Óramű pontossággal győzött Alonso

Hibátlan futamot ment Fernando Alonso, aki ismét tizenöt pontos előnnyel áll a tabella élén. Michael Schumacher szintén tökéletes versenyt produkált, de a dobogó legtetején csak egy hely van…

Kicsit unalmasra sikeredett a barcelonai verseny, főként a pályán kívüli események döntöttek a végeredményről és az akciójelenetek is kimerültek Juan Pablo Montoya kicsúszásában és Alonso heves integetésében. Az élboly tagjai egymástól nem zavartatva autózták végig a hatvanhat kört. Az Európa Nagydíjhoz hasonlóan itt is a matematika zsenijei arattak fényes diadalt – a Renault-sok most egy fokkal jobban számoltak.

Hátvédmunka ötös

A felvezető kört erőszakos gumimelegítések közepette sikerrel vette mindenki, hogy aztán felsorakozhasson az éles rajthoz. Gyönyörűen indult a mezőny, Alonso azonnal behúzott középre, és elsőként folytatta útját, Giancarlo Fisichella jótékony hátvédmunkájának köszönhetően. Michael Schumachernek szintén nem kellett hátrafelé pillantani, hiszen Felipe Massa kiválóan tartotta a többieket. Nagyszerűen rajtolt Kimi Raikkönen is, aki négy egész helyet javítva az ötödik pozícióban vette az első kanyart.

Amikor nem csak az éllovasé a főszerep

A következő körökben főként Alonsóé volt a főszerep, aki sorra gyűjtötte a leggyorsabb köröket, hiszen a szombati időmérő után várható volt, hogy neki lesz előbb szüksége üzemanyagra. Közben Tiago Monteiro írt le piruettet a pálya szélén, majd enyhe korrigálás után folytatta az érdemi munkát. Szato Takuma is csóvált egyet az autón, de neki a boxba is ki kellett mennie, hogy aztán visszatérhessen. Nagy meglepetésre, csapattársa, Franck Montagny is érkezett, de ő már nem ment vissza, befejezte futamát.

Kis híján a Toyoták is csúfos véget vetettek versenyüknek, miután Ralf Schumacher roppant amatőr módon, Jarno Trulli mögött haladva ráhúzta autóját az olaszra, ami így búcsút mondhatott első terelőszárnyának.

Safety, nem safety?

A tizenhetedik körtől elkezdődtek az élmezőny kerékcseréi, a Renault felvezetésével. Alonso és Fisichella is átesett a műtéten, tehát a világ szeme megint a Ferrarira szegeződött. Vajon megismétlik-e az egy héttel korábbi bravúrt? Végül egy harmadik fél, Juan Pablo Montoya rontotta el a meccset, miután keresztbe rakta McLarenjét, ami félig a pályára lógva le is állt. Körökön keresztül lengtek a sárga zászlók, mindenki a Safety Cart várta, Schumiék meg keresztet vethettek a taktikájukra. A rendezők végül nagyon elegánsan, vagy vakmerően (?) hagyták, hogy a daru kiemelje a kolumbiai autóját, és nem szóltak bele a meccsbe.

Alonso előtt mindenki vörös posztó

Schumacher beleadott mindent, de nem tudott annyi előnyt összekaparni, amennyi elég lett volna arra, hogy Alonso elé visszaérkezzen, így a spanyol mögött folytatta a futamot, szinte azonos időhátránnyal. Ehhez az is kellett, hogy Alonso felbőszült bikaként rontson a lekörözendőkre, akik valóban idegesítően feltartották a hadonászó spanyolt. A hátráltatás mesterei a Midland-ek voltak,  akikkel az egész élbolynak meggyűlt a baja.

A felbőszült bika diadala

A második kerékcserét szinte lekopírozták az elsőről, így ismét változatlan sorrendben folyt a küzdelem, ami már inkább egyéni stílustanulmányok sorává vált. Az élen tisztes távolságban követték egymást a Renault és a Ferrari pilótái, a vége felé közeledve mindenki megbarátkozott pillanatnyi helyezésével.

Így telt el az utolsó tizenöt kör, mely Alonso diadalmenetének is beillett. Tomboló, százharmincezres közönség előtt nyerte meg hazai futamát, hogy újból tizenöt pontos előnnyel várja a következő versenyt, a Monte Carló-i Nagydíjat.

Spanyol Nagydíj,
nem hivatalos végeredmény: