Két ember halála miatt került be?
Ki gondolná, hogy Amerika egyetlen Forma-1-es világbajnoka önértékelési problémákkal küszködött egész életében? És azt, hogy a királykategória vérkeringésébe két ember halála miatt került be?
Philip T. Hill, azaz ragaszkodjunk a pontos megszólításhoz, Philip Toll Hill, Jr 1927. április 20-án látta meg a napvilágot a floridai Miamiban. Már kisrác korában is észrevették a szülei és a tanárai, hogy a rettentően visszahúzódó kisembert állandó kisebbségi érzettel és a vesztesek érzésével áldotta meg a sors.
A kis Philipnek nem voltak barátai, és ami a legfontosabb, édesapja hatalmas bánatára utált versenyezni. Nem azért, mert rendre alul maradt volna, hanem mert annyira félt a kudarctól, a megszégyenüléstől, hogy inkább nem vett részt a megmérettetésekben. Ahogy sokan, ő is a zenébe menekült. Több évi gyakorlás után már nagyon szépen pianózott, de örökre eldobta a hangszert, amikor a legkedvesebb nagybácsija egy T-modellel meglepte. Ekkor valami megerősödött az akkor még csak 14 éves fiúban és a vezetés élménye, valamint az a tudat, hogy ért valamihez, felpalástolta az önbizalmát.
A szárnyalás azonban nem tartott sokáig, mert a kamasz egy idő után az eredményei ellenére sem volt megelégedve magával és ismételten magába fordult. Két évig sínylődött egy kereskedelmi iskolában, amikor egy Los Angeles-i szerelőműhelyben kapott állást és azonnal otthagyta az oktatóintézet falait. Phil egy amatőr versenyző autóját istápolta majd 1947-ben szert tett első igazi autójára, egy kétszemélyes MG-TC-re. A négykerekű jószágot az isteni tehetséggel megáldott amerikai az aszfalt ördögévé varázsolta és sorra nyerte az amatőr kategóriában a futamokat.
Az igazi fordulatot egy sajnálatos esemény hozta meg a versenyző számára. Édesanyja valamint édesapja halála után annyi pénzt örökölt, hogy immáron huszonéves fejjel egy 2.6 literes Ferrari-csodával gazdagíthatta magát. Annak ellenére, hogy mindenki elismerte fantasztikus képességeit és eredményei is ragyogó tehetségét igazolták, az amerikai állandóan önmagát marcangolta, aminek egy csúnya gyomorfekély lett a vége. Egy neves újságíró frappánsan megfogalmazta Hill és a versenysport viszonyát: “Nélküle, de vele sem képes létezni.”
A tíz hónapos kényszerszünet alatt volt ideje számot vetni az életéről és megfogadta, hogy mostantól másképp éli majd mindennapjait. 1950-ben Amerika legjobb autóversenyzőjévé választották, majd 1955-ben végleg és örökre megismerte a nevét a világ. A Ferrari színeiben elhódította a Le Mans-i címet.
A Forma-1-el ismét egy sajnálatos eseménysorozat után került kapcsolatba. Miután Luigi Musso és Peter Collins is eltávozott az élők sorából, ő ülhetett be Mike Hawthorn mellé, és elévülhetetlen érdemeket szerzett a brit 1958-as világbajnoki címében. A Diab-Casablancában megrendezett Marokkói Nagydíjon lelassított, és előre engedte csapattársát, aki így Stirling Moss mögött a második helyen ért célba és ez elég volt az üdvösséghez.
A másokra mindig jobban odafigyelő Philip T. Hill-nek ezután ragyogott fel az égen a szerencsecsillaga. Az égitest olyan fényesen csillogott, hogy 1961-ben ő maga, mint első és egyelőre utolsó amerikai világbajnoki diadalt ünnepelhetett. Viszont nem lehet elmenni, a hogyan mellett. Hill legnagyobb ellenfele és egyben csapattársa Wolfgang von Trips a monzai futam második körében összeért Jim Clark Lotus-ával és a falba csapódott. Rajta kívül még tizennégyen vesztették életüket a nézők közül. Hill a futamot, mit sem sejtve elsőként fejezte be, és mindössze egy ponttal előzte meg az akkor már halott kollégáját.
Az amerikai nem hagyta abba a csúcson és tovább próbálkozott, de nem tudott már komolyabb eredményt elérni és 1964-ben úgy döntött, hogy búcsút mond a versenyzésnek. 1971-ben feleségül vette barátnőjét, aki sok-sok éven keresztül támogatta, és nagycsaládot alapított.
Név: Philip T. Hill
Nemzetiség: amerikai
Született: 1927. április 20., Miami
Világbajnoki címek: 1 (1961)
Futamok/győzelmek száma: 48/3 (2 Olasz GP, Belga GP)
6 pole: 1960 ITA, 1961 Holland GP, 1961 Belga GP, 1961 Britt GP, 1961 Német GP, 1961 ACF GP (Reims)


