Kia Rio 1.5 CRDi és 1.4 aut.: CsíRIÓ!

Éljen a Rio!

A forint- és devizahitelek előnyeinek és hátrányainak latolgatása is nagyon érdekes téma, megér egy pár eszmefuttatást, abba viszont itt nem mennék bele. Egyrészt azért, mert nagyon hosszúra nyúlna, másrészt akkor nem a Rióról szólna ez a cikk. Márpedig a Kia Rio is “megér egy misét”! A Rio ugyanis mindenféle hitel-hókuszpókusz helyett egyszerűen egy jó autó, jó áron, és még jól is néz ki, különösen az eleje. A Sorento-é után ez az első Kia-orrforma, amely európai ember számára is tetszetős. Az oldalnézet különösebben nem izgalmas, de kellemes látvány, míg a farrész számomra a négyajtós, lépcsőshátú esetében jobban tetszik.

Tágas, ízléses és igényes

A formaterv odabent sem túl különleges, de szép és ízléses. A kétszínű kárpitozás nagy ötlet, ezzel ugyanis különösebb költségnövelés nélkül lehet hangulatosabbá tenni a belsőt. A műszerfalon egyedül a Kiáknál szokásos, utólag beszerelt Pioneer CD-s rádió bántja a szememet, mert szebb lenne egy gyárilag integrált darab. Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy nagyon szépen szól a zene a Rióban, amely ennyi műanyagburkolat között, és egyáltalán a kisautók kategóriájában kellemes meglepetés.

A helykínálatot illetően csak dicsérni lehet a Riót, mindenhol kitűnően el lehet férni. Egy 180 cm-es vezető kényelmesen ül “maga mögött”, a hátsó ülésen. A csomagtérnél már nem ilyen rózsás a helyzet, legalábbis, ami az ötajtós változatot illeti. A 270 literes térfogat nem sok mindenre elég, bár az ülések ledöntésével 1145 literesre bővíthető a raktér. Aki rendszeresen sokat cihelődik, annak mindenképpen érdemesebb a négyajtós változatot választani, annak 390 literes a puttonya, nem sokkal drágább, és véleményem szerint még jobban is néz ki. Az ajtók tágra nyílnak, megkönnyítvén a beszállást. Kellemetlen viszont, hogy talán azért, mert nincs túl nagy súlyuk, jól meg kell lendíteni őket, hogy nagy csattanás kíséretében becsapódjanak.

Benzines és automata vs. dízel és kézi

A tesztút nagy részét szerencsére az 1.5-ös turbódízel motorral szerelt, kézi váltós Rióval tettem meg, és csak egy rövidebb időt töltöttem az 1.4-es automatával. A következő sorokból kiderül, miért örültem ennek a felosztásnak. Egyrészt a dízel 2000-es fordulaton ébredő 235 Nm-e és 110 lóereje könyörtelenül gyorsítja a kis Riót, bár végsebessége a teljesítmény/tömeg arányhoz képest nem túl nagy, de elég: 176 km/h. Az 1,4 literes benzines erőforrással sincs semmi baj, hiszen ez is ad 97 lovat és 125 Nm-t, de az ósdi, négyfokozatú automata valósággal megbénítja, úgy is mondhatnánk, hogy “csak egy púp a hátán”. Szerintem az 1.5 CRDi után senki nem ül át szívesen az 1.4-es automatába. A dízellel nyomatékból gyorsulhatunk, óra szerint még a gyárilag megadott végsebesség fölé is, ráadásul nem hangos, és még az utastéren érezhető rezgés is minimális! Ha az utóbbi megjegyzés valakinek túl egyértelműnek tűnne, azt ajánlom, üljön be a kategória dízel modelljeibe, és koncentráljon a motor keltette rezonanciára – borítékolom: lesz bőven a vibrációból. Eközben a fogyasztás 5-6 liter körül alakul, legfeljebb 7 literre kúszik fel könyörtelen hajtás közben. Ha viszont nem hajszoljuk állandóan az autót, akkor 4 literrel is simán ki lehet jönni 100 kilométeren.

A kis benzines a maga automatájával ehhez képest jóval többet, pontosabban kétszer ennyit eszik! Legalább 8-9 litert gurít le ólommentesből, városban pedig 12 liter körül kortyol 100 kilométerenként. Emellett még sokkal gyengébben is megy, mint dízel testvére, gyorsulásban például kereken három másodpercet ver rá az 1.5 CRDi (a vonatkozó adatok: 11,5 és 14,5 másodperc). Természetesen mindez nem annyira a benzines motor számlájára írható, sokkal inkább a régi fejlesztésű automatáéra. Mindemellett pozitívumként említhető, hogy az automata felára tudásával arányos: nem nagy. 250 ezer forint pluszt kell fizetni érte, de szerintem – ha csak bármilyen fogyatékosságból adódóan nem muszáj – ennyiért nem éri meg elrontani a Riót, mert manuális váltóval sokkal jobb autó!

Jó vezetni

Motor és váltó ide vagy oda, a Riót jó vezetni. A futómű japánosan feszes lett, így egészen sportosan lehet kanyarodni a Rióval, és terhelésváltási reakciói is jóindulatúak. Cserébe rossz úton – értelemszerűen – egy kicsit mostoha a rugózás. Ízlés dolga, nekem így jobban tetszik, mintha lágyra és ringatózósra hangolták volna a futóművet, amivel általában egy-két hevesebb kormányrángatás után már borulásveszélyesen dülöngél az autó. Ilyen puha rugózással talán soha nem is zörögne a Rio utastere. Az összeszerelés minősége ugyanis jó, csak rosszabb úton végigsuhanva jönnek elő a zajok. Kisautó lévén a parkolás sem okoz gondot, a Rióval könnyedén el lehet férni szűkebb helyeken is. Hegyi utakon is vezettem a Riót, és nemhogy probléma nem volt vele, hanem még egészen élvezetes is volt az autózás. A kormányzás enyhén túlzott rásegítése ellenére nagy sebességnél is pontos marad, a fékek strapabírása is bőven megfelel, és a kanyarstabilitás is jó.

Mennyiért?

Az elején azzal kezdtem, hogy ebben a kategóriában pár tíz ezer forintos árkedvezményekkel is sok vevőt hódíthatnak el egymástól a kereskedők. Nagyon fontos az ár, talán még fontosabb, mint az ár érték arány. Ezért tették nagyon helyesen a Kia magyarországi vezérképviseleténél, amikor az 1.4-es alapmodell árát csak egy picivel 2 millió forint fölé lőtték be. Igaz, a lélektani hatásból kiindulva még jobb lett volna, ha 1-essel kezdődő alapárat tudnak elérni a kategóriájában rendkívül tágas autónak.

Akárcsak más márkáknál, az ár-érték arányt a Kia Rio esetében is egy jobban felszerelt változaton érdemes elemezgetni. A Safety kivitel ugyanis ötajtós változatban még mindig 3 millió alatt van, és ebben már szériában jár többek között hat légzsák, blokkolásgátló (ABS), elektronikus fékerő-elosztó (EBD), elektromos ablak- és tükörmozgatás, központi zár, indításgátló, 6 hangszórós CD-s rádió, és digitális légkondicionáló.