2014. december 11. 10:45   |   Autoblog
címkék:  

Magyar szívvel – Opel Astra ST 1,6 CDTI Cosmo teszt

Az Opel Astra Sports Tourer nem új modell, sőt, már egy időszakos frissítésen is átesett, most azonban új erőforrásai miatt ismét érdemes a figyelemre. Egy teljes felszereltségű példányt teszteltünk a Szentgotthárdon készülő új generációs, 136 lóerős 1,6 literes turbódízel motorral.

Az Opel Astra Sports Tourer kategóriája legnagyobb testű autója, ami áramvonalas alakja miatt első ránézésre nem is tűnik fel. Pedig 4,7 méterével 28 centiméterrel hosszabb az ötajtós Astránál és 4 centiméterrel a négyajtós szedánnál is, belóg a középkategóriába. A jelentős hosszhoz tetemes, 1,8 méteres szélesség és több mint 1,5 méteres magasság tartozik, így például a 18-as kerekek is elvesznek a kerékjáratokban. Az Astra kombi az egyik legjobb kinézetű autó a kategóriában, ehhez nem fér kétség; nagyméretű könnyűfém felnikkel, adaptív bixenon fényszórókkal és egy vonzó fényezéssel prémium hangulatot is áraszt magából. Árát tekintve is egy magasabb ligában játszik, mint az elődje, de erről majd később.

Az Astra Sports Tourer ezzel szemben messze nem olyan tágas, mint amire számítanánk. Mindkét sorban kimért a fejtér (a napfénytető is centimétereket vesz el), a hátsó lábtér szűkös, ráadásul az ajtónyílás is kicsi. Csak átlagos testmagasságúak férnek el kényelmesen egymás mögött. A csomagtér viszont térfogatával majdnem befogja az Insigniájét, sőt bővítve le is körözi azt. Emellett szabályos alakú, plusz pénzért csomaghálóval, valamint csomagrendezővel is ellátható. Az Astra Tourer körülöleli az embert, páncélszekrény érzést okozva, ami némi képzavarral élve igaz is, hiszen egy gazdagon felszerelt példány üresen 1,6 tonnát nyom. Az utastér tágasságán és a tetemes saját tömegen is nyilván javítanak majd az Opel mérnökei a következő generáció esetében. Az Astra minősége és kifinomultsága azonban nem hagy kívánnivalót maga után, pláne ezzel az ízléses, perforált sötét/világosbarna bőrkárpittal, amely kiválóan passzol a szintén feláras sötét mahagóni külső fényezéshez. Az ergonomikus sportülésekért megéri kiadni 152 ezer forintot; a remekbe szabott bútorokból még több száz kilométer után is pihenten száll ki az ember.

Az anyagok és az illesztések mindenhol átlag feletti minőségűek, s ahol lényeges, ott puha tapintásúak is. Ilyen többek között a műszerfal, érdesebb, keményebb műanyagokkal csak az alsó régióban találkozunk. Tipikusan Opeles a műszerpult, temérdek funkcióval, s némi zongoralakk betéttel, illetve krómozással megtámogatva. A még a régi iskola szerinti infotainment rendszer lelke a középső érintőképernyő, amely logikus magyar menürendszert kapott és meglepő módon könnyebben vezérelhető, mint az új Insignia sorozat kevesebb kezelőszervvel operáló rendszere, amelyet erősen szokni kell. Az Astrában nem takarékoskodtak a gombokkal, egy rövid áttekintés után azonban már egyszerűen használható minden. Nagyon jó a navigáció, a Bluetooth és szépen szól a hifi. Döbbenetes egyébként, hogy a J Astra milyen gazdagon felszerelhető, e tekintetben semmivel sem marad el a német prémium triótól. A biztonsági, kényelmi extrákból, továbbá vezetői asszisztens rendszerekből is teljes a választék. Az Opel Astra ma már ebben a tekintetben is prémium autónak számít.

Tesztünk igazi apropója azonban a szentgotthárdi üzemben gyártott friss, 1,6 literes motorcsalád gázolajos tagja, amely az Astrában később az 1,7-es motorokat fogja nyugdíjba küldeni. Az 1,6 literes négyhengeres egység erősebbik változata 136 lóerőt és 320 Nm nyomatékot ad le, osztálya legnagyobb fajlagos teljesítményét nyújtva. A modern, lánchajtású, 2000 bar befecskendezési nyomású, változó geometriájú turbóval szerelt, 16 szelepes alumínium motornak jó a hangja, kulturáltan jár és már alacsony fordulattól húz, azonban az ígért fogyasztási értékeket képtelen hozni. Mi 6,3 literes átlagot mértünk, amely a visszafogott vezetési stílus ismeretében egy picit sok és több mint két literrel magasabb a katalógus értéknél. Pedig tartozik hozzá start/stop rendszer is, amely észrevétlenül és profin teszi a dolgát. A 136 lovas egység néhány lóerőt letagadhatna, ami az Astra Sports Tourer nagy tömegének következménye. Körülbelül úgy viszi az autót, mint egy 110 lóerős 1,6-os dízel, s az előzéseknél is kéri a visszakapcsolást. Ettől függetlenül ajánlható darab, aki pedig nagyobb kraftra vágyik, ruházzon be a 2 literes 165 vagy 195 lovas egységbe, jelentős felárérért. A hatgangos manuális váltó kiváló darab, hosszú hatodik fokozata (a főtengely 2200-at forog 130-nál) pedig az Astrát ideális autópályázóvá teszi.

Elképesztően jó a Flex Ride adaptív futómű és az adaptív fényszórórendszer, új autó konfigurálásakor ezt a két tételt mindenképpen érdemes kipipálni. Az utóbbi néhány LED-es fényszórót is felülmúl, kanyarkövetős, automata reflektoros (az első, ami időben reagál) és igazodik a menetkörülményekhez, autópályán például laposabb és szélesebb fénykévével világítja meg az utat. Normál módban is kényelmes az Astra kombi rugózása, nincs is szükség a még lágyabb Tour beállításra, az úthibák és keresztbordák nem zökkenik ki a nyugalmából. Ettől még semmit sem enged a stabilitásból. Az Astra a pontos, sok visszajelzést adó kormányával is elnyeri a bizalmunkat és a fékrendszerre sem lehet panasz.

A végére jöjjön a fekete leves, az Astra Sports Tourer ugyanis az új 1,6 literes 136 lovas CDTI motorral egyáltalán nem olcsó. Enjoy felszereltségtől, 6 480 000 forinttól kapható meg, a csúcs Cosmo felszereltséggel 6 810 000 forintért lehet a miénk. Az impozáns hosszúságú extralistából szemezgetve azonban eljuthatunk 9 millióig is, amiért már ugyancsak gazdagon konfigurált középkategóriás autót kapni. A minden jóval kitömött tesztautón 8,6 milliós árcédula díszelgett, úgy, hogy az Opel nem kér sok pénzt az egyes tételekért.