2017. november 07. 12:30   |   Autoblog
címkék:  

Japán szalon: Honda Civic 1.5 VTEC Turbo Executive CVT

A tizedik generációs Civic sorozatgyártását a Honda történetének legnagyobb szabású fejlesztési programja előzte meg, melynek során a négyajtós szedánt is felújították. A modell a lépcsőshátú autókat kedvelő országokban, így nálunk is nagy siker lehet, méreteivel az Accordot is kiváltja.

A négyajtós modellt az ötajtós ferdehátúval párhuzamosan fejlesztették a Hondánál, de a két autó teljesen eltérő karakter. A kifejező orr-rész megegyezik a két autón, a szedán azonban ettől eltekintve más képet fest. A hosszabb és laposabb autóra inkább az elegáns, nyújtott vonalvezetés a jellemző. Az ötajtós Civic az egyik legnagyobb kompakt ferdehátú a piacon a maga 4518 milliméteres hosszúságával, a szedán azonban 13 centiméterrel túlnyúlik rajta, tetővonala pedig 2 centiméterrel alacsonyabban húzódik. 465 centijével alaposan kilóg az alsó-középkategóriából, akárcsak a Škoda Octavia, s csupán 10 centiméterrel rövidebb az Európában már nem forgalmazott Accordnál. Belső helykínálata is legalább akkora, de erről majd később.

Kanyarodjunk kicsit vissza a külalakhoz, ami a Civic esetében meghatározó tényező. A japán kortárs formatervezés tipikus példája, feltűnő, rendhagyó, s bizony kissé megosztó. Az ötajtós modell leleplezésekor nagy felhördülést keltett kissé túlbonyolított formaterve, a sok kamu légbeömlő és rács alkalmazása sokakból ellenérzéseket váltott ki. Leginkább az autó hátulját érték kritikák. Nos, a Civic szedán vonalait már nem olyan bátran húzták meg a dizájnerek, formája fogyaszthatóbb, többeknek tetszhet. Frontrésze kifejezetten impozáns; kidolgozott, diódás csíklámpái szinte fenyegetőek, sportos lökhárítója és tekintélyes szélessége mély hatást gyakorolnak a szemlélőre. Az autó nyújtott sziluettje kupés jellegű, rövid csomagtérajtóban végződik, a bumeráng alakú hátsó lámpák pedig tipikus módon felnyúlnak a légterelőig.

A Civic szedán lenyűgözően tágas utas- és csomagteret kínál, amely a középkategóriában is megállná a helyét. Az Európában már nem forgalmazott Accord sem tágasabb nála. S az ember jól is érzi magát benne, ami a magas minőségi színvonalnak és a puha tapintású anyagoknak köszönhető. Gondosan formázottak, oldalirányban is tartanak és nagyon kényelmesek az ülések, s a második sorban sem kell a térdeket felhúzva ülni, ahogy az egyes kompakt modelleknél előfordulhat. Elöl az alacsony szélvédő miatt a sofőrnek magasabbra kell emelnie az ülést, hogy kilásson, a napfénytetővel szerelt autókban ilyenkor már közel van a plafon. A fejtérre egyébként nem lehet panasz, ahogy széltében is nagy a hely. A csomagtérbe szűk nyíláson át lehet bepakolni a holmikat, de az üreg igen öblös, 519 literes, s az ülések kallantyúk meghúzásával hátulról is ledönthetők. Az ötajtós modell ebből a szempontból praktikusabb, csak 41 literrel kisebb a raktere és könnyebben hozzáférhető. A hátsó lábtere viszont a szedánnak nagyobb.

A tizedik generációs Civic műszerfala az előddel összevetve hagyományosabb felépítésű – továbbra sem unalmas – és sokkal átláthatóbb. A pult közepét kimélyítették, a középkonzolból 7 colos érintőkijelző nő ki, a sofőr pedig hármas osztású műszercsoportot lát maga előtt, középen a fordulatszámmérővel. Újdonság, hogy a hagyományos kézifékkart elektromosra cserélték, s a klíma vezérlését részben az infotainment rendszer menüjébe tették át. Lenne igény egy forgó/tekerőgombra, itt azonban nem áll rendelkezésre ilyen, bármit is szeretnénk állítani, azt érintéssel tehetjük meg, ami elvonja a figyelmet az útról. A kormányról hullámsávot válthatunk és a beállított adók között navigálhatunk, valamint a telefon menüjét görgethetjük. (A rendszernek a legtöbbször gondot okozott a híváslista letöltése). A kétállású hangerőszabályzó gomb nyomásra és érintésre is reagál. A Honda Connect infotainment és szórakoztató rendszer mindent tud, ami ma elvárható, sajátos menüszerkezete azonban megszokást igényel. A vezetői segédrendszerek arzenálja teljes.

A négyajtós Civicet az elérhető legmagasabb felszereltséggel kaptuk meg. Ez azt jelentette, hogy az új 1,5 literes, turbófeltöltős négyhengeres blokkhoz folyamatosan változó áttételű automatikus váltót társítottak. A CVT váltót sokan nem kedvelik, mi is fenntartásokkal fogadtuk, azonban végül meggyőzött minket. Kifinomultan, gyorsan kapcsolt és remekül használta a turbós benzinmotor nagy nyomatékát. A fordulatszámot legtöbbször 2000 alatt tartotta, de autópálya tempónál sem engedte a főtengely-fordulatot 2500 fölé szökni. Csak sport fokozatban, vagy padlógáznál bújt elő az intenzív motorhang, ami a CVT váltó működéséből adódóan folyamatos búgássá tudott fejlődni. Ennek kiküszöbölésére a váltófülekkel való kapcsolás volt a megoldás – a váltó hat szimulált fokozattal is rendelkezett, a hagyományos automaták érzetét keltve. A Civic egyébként egy rendkívül alaposan szigetelt autó, csendes üzemű, menet közben szinte csak a gumik gördülési zaját lehetett érzékelni.

A Honda friss fejlesztésű, 182 lóerős és 240 Nm (CVT-váltóval 220 Nm) forgatónyomatékú benzinmotorja amúgy zseniális darab, erős és takarékos egyszerre. Élénken reagál a gázadásra, nyomatékos és mindig nagyon húz, autópálya tempóról is. Alkalomadtán 8,2 másodperc alatt gyorsítja százra az autót, miközben 7 liter körül fogyaszt, de országúton nem nagy kunszt ez alá is bemenni. Tehát bár a négyajtós Civic alaptermészete egy nyugodt, komfortos utazóautóé, képes kikelni magából, büntetni a zöld lámpánál és letolni a többieket a belső sávból. A Civic kényelemre hangolt, igényes (hátul is többlengőkaros) felfüggesztése stabil kanyarvételt is biztosít, kormányzása pedig pontos és érzékletes. Fékrendszere is a helyzet magaslatán van.

Akit megfogott a Honda stílusa és pozitív tulajdonságai, annak jó hír, hogy a négy és ötajtós modell pontosan ugyanannyiba kerül. A szedánhoz azonban csak a nagyobbik, 1,5 literes erőforrás választható. Hatfokozatú kézi váltóval és Comfort felszereltséggel 6 799 000 forinttól érhető el, az Executive csúcsfelszereltségű változat 8,19 millió, a CVT-váltós kivitel 8,589 millió forintba kerül. S ez csak első hallásra drága, az autónak ugyanis hiánytalan a felszereltsége, egyedül a metálfényezés ikszelhető még be az extralistán. S például egy Škoda Octavia sem olcsóbb nála, a csúcskivitelű Civiccel összevethető, 180 lovas Octavia Laurin & Klement 1.8 TSI DSG alapára 8,8 millió forint.