/*Impresszum blokkolas*/ /*Impresszum blokkolas*/
Cikk nyomtatása | Hozzászólások (0) |
| Több

Ford Fiesta ST 2 teszt – Édes kis szörny

2014. augusztus 09. 08:30   |   Kőrössy Balázs
címkék:  

Meghajszoltuk a Ford apró játékszerét, mely méretei ellenére egyáltalán nem gyerek kezébe való, azonban a mindennapi közlekedéshez és a gyógyszerelguruláshoz egyaránt birtokol pozitív tulajdonságokat. Tehát az oké, hogy jó, de mennyire?

A kisautók kategóriája egy jó pénzt hozó, megbízható piacnak számít a világ szinte minden pontján, hisz ezek a négykerekűek a potenciális vásárlók szemszögéből nézve általában megfizethetők, kis motorjuk miatt olcsón fenntarthatók, méretükből kifolyólag könnyen irányíthatóak és kezelhetőek, valamint generációról generációra szálló folyamatos helybéli növekedésüknek köszönhetően 2-3 emberre épp annyira kényelmesek tudnak lenni, mint jóval nagyobb társaik. Ráadásul a technika egyre gyorsabb fejlődésével a legtöbbször már olyan extrákat is kérhetünk beléjük, mint a több tízmilliós luxusbatárokba.

De mi a helyzet akkor, ha valaki egy sportosabb megjelenésű és viselkedésű modellre vágyik, ami az imént leírt gondolatsor kritériumainak is eleget kell, tegyen? Ezt az igényt szerencsére a gyártók is elég korán felfedezték, így 20-30 éve léteznek sportos, de apró négykerekűek, amik úgy nyújtanak élvezetes autózást, hogy közben nem egy ház árába kerülnek. Tökéletes példa erre cikkünk alanya, a Ford Fiesta, melyet 1976 óta készítenek megállás nélkül, és mindig lehetett kapni belőle kirívóan erős példányt.

Most, hogy a hetedik generációból is létezik sportkiadás, kötelezőnek éreztük elvinni egy mindenre kiterjedő teszt erejéig, mert kíváncsiak voltunk, vajon megállja-e helyét a Fiesta ST a mindennapokban és azokon túl is, azaz megfelel-e az előbb pedzegetett kritériumoknak, mint olcsó, egyszerűen és jól használható szórakoztató eszköz.

Ami a Fiesta külsejét illeti, a 2007-es Frankfurti Autószalonon ismerhette meg az Aston Martinos hűtőráccsal felvértezett kisautót a nagyérdemű, s bár az óta eltelt lassan hét év, formája még mindig újszerűnek hat, hiába lett szegmensét tekintve az egyik legnépszerűbb hazánkban is. Erre az ST kiadás csak rátesz egy lapáttal, melyből jócskán kiveszi részét a Molten Orange fantázianevet kapott narancssárga-metálfényezést, aminek 155 ezres felára megér minden fillért. Tiszta, napsütéses időben percekig képes bámulni az ember a metálfestés szemcséinek játékát a fénnyel, ám nem csak közelről, messziről is nagyon ütős a rikító szín, bár így az előre és hátulra került egy-egy ST felirat sokkal kisebb hangsúlyhoz jut.

A csöppség orra úgy jó, ahogy van, a méhsejtszerkezetű fényes fekete hűtőrács és az alul módosított lökhárító kellőképp jelzik, hogy nem egy alapváltozattal van dolgunk, amire a 17 collos, 205/40-es abroncsokkal megtámogatott ötküllős grafitfényű felnik és az elől-hátul pirosra festett féknyergek is hozzáadják a magukét. Az oldalsó ajtók hatalmas szeletet hasítanak ki a karosszériából, aminek szűkös parkolóhelyeken láthatjuk kárát, továbbá fájós vállúak a biztonsági övet keresve is, hisz a B oszlop elég távolra került az első ülésektől. Innentől lőrésszerű, 30 ezer forintért sötétített ablakok igyekeznek titokzatosabbá varázsolni minket, ám parkolóradarok és kamera híján ennek este isszuk meg a levét. A Fiesta ST fara kapott egy diffúzorutánzatot, két kipufogóvéget, valamint egy szolidan ívelő tetőszárnyat.

Nálam a beszállás pillanata elég meghatározó tud lenni egy autónál, mert ha kényelmetlen a ki- és bekászálódás, akkor már nehéz jó pontokat szerezni, ám szerencsére a Fiesta a kellemes kategóriába tartozik. Nem egy Rolls-Royce, de a kellemes ajtócsukódás és a Recaro félbőr sportülések ölelése határozottan kellemesebb, mint Taki bácsi bordó Ladájának „fapadjai”.

Az összképbe egy minimálisan az összes Fordban szinte egyforma Sony multimédia rendszer kinézete és kissé bonyolult kezelhetősége rondít bele, de ez ízlés és megszokás kérdése. A két első ülés között helyet kapott könyöklő viszont már nem, ennek az állíthatatlan és rossz helyre került műanyagdarabnak nem kéne így éktelenkednie egy ilyen vidám autóban. Jó pont jár ellenben a 110 ezer forintért járó korrekt hangminőségért és navigációért, valamint azért, hogy mindkét elektromos ablak rendelkezik automata állással – és a kulcsról is vezérelhető komfort nyitással/zárással. Ahogy a legolcsóbb modellekből, úgy az ST Fiestából sem hagyta ki a kedves importőr a fűtőszálakkal átszőtt első szélvédőt 48 ezer forintért, de kaptunk tempomatot is 50 ezerért, továbbá a kissé viccesnek ható harmadik hátsó fejtámlát 12 ezerért, ám hely szűkében ebbe a sorba sosem ültetnék két embernél többet – még gyerekeket sem. Ha már itt tartunk a variálható csomagtérpadlónak sem sok értelmét látom 17 ezerért, bár az amúgy meglepően méretes, 276 liter űrtartalmú csomagtartó alját így igény esetén feljebb hozhatjuk.

Ami abszolút nyerő számomra a mai elgépesített világban, hogy a Fiesta nélkülöz mindenféle ECO és Sport gombokat, így a vezető lábára van bízva, mennyire érzi magát spórolós vagy állatkodós kedvében. Ennek megfelelően elég a pedálokat nyomni, hogy meglóduljon, vagy megálljon a legkisebb ST. Ennek ellenére viccesnek éreztem a váltássegéd aprócska ikonjának időnkénti megjelenését – még jó, hogyha kenjük a száját, akkor nem jön elő efféle butaság.

No, de ezek a dolgok mind hamar elhanyagolhatóvá válnak egy sportmodellben, ha a futómű, fék, motor és váltó négyes kellőképp rendben van, így inkább térjünk rá célszerszámunk erősségeire.

A négyes első tagja a futómű és kormányzás. E tekintetben talán a legvegyesebbek az érzéseim. A kormány parkolásnál felpuhul, ráadásul borzasztó direkt: végállásból végállásba 2,6-ot fordul, így nem egyszer koppant a kezemben szokatlansága folytán. Viszont menet közben olyan jól közvetít mindent az útról, hogy ennél jobb elektromos szervokormány nem is kell. A futómű ellenben érzésre egy picit talán túl kemény lett – legalábbis a magyar útviszonyokhoz képest. Nem egyszer felkoppant olyan úthibákon, ahol saját autómnál csak egy döccenést érzek, persze ebben a peres gumik is kiveszik részüket. Mindenesetre attól nem kell tartani, hogy elpattoghatunk vele, mert hamar érezhetővé válik, mikor hol a határ. A lassú kanyarokból kihajtásnál érződik az önzáró differenciálmű hiánya, de ez ebben a kategóriában mindegyik modellre igaz.

A fékek tekintetében már nem tudok semmi negatívat írni, mert bár nem valami nagyok a tárcsák, a nyergek is csupán egydugattyúsak, mégis ekkora tömeghez és mérethez olyan fékerőt képesek biztosítani, hogy becsatolás nélkül hamar megfejeljük a kormányt. Talán kevésbé lényeg, de megemlítendő, hogy jó helyre tették a mérnökök a pici kézifékkart – ha valaki Ken Blockosat akarna játszani.

A motorhoz érve legegyszerűbben úgy összegezhető a sport Fiesta, hogy nagyon jól összehangolták a „mindössze” 182 lóerős egységet az 1080 kilogrammos üres tömeggel. 6,9 másodperces százas sprintideje papíron 1-2 tizeddel elmarad a konkurensektől (Renault Clio RS 6,7 másodperc, Peugeot 208 GTI 6,8 szekundum), ám saját tapasztalatok alapján mondom, hogy érzetre mégis jobban megy azoknál. Ráadásul durvább menetelés mellett sem eszik 8,5 liternél többet, de 10 literes átlagot már szinte tényleg lehetetlen kihozni vele. Kulturáltan használva egyébként teljesen hétköznapian viselkedik, mert bár 240 Nm-es csúcsnyomatékát 1600-tól 5000-ig folyamatosan leadja, folymatosan felépülő és 5700-on kicsúcsosodó teljesítménye miatt a felsőbb tartományban indul meg jobban – ekkor kezd erősödni kellemesen morgó hangja is, alul kevésbé húz. A váltó kisautós mércével nézve hibátlan. Pontosan jár mind a hat fokozat között, a hátramenetet is könnyen veszi, gyorsan kapcsolható. Talán egy apróságba lehet belekötni, mégpedig a hangyányit hosszú útba, amit a páratlan és páros fokozatok között megtesz, de bár minden kézi váltó legalább ilyen jó lenne!

Összegzésképp az a következtetés vonható le, hogy a Ford aprócska sportmodellje egy igazi játékszer, ami kis kompromisszumokkal – leginkább a kissé kemény futómű miatt – a hétköznapok során is megállja helyét, miközben kellemes értelemben minden pillanatban érezzük hogy sportmodellel van dolgunk: a kormány, a váltó, az ülés az úthibákon való rázkódás és a menetteljesítmények ezt sugallják – helyesen.

S, hogy mit kér ezért a Ford? A szinte minden rendelhető extrát – a már leírtak mellett még félig kulcsnélküli rendszert, automata ablaktörlőket és fényszórókat, valamint küszöbvilágítást is – birtokló tesztautó 6 867 000 forintot kóstál újonnan, s bár egy ekkora méretű négykerekűért ez nem kevés pénz, az élményfaktort, a mindennapos használhatóságot és a várható (fenntartási)költségeket figyelembe véve egyáltalán nem sok. Például a Peugeot 208 GTI erősebb és nyomatékosabb motorral nem adott ekkora élményt, hasonlóan felszerelve pedig ára majdnem megegyezik alanyunkéval. A Renault Clio RS viszont eleve 7 millióról indul és csak automatával elérhető – bár legalább ötajtósként. Fiestánk szintjére extrázva már 7,32 milliót mutat a számológép, ami azért mégiscsak közelít a 10%-os többlethez. Csak kíváncsiságból a Seat honlapján kikalkuláltattam a legerősebb Ibizát nagyjából azonos felszereléssel, de a 150 lóerős 1.4 TSI hétsebességes duplakuplungos váltóval ellátott példány 6,6 millióra jött ki, azaz megállapítható, hogy a Ford egyáltalán nem kér sokat azért az élményért, amit a konkurensek még csak keresgélnek ebben a méretosztályban.

Tesztadatok
  • Jelleg
  • kiskategóriás ferdehátú autó
  • Motor
  • 1596 cm3
  • soros négyhengeres, 16 szelepes közvetlen befecskendezéses turbómotor
  • Teljesítmény, nyomaték
  • 136 kW (182 LE) @ 5700 RPM
  • 240 Nm @ 1600-5000 RPM
  • Fizikai paraméterek
  • Hosszúság: 3982 mm
  • Szélesség: 1764 mm
  • Magasság: 1468 mm
  • Tengelytáv: 2489 mm
  • Csomagtér: 276-960 liter
  • Menetteljesítmény
  • Csúcssebesség: 220 km/h
  • Gyorsulás 1-100 km/h: 6,9 s
  • Fogyasztás (város / országút / vegyes):
    7,9 / 4,8 / 5,9 l/100 km
  • Tesztfogyasztás: 8,3 l/100 km
  • Árak
  • Alapár: 6 095 000 Ft
  • Tesztautó ára: 6 867 000 Ft

Hozzászólások Szóljon Ön is hozzá

Hozzászólás küldése

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Még nem érkezett hozzászólás.

Kapcsolódó cikkek

Autóteszt

Kedves Olvasónk!
Ha érdekli ez a téma, és szeretne értesítést a megjelent új cikkekről, kérjük, adja meg nevét és e-mail címét!