Ezeknél a Toyotáknál hátul van az erős hangsúly
Azt régóta tudjuk, hogy a japán tuning-szcéna egészen más szabályok szerint működik, és hogy a szigetország alkatrészpiaci alkotóművészei sokkal tágabb komfortzónán belül mozognak, mint európai vagy észak-amerikai kartársaik. Ennek a másságnak a mértékét azonban újra és újra alábecsüljük – erre szolgálnak fájdalmasan látványos példával a Sense Brand alkotásai.
A Japán fő szigetén, Honsún található, szűk 50 ezer lakosú Samukawa városban működő műhely nem zárkózik el a szokásos optikai kiegészítőktől, de igazi specialitásuk a kipufogó. Nem sportos hangolású rendszereket, nem nyitott versenykipufogókat gyártanak, hanem valóságos szobrokat: bonyolult csőrendszeren osztják el a motorból kilépő gázokat, hogy aztán azok a lehető legtöbb végcsövön keresztül távozhassanak a külvilágba. Hogy pontosan miről is van szó, azt két jobb sorsra érdemes, 13. generációs Toyota Crown szedánnal demonstrálta a cég a Tokiói Autószalon látogatóinak. Mindkét autót erősen leültették, kerekeiket finoman kitörték, oldalküszöbjeiket egy-egy karvastagságú kipufogócső töri át. Ez azonban csak a kezdet – a folytatáshoz pedig erős idegekre van szükség.
A fehér autót, egy Crown Athlete modellt ezen kívül a Lexus F sportmodellektől megszokott, ferdén egymás fölé rendezett kipufogópárokkal szerelték fel – ez eddig oldalanként 1+2 végcső. A kompozíció azonban nem lett volna teljes két, alighanem motorkerékpárokról átemelt, hajlított végű csőben végződő hangtompító nélkül. Így összesen nyolc ponton fújja ki égéstermékeit a típus 3.5 literes, 315 lóerős V6-os (2GR-FSE) motorja. Ráadásul alighanem irtóznak az üresen hagyott felületektől: a hátsó lökhárítót teljes egészében megszüntették, szabadon hagyva a kipufogórendszer kígyózó nemesacél csöveit és hangtompítóit.
Mindez azonban csak ujjgyakorlat volt a Sense Brand tokiói standjának büszkeségéhez, a sötét színű Toyota Crown szedánhoz képest. A küszöb alatt előbújó kipufogók után itt is megjelennek a sportmotorkerékpárokról átértelmezett egységek – a hátsó lökhárító sarkán kivezetve, oldalanként egy-egy párban. Mellettük két-két tradicionális végcsövet találunk, kissé túlméretes kivitelben. Középen viszont mintha egy F/A–18 Hornet vadászrepülőgép (a köznyelvben csak F-18-as) sugárhajtómű-párjának méretarányos makettjét helyezték volna el: ezek a hatalmas diffúzorról és a mitológiai szörnyeket idéző szárnyról is elterelik a figyelmet.
Az utóbbi Crown fekete fényszóróburája, matt szürke fényezése, első kerekei mögé vágott air curtainje és kockászászló-matricázása arra enged következtetni, hogy orrában a széria legnagyobb motorja, a legendás 1UR-FSE 5.0 literes V8-as dohog (ezt Európában a korabeli Lexus LS 460-ból ismerhetjük). Ha azonban van egy csepp humorérzékük a japán tunereknek, a csúcskivitelű Crown Majesta helyett a Crown Hybridből építették ezt a szörnyszülöttet: nincs is annál szebb, mint amikor 12 öblös kipufogón keresztül nem jön ki semmi, miközben a nehéz szedán méltóságteljesen, emissziómentesen gördül el a lámpától.