A nap képe: az egyetlen tizenhat hengeres BMW
Valami nem stimmel ezzel a több mint 30 éves 7-es BMW-vel. Egy hosszú tengelytávú 750-es modell a típus talán legjobb sorozatából, az 1986-1994 között gyártott E32-ből, de két furcsa kitüremkedéssel a hátulján. Nos, a képeken az egyetlen V16-os motorral hajtott BMW látható, s mivel a hosszú motor miatt a hűtőrendszer nem fért el elöl, azt hátulra kellett költöztetni.
Ha a tizenhat hengeres motor kerül szóba, általában a Cadillac és a Bugatti neve merül fel. Kevesen tudják azonban, hogy a BMW is készített ilyen erőforrást és a 80-as évek végén csaknem piacra is dobta a 7-es modellben.
A történet 1987 nyarán indult, amikor a BMW elhatározta, hogy kifejleszt egy tizenhat hengeres V motort. Az 5 liter lökettérfogatú, M70 V12 erőforráson alapuló „Goldfisch” (aranyhal) kódnevű aggregát fél év múlva el is készült és a fékpadi mérések szerint 408 lóerőt teljesített 5220-as fordulatszámon, míg a maximális nyomatéka 613 Nm volt 3900-as fordulatszámon. A V16-ost egy 750iL modellbe be is szerelték; az első tesztkilométerekre 1988 májusában került sor.
A 6,7 literes, egy vezérműtengelyes, 32-szelepes V16-os egység teljesítményben jelentősen felülmúlta a 750i akkori legerősebb motorját, a 300 lóerős V12-est, ugyanakkor jelentősen nagyobb és nehezebb volt nála. 310 kilogrammot nyomott és a méretei miatt a mérnököknek a teljes hűtőrendszert a csomagtartóba kellett áthelyezniük. Ezért díszíti két óriási légbeömlő nyílás a prototípus oldalát és emiatt nyitott a hátfal is. A hátsó lámpák közé szellőzőt raktak, akárcsak a kor egzotikus szupersportautónál.
A tizenhat hengeres BMW végül nem kapott zöld lámpát, az egyetlen elkészült példányt a BMW múzeuma őrzi. Az M70 V12 motor karrierje ugyanakkor nem ért véget, 380 lóerőre izmosítva debütált az ikonikus BMW 850CSi-ben.