Nem kell ennél több: Mazda6 2.5 GTA
Nincs ezen mit szépíteni, a Mazda közel tökéletes autót alkotott a felfrissült hatos limuzinnal. Új etalon született a középkategóriában, Japán ismét lépéselőnyben.
Szó se róla, éppenséggel a Mazda6 előző generációja sem sikerült rosszul, az autóval kapcsolatban gyakran emlegetett példa az Auto Bild című német magazin százezer kilométeres tartóstesztje. Ezen elsősorban azt vizsgálják, hogy egy adott modell hosszú távon mennyire megbízható, nos, a Mazda6 szó szerint hibátlanul ment át a teszten. Százezer kilométer alatt egyetlen hibapontot sem tudtak bevésni a szigorú német újságírók, semmi nem ment tönkre, semmi nem esett szét és semmi nem kopott el, a Mazda6 minden idők legjobb eredményét érte el. Előtte soha nem sikerült megközelíteni a nulla pontos álomhatárt, búslakodtak is a németek, hogy Japán szégyenszemre csúnyán elverte Európát.
Az előző generációs Mazda6 technikailag tehát tökéletes volt, külsőre viszont nem annyira. Az kétségtelen, hogy annak idején, 2002-ben fordulatot képviselt a Mazda életében, a gyár tulajdonképpen a hatossal kezdte meg a Zoom-Zoom filozófiával jellemezhető sportos modellek gyártását. A vonalvezetéssel nem is volt baj, a hátsó lámpák viszont némi sufnituning életérzést varázsoltak a képbe, valahogy nem állt össze igazán a koncepció. Egészen mostanáig.
Az új Mazda6-ot nagyon eltalálták a tervezőasztalon, egyszerre sportos, elegáns és kívánatos. Nagy szó ám ez, hiszen egy családi limuzinról beszélünk, ebben a kategóriában pedig nem általános, hogy minden egyes alkalommal élményt jelentsen egy autó szimpla körbesétálása. Szépek a fényszórók, viszonylagos keskenységüket arányosan ellensúlyozzák a ködlámpák körüli méretesebb keretek. Vonzzák a szemet az RX-8-ról mintázott, erőtől duzzadóan domborodó első sárvédők, hátrafelé haladva a kupésan ívelt tetővonalban lehet gyönyörködni. Legvégül ott van az autó hátulja, melynek fénypontjai a fehér, sportos, ledes lámpaburák, a méltó lezárásról a csomagtartóra szerelt apró szárny is gondoskodik.
![]()
Hozzá kell tenni, a tesztautó a csúcshoz közeli GTA felszereltséget kapta, ennek sajátja a sportos első és hátsó lökhárító, az oldalsó küszöbök, a már említett, különleges hátsó lámpák és szárny, valamint a 18 colos felnik. A Mazda6 azonban a díszítő elemek nélkül is nyugodtan indulhatna szépségversenyen, biztosan nem az utolsó helyen végezne; erre az egészre most nagyon ráéreztek a japánok.
A Mazda6 megnőtt elődjéhez képest, hossza hat és fél, tengelytávja öt centivel nyúlt, ami azért nagy szó, mert az autó eddig sem szűk helykínálatáról volt híres. Éppen ellenkezőleg, már korábban is ódákat zengtek a hátsó pad nyújtotta kényelemről, az új modellben azonban a térdeknek további két centi hely jut. A kupés vonalvezetés egyetlen hátránya, hogy hátul szűknek tűnhet a fejtér, ez azonban csak égimeszelőknél derülhet ki, normál méretekkel semmilyen probléma nem érzékelhető. A hízókúrának hála kifejezetten nagy puttonyt sikerült kialakítani a Mazda6 hátuljában, a csomagtartó 519 literes, ebbe bőven bele lehet hajigálni egy nyaralásnyi cuccot. A négyajtós kialakítás miatt a rakodás persze nehézkes, de ez általános konstrukciós gond, nem a Mazda6 hibája.
Az anyagminőség eddig sem volt rossz, ám az új modellben minden finomabb és lágyabb, beszálláskor pedig rögtön egy kedves részlet fogadja a sofőrt: a küszöbön (a műszerfal vörössel kevert háttérfényeihez hasonlóan) kékesen világít a Mazda6 felirat. Kritizálni tényleg csak két apróságot lehet, egyfelől az általános jó anyaghasználat ellenére a műszerfal tetejére kopogós műanyag került (pedig ránézésre ez is ugyanolyan, mint a többi borítás), a kilincseknél pedig a Mazda valamiért nem vállalta be a darabonként nagyjából ezer forintos többletköltséget, így fém helyett műanyagot lehet fogdosni.
![]()
Az üléspozíció viszont tökéletes, a kormány fogása nemkülönben, minden műszer a helyén, de semmi túlzás: ez egy sallangmentes, egyszerű világ. Átlagos igényű vásárlóként én ennél nem várok többet, a kormányról minden vezérelhető, a központi kijelzőről minden leolvasható, ezzel együtt nem bántam volna, ha utóbbi helyett színes, navigációs érintőképernyőt nyomkodhatok. Opcióként létezik amúgy, térkép viszont még nem készült kicsiny hazánkhoz, a beruházás tehát egyelőre nem is térülne meg.
Menetkomfort tekintetében is új szintet képvisel a Mazda6, szigetelése első osztályú: talán csak a Lexusok tudnak még ilyet, 130-ig mintha nem is létezne a külvilág. A motorteret úgy kibélelték a japánok, hogy indítás után a hajtómű némaságba burkolózik, volt, aki emiatt kis híján még egyszer ráfordította a kulcsot. Tényleg lenyűgöző. És ha már motor, a GTA felszereltséghez tartozó benzinesre, a korábbi 2,3 literesből kifejlesztett 2,5-ös egységre sem lehet rosszat mondani, 170 lóerő, 226 Nm az alapadatok, nem kell ennél több. A Mazdánál egyébként nagyon ügyeltek arra, hogy az autó ne csak szép, hanem gazdaságos is legyen, ennek köszönhetően az önsúly mindössze 1,3 tonna, amit könnyedén mozgat a 2,5-ös motor. Ekkora hengerűrtartalomból könnyedén ki lehetett volna hozni akár 200 lóerő körüli teljesítményt is, a Mazdánál azonban inkább azt mondták, a kevesebb néha több.
![]()
És igazuk is van, a hatos így is repül a forgalomban, százra nyolc másodperc alatt gyorsul és még 200-as tempóról is érezhetően meglódul. Állítólag. A nyomaték 90 százaléka már 1600-as fordulaton rendelkezésre áll, ez minden helyzetben kényelmes autózást tesz lehetővé, városban is nyugodtan eldöcög hatosban. Ha kell, bátran lehet pörgetni, morogva, harapósan lódul meg, igazi unikum. A váltóra mást nem lehet mondani, mestermű a javából, pontos, precíz és kezes, ennél jobbat nehéz lenne összehozni. Az áttételezés is remek, hatodikban, 130 körül 3400-at forog a főtengely. Ez a motor és váltó olyan, hogy inspirál a szokottnál vadabb autózásra, ennek eredménye az átlagosnál kicsit magasabb fogyasztás: egy hét alatt 11,8 literre jött ki a zömmel városi átlag.
Galéria!