2007. május 23. 15:51 | Autoblog
címkék: auris, corolla, toyota

Toyota Auris 1.6 Executive: Szürke eminenciás

Se nem forradalmi, se nem egyedi. Ami sikerült a Hondának az új Civickel, az nem jött össze a Toyotának a Corolla-utód Aurisszal: az új kompakt tökéletesen belesimul az utcaképbe, tán csak a corollások szeme akad meg rajta. Ettől persze még simán sikeres lesz, az orrára nyomott embléma önmagát adja el. Ha egymás mellé parkol egy […]

Ha egymás mellé parkol egy Corolla és egy Auris, nem biztos, hogy a laikus egyből eltalálja, melyik a régi és melyik az új. Van különbség, persze, hogy van a két modell között, de egyáltalán nem akkora, hogy józan ésszel felfogható legyen, miért kellett a harminc éve bejáratott Corolla-brandet lecserélni Aurisra. Érthető lenne a dolog, ha valami olyasmi történt volna, mint a Civic esetében, én speciel meg se lepődtem volna, ha a Honda Orbiter néven dobja piacra az új modellt. A már-már kötelező, de az unalomig elcsépelt űrhajós hasonlat ezennel letudva, lényeg, hogy ha már új név, olyat én a Civicnek adtam volna, az Aurist megtartottam volna valami igazi újdonság számára. Nem én döntöttem, persze nem is biztos, hogy baj ez.

Galéria!

Az Auris formavilágával az a legnagyobb baj, hogy teljesen hiányzik belőle az autógyártók által előszeretettel emlegetett innováció. Teljes mértékben magánvélemény, de ha böknöm kéne, inkább vinnék haza egy amúgy a Corolláról koppintott Kia cee’det, mint egy Aurist, egyediség, vagy éppen egyéniség nincs ugyan egyikben sem, mégis a koreai-magyar-szlovák felé billen a mérleg nyelve. De simán megértem azt is, hogy valaki éppen a szürkesége miatt vesz Aurist, új modell, mégis ismert forma és persze Toyota-minőség, az ilyen csak nyerő lehet. És az is, hordják el a kereskedésekből, mint a cukrot, a lendület a várakozások szerint még jó ideig kitart.

Nézzünk szét bent is. Az egyterűsen magasra emelt váltókarral és kézifékkel egybeépített, ívelt középkonzol nagyon szépre sikerült, már az első sajtóképeken is ez tűnt az Auris díszének. Ha csak az ergonómiát nézzük, a váltó nagyon jó helyen van, kézre esik, a saját Swiftünkbe visszaülve hirtelen nem is találtam a konzervatív módon a két első ülés közé pakolt kart, szinte rosszul esett, hogy megint lefele kell nyúlkálni. A kézifék is tökéletesen illik a képbe, minden jónak tűnik egészen addig, amíg valami apró mütyűrt el nem akarunk helyezni valahol. Hoppá, nem nagyon van ugyanis tárolórekesz.

Az rendben van, hogy az oldalsó térképzsebek akkorák, mint a Grand Canyon, a slusszkulcsot azonban mégis illene máshova elhelyezni az Executive felszereltségű, gombnyomásra induló Aurisban. Csakhát az van, hogy ennél kizárólag rosszabb lehetőségeket lelni: a középkonzol alatt van ugyan egy kis mélyedés, hozzáférni azonban nagyon kényelmetlen, nem egy kifejezetten pakolós rekesz. A két első ülés közötti pohártartó sem szerencsés választás, maximum az első McDrive-ig lehet jó, egyetlen alternatívaként a kézifék tövébe, a szivargyújtó mellé lehet hajítani a cuccot. Olyan érzés ez, mintha nem lett volna alaposan átgondolva a dolog, és ha valami, hát ez nagyon szokatlan egy Toyotától.

Vagy ott a pohártartó. Van még belőlük külön a vezetőnek és az utasnak is, előbbit nem próbáltam, utóbbiba viszont belepakoltam egy fél literes lötyit. Körülbelül 15 másodpercig volt ott, ennyi idő alatt derült ki, hogy randán takarja a jobb oldali tükröt. Ez sem az igazi. Nem szerencsés az sem, hogy a fedélzeti számítógépet a kormány mögé nyúlkálva kell nyomkodni, és nehezen érthető az is, hogy a japán mérnököknek mi bajuk a dohányosokkal. Oké, én is utálom a füstöt, fúj és büdös, de könyörgöm, egy Aurisba beszálló utasnak had’ legyen már joga ahhoz, hogy hátul rágyújtson. Toyotáék szerint azonban az ilyen cselekedet kerülendő, legalábbis mással nem tudom magyarázni, hogy hátra, úgymond a szokott helyre (a két első ülés közé) nem került hamutartó. Ha minden kötél szakad, a könyöklő két pohártartójába azért lehet hamuzni.

És akkor arról még nem is esett szó, hogy a műanyagok sem a legfinomabb tapintásúak, messziről látszik, hogy a beszerzésnél nem a legdrágább fajtákra esett a választás. Ugyan teljesen szubjektív elem, de furcsa, hogy a kormányon nem fel és le, hanem jobbra-balra kell a hangerővel játszani, és a belső ajtófogantyúk tervezésénél ügyelni illett volna arra, hogy a végeredmény ne emlékeztessen egy az egyben a Honda Accord külső kilincseire. Az ülések viszont kényelmesek, jól tömöttek, az Executive felszereltséghez dukáló kárpit is finom, hasznos a dupla kesztyűtartó, hátul pedig nem lehet panasz a láb- és fejtérre. És telitalálat a körökkel operáló műszerfal, ezt kár lenne vitatni.

A vastag A oszlop miatt – a kis “betekintő” ablak ellenére – nehéz a kilátás az Aurisból ferdén előre, figyelni kell, hogy ne legyen meglepetés. Ezt leszámítva könnyedén vezethető a legújabb Toyota, kellemes a kormányzás, jó a futómű, sportosnak ugyan nem mondható, viszont kényelmesen rugózik, még a 16″-os alufelnikkel sem sérül a komfortérzet. És egy alsó-középkategóriás autónál ez bizony nagyon fontos. A fék kicsit “nyúlós”, taposni kell a pedált az erőteljes lassuláshoz.

Az új, a szívó- és kipufogószelepek változó vezérlésével dolgozó 1,6-os benzinmotor kellemes meglepetés, alacsony fordulaton is vígan elvan a forgalomban, nem kell tökig pörgetni, hogy valami történjen vele. Komolyabban nekiindulva gyorsan fogynak a fokozatok a kicsit karcosan csúszkáló váltóval, fene tudja, de talán szerencsésebb lett volna egy hatsebességest kapcsolni ehhez a motorhoz. 120-as tempótól ugyanis kifejezetten zajos az élet, persze nem csoda, hiszen a fordulatszámmérő mutatója ilyenkor már a 4000-et nyaldossa. Ettől aztán a fogyasztás sem az igazi, vegyes üzemben 8,9 literre jött ki az átlag. Az Aurisban van amúgy egy újdonság, a műszerfalon kis felvillanó nyilak jelzik, hogy az elektronika szerint lefele vagy éppen felfele kéne éppen váltani, ez amúgy a gazdaságosságot hivatott szolgálni: ennek érdekében 60-nál már villog, hogy jöhet az ötös, az viszont kevésbé érthető, hogy üresben gurulva miért akar feltétlen lejjebb kapcsoltatni. Mindegy.

Aurist légkondival, négy légzsákkal és CD-s rádióval 3,7 milliótól kapni, az Executive felszereltségért és az 1,6-os benzinmotorért viszont 5,295 millió forintot kell a pénztárban hagyni. Ha megnézzük a konkurenseket, nem tűnik ez vészesen soknak, Mazda3-at 1,6-os motorral és TX Plus felszereltséggel 5,33 millió forintért kínálnak, 1,6-os Premium Golfot pedig 5,767 millióért. Civic csak 1,8-as motorral létezik, Executive felszereltséggel 5,479 millió forint az ára, olcsóbban Ford Focust (1.6 Titanium, 4,711 millió) és Opel Astrát (1.6 Cosmo, 4,547 millió) találni a piacon. Jó tudni, hogy az Auris öt csillaggal zárt az Euro NCAP hivatalos töréstesztjén.