A nap képe: közúti vadászrepülőgép Supra-motorral
Mindenki számára mást jelent az autótuning, az egyedi átépítés fogalma. Luis Rodriguez értelmezése túlmegy minden ésszerű határon, beleértve a valóságét is.
Amikor felvették a főiskolára, Luis Rodrigueznek nem volt választása: hogy kifizethesse a tandíjat, autószerelőnek állt. Miután lediplomázott, sajátos karrierben egyesítette művészettörténeti és gépészeti ismereteit: elkezdett egyedi autókat építeni.
Fogott egy Nissan 300ZX-et, és a V6-os blokk helyére beszerelte egy negyedik generációs Toyota Supra 900 lóerősre hízlalt, soros hathengeres turbómotorját. De még ez sem volt elég, talált egy igazi klasszikust, egy 1973-as Datsun 240Z-t, majd abba is beszerelt egy ugyanolyan 2JZ-GTE blokkot. Ekkor azonban már érezte, ennél is többre vágyik. Eredetileg egy olyan külső üzemanyagtartályt szeretett volna átalakítani autóvá, amit régi harci repülőgépek hasa alatt láthatunk (a másik hobbija a katonai repülés volt), ám gyors számolás után rájött, hogy túlságosan nehéz volna, és túl sok kompromisszumot követelne meg egy ilyen szerkezet.
Már-már feladta álmát, amikor az interneten böngészve ráakadt Dwayne Vance „Face Peeler” (Archámozó) című fantázia-alkotására. Dwayne 2002 és 2005 között a Hot Wheels kisautómárkánál dolgozott tervezőként, de a Face Peelert nem hivatalból rajzolta, hanem hogy kiállításokon népszerűsítse vele saját grafikáit és rajzgyűjteményeit. Luis azonnal felvette a kapcsolatot a grafikussal, és amikor megkapta az engedélyt, hogy megépítse az autót, hozzáfogott a munkához.
A Nissan 300ZX-ből csak a hátsó segédvázat vette át, a felfüggesztéssel együtt. Ezt egy króm-molibdén csövekből hegesztett, légies térvázhoz erősítette, elöl pedig egy saját tervezésű és kivitelezésű, erősen motorsport-ihletésű felfüggesztést alkalmazott. A csővázra több ezer szegeccsel rögzítette a kézzel vágott és hajlított alumíniumlemezeket.
Az egyszemélyes pilótafülkének ajtaja nincs, kapott viszont egy hidraulikusan felnyitható (szintén otthon megvalósított) plexi kupolát. A műszereket a repülőgépek stílusában valósította meg, természetesen head-up display is került a járműbe.
Most jön a lényeg, a Toyota Supra 2JZ-GTE blokkja, amelyet a hátsó tengely elé épített be. A motorra új dugattyúkat, szelepeket és szeleprugókat, megfordított szívócsövet, új üzemanyag-szivattyút és nagyobb turbót szerelt, az intercooler a pilótafülke fölötti torkon keresztül kapja a hűtőlevegőt. A teljesítmény 533 lóerő, de ha a vezető megnyomja az Afterburner (utánégető) feliratú gombot, megnő a töltőnyomás, ami 103 extra lóerőt jelent. Ha ehhez hozzávesszük a 740 kiló körüli menetkész tömeget, elképesztő 1,16 kg/LE tömeg/teljesítmény arányt kapunk (összehasonlításként: a Ferrari 812 Superfast azonos értéke 2,04 kg/LE, az Ariel Atomé 1,83 kg/LE).
Eredetileg egy Porsche 911 sebességváltóját nézte ki a projekthez Luis, ám ez túlságosan drága lett volna, ezért a Subaru WRX STI manuális egységét alakította méretre. A váltókar pedig egy Toyota MR2-ből származik. A 80 milliméter átmérőjű kipufogórendszer végén különleges szerkezetet, egy bovdennel szabályozható, nemesacél párolóbetétet találunk. Ennek átmérője a fojtószelep állásával összhangban szűkül vagy bővül, ami egyrészt látványos, másrészt a kipufogó tónusát is módosítja.
Luis Rodriguez délutánonként, másfél év alatt építette meg fantasztikus szerkezetét. A 2JetZ elkészültekor azonnal elnyerte a Hot Wheels fődíját: a játékgyártó makettben tette halhatatlanná a 2JetZ-t – így ért körbe a kisautóktól a professzionális autóépítésig vezető történet.