Meseautó: Mercedes-Benz E 400 4MATIC Coupé
Szemrevaló kocsi az új Mercedes E-osztály, a kupé változat pedig egyenesen szívdöglesztő. Lebilincselő külsejéhez pedig csodálatos belső tér és selymesen duruzsoló hathengeres motor társul, ami emlékezetessé tesz minden megtett kilométert. A luxuskupék mezőnyében ma nem találni vonzóbbat az E-kupénál.
A Mercedes mára kitört a „nagypapás” imázsból és rendre izgalmas, érzelmekre ható modellekkel rukkol elő. Egy csillagos modell vásárláskor ma már döntő szempont a dizájn, amely téren a prémium gyártó az elmúlt években igencsak megerősödött. Remek példa erre az új E-osztály kupé, amely jellegzetes stílusjegyeinek köszönhetően azonnal felismerhetően egy felső-középkategóriás Mercedes, a sorozat többi tagjához képest azonban eltérő, egyedi külsővel bír. Kupés arányokat és formajegyeket vonultat fel: hosszú motorháztető, lapos és hátrafelé keskenyedő kabin, ereszkedő tető és rövid far jellemzik.
A kocsi letisztult és hihetetlenül elegáns; az oldallemezeket nem szabdalják karaktervonalak, az ablakok keret nélküliek és nincsen B-oszlop – a klasszikus kupé építési elvek szerint. Az obszidián fekete tesztautót AMG Line külső csomaggal is ellátták, ami egyedi lökhárítókat és küszöböket, valamint perforált, nagyméretű féktárcsákat foglal magában. Ezek további dinamizmust csempésztek az eleve lendületes összképbe. Rendkívül emlékezetes az orr- és a farrész, előbbi a kidolgozott fényszórók és az exkluzív, krómozott „tüskékkel” kirakott gyémánt hűtőrács, utóbbi pedig a kristály hatású, ékszernek is beillő LED-es lámpák miatt.
Az E-osztály kupé több mint 10 centit nyúlt és csaknem 8 centit szélesedett elődjéhez képest, amivel párhuzamosan a tengelytávja is bővebb lett. Ebből a bent ülők profitálnak, akik a korábbinál nagyobb kényelemben utazhatnak. A hátsó lábtér nem kevesebb, mint 74 mm-rel lett nagyobb, de az első és hátsó fejtér illetve válltér is centimétereket növekedett. Ennél tulajdonképpen a 10 centivel hosszabb limuzin modell sem kínál nagyobb helyet, csupán a kupé szigorúan négyüléses és a hátsó fejtere is értelemszerűen kisebb. Én 186 centiméteres magasságommal bőven elfértem magam mögött, ami nagy szó egy kupétól. A kétajtós E-osztály egy teljes értékű négyszemélyes autó, tisztességes, 425 literes csomagtartóval. Egyedül a hátra beszállás nehézkes kissé.
A tesztautót káprázatos, sötétkék-bézs bőrkárpitozással és nyílt pórusú, világosbarna szilfa betétekkel állították össze, így az remekül hozta a jachtok hangulatát. Rendkívül ízléses összeállítás volt, nagyon magas szintű kivitelezéssel – a kategóriában ennél szebb és igényesebb belső térrel még nem találkoztunk. A lábtér és a műszerfal sötétkékben pompázott, míg az elöl-hátul formázott ülések, a volán és a könyöktámaszok bézs bőrhuzatot kaptak. A műszerfalra, az ajtópanelekre és a középkonzolra felvitt világosbarna fadekoráció remekül passzolt mindehhez. A pontot az i-re a 64 színben választható hangulatvilágítás tette fel.
Egyébként a műszerfal az új stílusú szellőzőrostélyokat leszámítva olyan, mint a többi E-osztályos modellben. Rendkívül modern is lehet, felárért a pult két darab 31 centiméteres, egymással összekapcsolt ragyogó digitális kijelzőből állhat, mint ebben az autóban. A főműszerek virtuálisak, a kijelző pedig háromféle stílusban jeleníthető meg. A kormányon érintésérzékeny mezőket helyeztek el, amelyekkel az információs kijelző és a multimédiás rendszer irányítható. Utóbbi a COMAND multimédiás rendszer középső érintőpadjáról is végezhető, amelyet továbbra is feleslegesnek tartok, ugyanis csak bonyolítja a kezelést, s az alatta lévő tekerő/nyomógombbal is minden feladat megoldható. Ugyanígy feleslegesnek találom a volánra helyezett érintésérzékeny mezőket; a műveletek ugyanis nyomógombokkal még könnyebben, simábban hajthatók végre.
A Mercedes multimédiás rendszerének kezelhetősége a versenytársakéval összevetve picit bonyolultabb, nehézkesebb, megszokást igényel. Továbbra is szívfájdalom, hogy a sebességtartó kezelőszerveit nem a kormányra telepítették, hanem a kormány mögötti bajuszkapcsolón csoportosították. Ráadásul a használatát tanulni kell. Megszokást igényel a világítás és ablaktörlő funkciókat a baloldali bajuszkapcsolón tömörítő megoldás is, s persze a kormányváltó – a Mercedes klasszikus stílusában. A kupéban persze megtaláljuk az összes hasznos vezetői segédrendszert, ami a limuzinban is fellelhető. A felszerelést nem vitték túlzásba, ahogy más tesztautóknál, az ülések például csak részben állíthatók elektromosan, nincsen szélvédő kijelző és éjjellátó, vagy szervós ajtózárás. Ezekre talán nincs is szükség, a napsugarakat visszaverő bőrkárpitozást, továbbá az ülésklimatizálást ugyanis megkaptuk. A piac legkifinomultabban működő, félautonóm vezetésre képes rendszere is belekerült az autóba, amit nagyra értékeltünk.
Az E-osztály kupé lényege, hogy rendkívüli menetkomfortot nyújt. Nagyszerű ülésekben foglalhatnak helyet az utasok, a sofőr tökéletes vezetőhelynek örvendhet, a felfüggesztés pedig fantasztikus. A modell szériában fejlett, adaptív csillapítással ellátott, a limuzinhoz képest 15 mm-rel leültetett futóművet kap, ami lenyűgöző módon képes eltűntetni az útegyenetlenségeket. Kátyús, repedezett úton sem érkeznek ütések, csupán dobbanások a kerekek irányából. Felárért többkamrás légrugós felfüggesztés is elérhető, amivel a kocsi hozza a repülő szőnyeg érzést.
A tesztautót egy új fejlesztésű, 3 literes duplaturbós V6-os egység mozgatta, ami a legjobban illik az autó személyiségéhez. Finom járású, vibrációmentes és nagyon kulturált, ugyanakkor fölényes menetteljesítményeket szavatol. Dízeles, 480 Nm-es nyomatékkal bír, amelyet már 1600-as fordulatszámtól kifejt és széles tartományban szolgáltat. A remek, 9-fokozatú automataváltó ezt ki is használja, így minden körülmények között visszafogott fogyasztással számolhatunk. 130 km/órás tempónál például, kilencedik fokozatban mindössze 1600-at forog a főtengely. Leginkább 160-180-as tempónál van elemében, ekkor is utánozhatatlan könnyedséggel siklik az úton.
A pilóta 333 lóerőnek parancsol, a nulla-százas gyorsulás pedig az összkerékhajtás segédlete mellett 5,3 másodperc, ami felelmetes. A rugalmasság is hasonlóan fölényes, a forgalomhoz felzárkózás vagy az előzés nem téma, pillanatok alatt kis pontokká zsugorítható a forgalom többi résztvevője. Az E 400 kupé ennek ellenére nem sarkall rá, hogy minduntalan túllépjük a megengedett sebességet. Éppen ellenkezőleg, az alapbeállítást képező Comfort menetmódban nagyon civilizáltan viselkedik, nem ugrik különösebben a gázpedál parancsára, a váltó korán kapcsolgat, a felfüggesztés puha. Sport és Sport+ módban csalogatható elő a vadorzó a kocsiból, bár utóbbi esetben egy kellemetlen rángatás is megjelenik. Az E-kupé nem szerpentinekre termett (a hazai, minősíthetetlen burkolatú utakon az ember amúgy sem kínozza), elsősorban mindenkor érzéketlen, visszajelzést nem adó kormányzása és nagy tömege miatt. Túrázni, a kilométereket elegánsan falni viszont tökéletes.
Az E-kupé a ma kapható legszebb és legkifejezőbb felső-középkategóriás Mercedes, és hathengeres motorral az igazi. Jelentősen drágább, mint a limuzin, 2,7 millió forinttal többért, 14,8 milliótól szerezhető be. Az E 400 4MATIC 19,3 millió forinttól érhető el, de olyan hatással van az érzékekre, hogy minden pénzt megér.
Fotó: Tóth László Rudolf és a szerző