Hatvan éves a Corvette
A Corvette C7 az év folyamán gördül majd be a Chevrolet márkakereskedésekbe, hatvanévnyi design-, teljesítmény- és műszaki örökséget víve tovább. Ez a világ legrégebb óta folyamatosan gyártott sportkocsija, illetve Amerika kedvence, amely a szegmens 33 százalékát uralja.
A Corvette sikertörténete éppen most 60 éve kezdődött, amikor bemutatkozott a New York-i General Motors Motorama kiállításon. A Corvette azonban nem azonnal vált ikonná. Évtizedek folytonos finomításával és alapvető műszaki tökéletesítésekkel szerezte csak meg az Államok sportautójának reputációját.
A 2014-es Corvette már a hetedik nemzedék. Mindegyikre teljesen új, vagy jelentősen átdolgozott design, felépítés és műszaki tartalom volt jellemző – beleértve a hajtó- és a futómű technikáját –, amelyek segítettek a Corvette-nek megőrizni Amerika sportkocsi-bestsellerének pozícióját. Néhány különleges jellemző azonban mindegyikben közös:
- Valamennyi Corvette kétüléses, orrmotoros, hátsókerék-hajtású sportkocsi volt, messze hátrahelyezett utastérrel, ami fokozta erőteljes megjelenését
- A Corvette karosszériája mindig is kompozit anyagból készült, az 1953-as kocsi üvegszálas műanyagától a mai korszerű, karbonszálas kompozitig
- A 60 évből 57-ben a „small-block” V8-as volt a Corvette standard motorja
- A Corvette-en próbáltak ki új megoldásokat, amelyek aztán megjelentek a GM más járműveiben.
Csaknem egész története során a versenypályán nyert tapasztalatok alakították a Corvette designját, teljesítményét és konstrukcióját. E fejlesztési módszert Zora Arkus-Duntov, a Corvette első főmérnöke vezette be, és azóta rengeteg versenyen vett részt, hivatalosan vagy magánpilótákkal az autó. Csúcspontként a gyári támogatású Corvette Racing program keretében sikerült megszerezni a 2012-es Amerikai Le Mans Sorozat bajnoki címét a széria-alapú GT kategóriában.
A Corvette ikonszerű státusza azonban megnyilvánul a pályán kívül is. A popkultúrában sok-sok rangos szerepet játszott, ilyen volt a “Route 66” a tévében (1960-64) vagy a szélesvásznú fellpés a “Corvette Summerben” (1978) – nem is beszélve a számtalan mellék- és statisztaszerepről. A Corvette dalokat, műalkotásokat és videojátékokat inspirált, köztük a Gran Turismo sorozat legújabb változatát, amelyben gyártás előtti álcázással jelent meg a hetedik nemzedék. Még Corvette-babaágy is van benne, működő fényszórókkal.
1. nemzedék (C1): 1953-62
A Corvette abban a pillanatban megalapozta technikai-, design- és dinamikai vezető szerepét, amikor a karcsú kocsiról 1953. január 17.-én lehullott a lepel a New York-i Waldorf Astoria szállóban rendezett General Motors Motorama kiállításon. Ez lett a világ első nagy sorozatban gyártott szálerősítésű műanyag karosszériájú autója; a futószalag hat hónappal később indult be. A műanyag nemcsak könnyebb volt az acélnál, ami előnyösen hatott a teljesítménysúlyra, hanem kötetlenebbül lehetett kialakítani belőle a karosszéria domború idomait, mintha a szokásos acéllemezből préselték volna.
A formaterv jelentősen fejlődött a Corvette első generációja alatt, de már megjelent több olyan design-elem, amely később elválaszthatatlanul összeforrt a típussal, például a hátra helyezett utastér, a dupla kerek hátsó lámpa és az utastérben a kettős vezetőhely. Az első nemzedék valamennyi autója vászontetős volt.
A sportrajongók általában „merev tengelyesnek” hívják az első generációs Corvette-eket, mivel azok Chevrolet személyautók módosított szerkezetére épültek, merev hátsó híddal. Az első két évben a Chevy erős, soros hathengeres motorját építették be, amely a Corvette-ben “Blue Flame” néven szerepelt. Az ikonná vált Small Block V8-as majd csak a termelés harmadik évében jön be.
2. nemzedék (C2): 1963-67
A Corvette második nemzedéke – a designt befolyásoló koncepcióautó után Sting Ray néven ismert – forradalmi változást hozott a designban, a konstrukcióban és a teljesítményben. Míg az első generációs Corvette alapjául módosított szedán-alváz szolgált, a másodikét már tiszta lappal kezdték tervezni, alacsony súlyponttal és mély, sportos üléspozícióval, mind a négy keréknél független felfüggesztéssel, ami drámaian javított az autó menettulajdonságain.
Ekkor lett a Corvette teljesen új kupé-karosszériájának jellegzetessége a karosszéria középvonalán végighúzódó „gerinccel” kettéosztott hátsó szélvédő. Sokan az automobil történetének egyik legszebbjét látják az 1963-as Corvette-ben. A Corvette C2-n jelent meg az „alvólámpa”, amely azután a típus ismertetőjegye maradt a következő 41 évben.
A kupé megjelenése a Corvette-választékban néhány év alatt megduplázta az értékesítést, mert hidegebb éghajlat alatt is jól használhatóvá tette az autót. Az új alváz és a független kerékfelfüggesztés pedig világklasszis sportkocsivá avatta a Corvette-et.
3. nemzedék (C3) – 1968-82
A Corvette harmadik nemzedéke volt legtovább gyártásban, és sokat fejlődött is az autóipar fellendülése közben. 1968-ban mutatkozott be, mint Stingray (egybeírva, míg a második generáció neve két szó volt), de agresszív stílusa miatt egyszerűen csak „Cápának” hívták az imádói. Azonnal felismerhetővé tette a markánsan domborodó sárvédő és a hosszú géptető mögötti rövid utastér, amelyek álló helyzetben is dinamikusnak mutatják. Hagyományos design-elemként megmaradt az alvólámpa és a kettős hátsó lámpa.
Ami a teljesítményt illeti, nagy változás zajlott le a C3 ideje alatt. Kezdetben a 435 lóerős big-block motorok voltak népszerűek, de az iparági áttérés az ólmozatlan benzinre, a szigorúbb kipufogási szabványok és a megváltozott vásárlói szokások azt eredményezték, hogy 1975-ben már csak 165 lóerőt adott le a standard 350-es (azaz 350 köbhüvelykes, 5,7 literes) small-block – körülbelül 20 százalékkal kevesebbet, mint az eredeti, 1955-ös kivitel 195 lóereje.
Jóllehet visszaesett a Corvette teljesítménye, a tervezők tovább csiszolták a megoldásokat – főképp újfajta anyagok alkalmazásával, különösen, ami a kompozit karosszériát illeti. A hagyományos üvegszál-erősítésű műgyantáról áttértek a sheet-molding compound (SMC) technológiára, amellyel simább felületű elemeket lehet gyártani, így kevesebb csiszolásra van szükség a fényezés előtt. 1973 óta valamennyi Corvette SMC karosszériaelemekkel készül, de az anyag összetétele nagymértékben megváltozott: kevesebb a hagyományos, szálerősítésű-, míg több lett a könnyű, hajlékonysága miatt repedésállóbb műanyag.
A hagyományosan nagyra tartott teljesítményadatok csökkenése ellenére a harmadik generációs Corvette népszerűbb lett minden korábbinál. 1979-ben 58 307 darabot adtak el, ez típustörténeti éves rekord.
4. nemzedék (C4) – 1983-96
A negyedik generációs Corvette a „high-tech” nyolcvanas éveket jelképezte, jelentősen fejlesztett designnal, gyártástechnológiával, elektronikus teljesítményszabályozással és biztonsági megoldásokkal. Bevezették az elektrolumineszcens műszereket, amelyek digitális kijelzései a versenypályák világát idézték. Megmaradtak a karakterisztikus arányok, a kettős hátsó lámpák és az alvó-fényszórók, az új, felnyitható hátsó szélvédő viszont hozzáférhetőbbé tette a csomagtartót.
A C4 műszaki újdonsága a „gerincvázas” felépítés volt. Az új, karcsúbb karosszéria 0.34-es légellenállási alaktényezője közel 25 százalékos javulás a C3-hoz képest.
A géptető alatt 1985-ben vezették be a Tuned Port Injection hengerenkénti befecskendezést, amelynek köszönhetően továbbra is nagy teljesítményű, de már takarékos fogyasztású sportkocsi hírnevét szerezte meg a Corvette.
Értékesítésre nem készült 1983-as modell, prototípusból is csak 44 darabot építettek. Egyiküket mindmáig kiállítja a National Corvette Museum (Bowling Green, Ky).
5. nemzedék (C5) – 1997-2004
A C5 generáció megjelenése egyike az autóipar azon ritka eseményeinek, amikor egy új modell könnyebb az elődjénél. Az 1997-es Corvette nagyobb volt a kifutó C4-nél, mégis 40 kilóval kevesebbet nyomott. Ebben sok minden játszott szerepet, például a nagyobb műanyag-hányadot tartalmazó karosszéria-elemek használata. Ezek éppoly kivételesen könnyűek lettek, mint a Corvette vadonatúj vázszerkezete, amelyben nagy keresztmetszetű tartók és hidroformált szelvények csökkentették a szerkezet bonyolultságát és súlyát. A padlólemezben pehelysúlyú balsafa-lemezzel mérsékelték a tömeget.
Hozzájárult a súlymegtakarításhoz és az általában jobb kiegyensúlyozáshoz a teljesen új, 3. generációs small-block motor is, alumínium blokkal és hengerfejjel, és négy kilónál könnyebb kompozit szívócsővel.
A környezet védelme érdekében áttértek a vízbázisú fényezésre, 60-ról körülbelül 10 százalékra szorítva le az oldószerek mennyiségét. Ma már szinte mindegyik autógyártónál ez a standard módszer.
6. nemzedék (C6) – 2005-13
A hatodik generációs Corvette az alvólámpa elhagyásával keltett feltűnést. 1962 óta először építettek be fix fényszórókat, csökkentve a súlyt, a bonyolultságot és a légellenállást. A kerek kettős hátsó lámpa és a vezetőhely stílusa megmaradt.
A C6-os Corvette vázszerkezete és alapvető felépítése nem változott a C5-höz képest, és noha az újabb biztonsági berendezések behoztak néhány kilót, a súlycsökkentési intézkedéseknek – például a fix fényszórónak – köszönhetően az autó saját tömege körülbelül nyolc kilós határon belül megegyezett az 1997-es modellével.
A 2006-ban bevezetett C6 Z06 azonban a Chevrolet példátlan elkötelezettségét jelezte a fejlett technika és a könnyű anyagok alkalmazása iránt. A standard modell acél vázstruktúráját alumíniummal helyettesítették, de a szénszálas karosszéria-elemek is hozzájárultak a menetkész tömeg 1450 kilóra csökkentéséhez – a sokkal drágább egzotikus sportkocsikét felülmúló teljesítménysúlyt eredményezve.
A Z06 alumíniumváza ugyan éppúgy nézett ki, mint az alap-Corvette acélváza, súlya viszont csaknem harmadával volt kisebb. Nemcsak az anyag tért el, hanem a gyártástechnológia is: védőgázos- és lézerhegesztés mellett szerepet kapott benne az önfúró szegecselés is. A motorbölcső és néhány futómű-rögzítési pont a még könnyebb magnéziumból készült. Kívülről a szénszálas első sárvédő, első kerékdob és hátsó sárvédő különböztette meg a Z06-ot az egyszerű Corvette-től. A 2009-es Corvette ZR1 ugyanazt az alumíniumstruktúrát kapta, mint a Z06, de még több szénszálas elemmel, például a tetővel.
A Z06 és a ZR1 fejlődésében és teljesítőképességében nagy szerepet játszó könnyűszerkezetes építési mód és fejlett technika kapott szerepet a hetedik generációs Corvette-ben is, amelyben már az alapmodell alumínium vázstruktúrája mintegy 60 százalékkal merevebb a Z06/ZR1-esénél. A C7 Corvette felhasználja az elődmodell úttörő hajtómű-technikáját is, eredményképpen ez lett minden idők legerősebb és leghatékonyabb standard Corvette modellje.
