48 éve jár ugyanazzal a Toyotával egy japán férfi
Világszerte autóvezetők milliói cserélik le kiszolgált Corollájukat egy-egy újabb modellre, de vannak olyanok is, akik ezt nem látják szükségesnek. Tokió közelében él például egy idősebb úriember, aki 48 éve jár ugyanazzal a Corollával, és az autó még soha nem hagyta cserben.
A közelmúltban ünnepelte 50. születésnapját a Toyota Corolla. Az 1966-ban bemutatott kompakt modell nemcsak mobilissá tette a japán középosztályt, de egy új életstílust kínált a japán polgárok számára. A Corolla előnyeit hamar az egész világon megismerték. Húsz évvel első bemutatkozása után már minden idők legnépszerűbb autójaként jegyezték az autóipari történelemkönyvek. A Toyota márka legsikeresebb modellje a mai napig 11 generációt élt meg, az eladott autók száma megközelíti a 45 milliót.
Shougo Asada 1969-ben, 24 évesen vásárolta Corolláját, és 48 évvel később még mindig ugyanazzal az autóval közlekedik. Az autó remek állapotban van, noha kilométer-számlálója már több mint 560 ezret mutat.
Vajon hogyan sikerült ilyen sokáig, ilyen jó állapotban megőrizni az autóját? „Semmi különlegeset nem tettem. Mindig ügyeltem arra, hogy 3000 (!) kilométerenként lecseréljem az olajat. Figyeltem a folyadékok megfelelő szintjére, hogy ne szivárogjon semmi a motorból, valamint hogy egyetlen csavar se lazuljon ki” – hangsúlyozta Asada.
Ez azonban még nem magyarázza, hogyan sikerült majdnem fél évszázadon át ilyen tökéletes állapotban tartani a Corollát. Asada úr részletes feljegyzéseket készített a kocsi fenntartásáról. A mai napig megvannak ezek a füzetek; a teljes paksaméta több mint 30 centi vastag! Már ez is azt mutatja, hogy Asada úr szereti a kocsiját, és bizonyára ez a szeretet is hozzájárult a Corolla hosszú és tartalmas életéhez.
„Ez volt az első autó, amit vásároltam, az első pillanattól fogva imádtam vezetni, mert nagyon könnyű volt vele közlekedni. Rettenetes volt az utak állapota, Japánban akkoriban főleg murvás utak voltak. Minden nap vastag porréteg lepte be a kocsit, ezért gyakran lemostam. A rendszámtáblát is rendszeresen tisztítottam, olyan sokszor, hogy az évek múlásával lekopott róla a zöld festék” – meséli a tulajdonos.
A 48 éves Corollához sok emlék fűződik. Egyszer megkérték Asada urat, hogy adja kölcsön autóját a televíziónak. Beleegyezett, de nem kérdezte meg, hogy mire kell, és csak utólag tudta meg, hogy az autó a Japánban legendásnak számító 1968-as nagy bankrablásról szóló játékfilmben szerepelt. A 300 millió jenes rablás elkövetői egy első generációs Toyota Corollával menekültek a helyszínről. Amikor Asada úr megtudta, hogy autóját a kor legnagyobb japán filmszínészei, Beat Takeshi és Ryuhei Matsuda vezették, napokig sokkban volt.
A Corolla életstílus
Túlzás nélkül kijelenthető, hogy a modellel a Toyota forradalmasította a japán hétköznapokat. A Corolla története a hatvanas évek elején kezdődött, amikor a 0.8 literes motorral szerelt Toyota Publica már nem elégítette ki az egyre vagyonosodó japán társadalom mobilitással kapcsolatos igényeit. Szükség volt egy nagyobb modellre, ami sikeresen kitöltheti a Publica és a Corona közötti űrt.
A tervezés során mindössze két elvárást fogalmaztak meg a mérnökök számára: legyen elég olcsó ahhoz, hogy sokan megengedhessék maguknak, és legyen olyan robusztus és jól felszerelt, hogy az a középosztály álomautójává váljon.
A Corollát 1966-ban mutatták be, két- és négyajtós szedánként. A kecses modell igazi szenzáció volt, 1967 májusától havonta több mint tízezer darabot vásároltak belőle. Ugyanebben a hónapban színre lépett a kombi kivitel. Az eladott autók száma 1968-ban meghaladta a 167 ezret, a következő évben a 248 ezret.
A Corolla 1968-tól az USA-ban is kapható volt, és a siker itt sem maradt el. Az első évben 98 ezer darabot, a másodikban már 155 ezret adtak el; ezzel a Corolla a második legnépszerűbb külföldi autómárkává emelte a Toyotát az USA-ban.
Az első generációs Corollát vízhűtéses, soros négyhengeres, 1.1 literes motor hajtotta. Az űrtartalom növelése (a konkurens modelleket szinte kivétel nélkül egyliteres motorokkal szerelték) nagyobb teljesítményt (60 LE) és élvezetesebb vezetést eredményezett. A sebességváltó kar a kormány mellől a padlóra költözött. Nagy figyelmet fordítottak az autó fenntartási költségeire is. Az alvázon semmit nem kellett zsírozni, a motorolajat öt, az olajszűrőt tíz, a légszűrőt 30 ezer kilométerenként kellett cserélni.