörből látnom, amikor a mögöttem haladó, Bi-Xenon fényszóróval szerelt ML kanyarban a ködlámpákat is használta, hogy a lehető legjobban bevilágítsa az utat, később azonban utánanéztem, hogy ez a tudomány közel félmillió forintos opció. Ha már itt tartunk, a pénzt amúgy nem nehéz szórni, függetlenül a már említett alapártól, még könnyen lehet milliós tételben vásárolni – a harman/kardon LOGIC7 hifitől kezdve a nyolcszázezres Nappa bőrkárpiton át a kétmilliós AMG csomagig bőséges a választék.

Szubjektív benyomásaimat összefoglalva, alapvetően kellemes emlékként maradt meg bennem az ML 500. Az év elején kipróbált E 280 CDI 4MATIC ringató kényelmét jelen esetben légrugózás fokozta, és ha üzemanyag vonatkozásában anyagilag nem lennének korlátaim, valószínűleg éjjel is cirkáltam volna, hogy kipihenjem a munkanapok fáradalmait. A karosszéria megítélése egyéni ízlés dolga, ami nálam számít, hogy nem “lopott” a forma, első pillantásra tudom, hogy Mercedes-Benzt látok, és nem mást. Az utastér komfortossága szintén pozitívum, az 500-asban széria az elektromosan állítható multikontúr ülés, amely hosszú távon bizonyított, de ezen felül számos apróság járt a kedvemben. A SPEEDTRONIC tempomat mellett itt említeném a THERMOTRONIC klímát, amely több zónára osztva működik hatásosan, roppant kényelmes a kormányoszlopra tett váltókar, amely szinte újheggyel pöccintve működtethető (plusz a kormányról is lehet kapcsolni a sebességet), és a fedélzeti

számítógép nagyon sok információt közvetít könnyen értelmezhetően, mert a kormányon található gombokkal egyszerűen lapozható a menü. A balos multifunkciós kart egy perc alatt újra megszoktam, innen megy a fénykürt, az index, az ablaktörlő és a mosó – jó ötlet, hogy a fényszórómosó külön gombbal aktiválható. Csodálkoztam, hogy ennyi pénzért a teljes bőrkötés feláras extra, de a TWIN névre hallgató bőr és bőrutánzatú kombináció elnyerte a tetszésemet, nem úgy, mint a többi műanyag. A hihetetlenül egyszerű ajtóburkolat mélypontja után a műszerfal egyéb plasztikjaitól sem ájultam el (a faburkolatok viszont tetszettek), és egy barátom meg is jegyezte, hogy Amerikában úgy látszik, még mindig nem az igényesség a legfontosabb szempont. Az összeszerelés egyébként hozta a csillagos színvonalat, a kivitelezést nem érhette panaszt.

Az ML 500-assal a legjobb akkor autózni, ha céltalanul, pusztán szabadságvágytól fűtve indul útnak az ember. Ilyenkor fantasztikus érzés a tudat, hogy akár az útról is szinte bármikor letérhetnék, holott tudom, nem fogom a lakásom értékének a dupláját érő tesztautót a legcsekélyebb kockázatnak sem kitenni. A V8-as hangja sohasem tolakodó, egyedül indításkor horkant fel ércesebben, de az étvágya sajnos nincs egyenes arányban a hangjával, és erre bizonyíték, hogy egy hét alatt a teljes havi benzinköltségemet elnyelte – persze, mi más várható egy 5,5 literes V8-astól. Autóúton akkor eszik 10 liter körül, amikor egy Trabant is simán bevállalja az előzést, ezt onnan tudom, mert a Morris Minor kisérésekor tartósan 70 km/h körül autóztunk. Városban 19 liter alatt teszi le a gyár a nagyesküt, ami átlagos stílusban hajtva inkább 25 liter felett van, ahogy a fedélzeti kijelzőn is olvasható.

Tény és való, 20 millió forint alapáron nagyon sok pénz egy autóért, akkor is, ha Mercedes-Benz nevet jegyeznek be a forgalmiba, de az ML 500 mégsem számszerűsíthető. Egyrészt a presztízs nem váltható át konkrétan forintra, és akinek megéri, annak megéri, ezzel pedig nem lehet vitába szállni. Másrészt, ha mindenáron logikát kell keresni, akkor több érvi is felsorolható, mint elegáns megjelenés, kényelem, tágasság, 4MATIC hajtás, és ez jó esetben két autó az egyben, tehát máris új megvilágításba került minden.