Feldobom izé, leesik dögös kisautó, mi az? Persze, hogy a Mazda2. Autoblog-teszt.
A teljes vérfrissítésnél jobb dolog nem is történhetett volna a Mazda2-vel. A kisautó előző generációja finoman szólva sem a legdögösebbek közül való volt, kicsit dobozszerű, esetlen formája felett régen eljárt már az idő. Nem ismerem a vonatkozó eladási adatokat, de valószínűleg nem sok vevő szívét hódíthatta meg, még annak ellenére sem, hogy sok közös vonása van a “nagy” Ford Fiestával. Szerencsére rájöttek erre a Mazda központjában is, az alapkoncepciót elhajították jó messzire és alkottak egy olyan autót, mely nyomokban sem emlékeztet elődjére. Ismét csak szerencsére.
Tessék csak gondolatban egymás mellé állítani a régi és az új Mazda2-t. Hasonlítanak? Egy frászt. Két teljesen más jellegű autóról beszélünk, kormányváltások nem járnak akkora felfordulással, mint ami itt történt. Hipp-hopp, a semmiből itt termett egy dögös kisautó, cicaszemekkel, sportosan húzott vonalakkal, melyre elölről, oldalról, hátulról, mindenhonnan jó ránézni, és ilyet bizony régen köpött ki magából az autóipar. A Fiestával való, fentebb emlegetett összefonódásra gondolva ennek duplán örülhetünk, a kettes sikerén felbuzdulva ugyanis a Ford biztosan bátor lesz és nem vesz vissza a Verve tanulmány merész vonalvezetéséből. Végre forradalom az utakon, hurrá.
Kicsit ragadjunk még azonban le a Mazda2 formavilágánál. Az egyértelmű, hogy a merészen húzott vonalakkal a fiatalokat célozták meg, az viszont nem teljesen világos, hogy a korcsoporton belül kik is lennének a fő célpont. Az autógyártók szerint hivatalosan nem létezik olyasmi, hogy “női autó”, szerintem viszont a Mazda2 sportos, de legalább ugyanannyira divatos megjelenése egyértelműen a női vásárlókat lenne hivatott becsalogatni a márkakereskedésekbe. Tettem is egy próbát, lepasszoltam a kulcsokat másik felemnek, a csajos különvélemény a következő oldalon, keretesben olvasható. Elöljáróban annyit, szerintem nyertem, de rajta kívül is többen lelkesedtek az autóért a szebbik nem képviselői közül.
A Mazda2 érdekessége, hogy a japánok szembementek az uralkodó trendekkel, és nem hízó-, hanem fogyókúrára fogták a kisautót, így az új modell elődjénél valamivel rövidebb. A tengelytávhoz nem nyúltak, a szélességhez viszont icipicit hozzácsaptak, ennélfogva hiába lett kisebb a (250 literes teljesítményével még így is korrekt) csomagtartó, az utazási komfortot nem érheti kritika. Az új kettesben legalább ugyanakkora hely van hátul, mint a régiben, ezzel együtt senki se reménykedjen abban, hogy három felnőttet keleti kényelemben tud elhelyezni a padon. Kettőnek kellemes a tér, bár nagyobb termetű sofőr esetén már kevesebb hely jut a lábaknak. Ez persze a kategória minden indulójára ugyanígy áll, nincs miért szégyenkeznie a Mazdának.
Érdekes a belső tér kialakítása is, e tekintetben a Mazda tán trendkutatókkal sem szégyellt egyeztetni. Két irányzat fut mostanában nagyon, a retró és a minimál, a fiatalokhoz újabban mindkettő közel áll: a japánok utóbbi felé mozdultak el, semmi hivalkodás, nincsenek felesleges kütyük, csak a letisztult, funkcionális élvezet számít. A műszerfalat két kerek, fehér számlapú egység uralja, egy a sebesség-, egy a fordulatszámmérőnek, a kiegészítő információk a piciny folyadékkristályos kijelzőn kaptak helyet.
A középkonzol egy egybeöntött valami klímavezérlővel, mp3-at is kajáló audiórendszerrel és minden egyébbel, a légbeömlőkhöz hasonlóan ismét a kerek az uralkodó forma, egyszerűen nagyszerű az egész. A megoldással sok helyet lehetett spórolni, a váltó így egyterűsen felkerült a középkonzolra, ergonómiailag tökéletes helyre, nehéz lenne a döntéssel vitatkozni. A kar mögött még egy kis tartórekeszt is kialakítottak, ennek használata mondjuk nehézkes, és az íves lekerekítések miatt nem is igazán marad benne semmi. Az összképet mindenesetre nem zavarja, a beltérrel ezzel együtt kicsit kockáztatott a Mazda: ezektől a formáktól a vevők egy része el fog fordulni, másik része viszont imádni fogja, csak remélhetik a japánok, hogy utóbbiak lesznek többen.
A jó fogású kormány mögött ücsörögve két dolog lesz rögtön nyilvánvaló: nehéz belőni az ideális vezetői pozíciót, mert mélységben nem, csak magasságban állítható a kormányoszlop, az ülés pedig túlságosan puha tömésű, persze ki, mihez van szokva. Van könyöktámasz is, hogy a feltolt váltókart még kényelmesebben lehessen pöcögtetni, szerintem többet árt, mint használ, de biztos akadnak majd, akiknek jó szolgálatot tesz. A Nissan Muranónak is szemére hánytam, nem hallgatom hát el most sem, hogy a Mazda2-ből is nagyon hiányzik a külső hőmérsékletmérő, csak a csúcsfelszereltségű TE Plus kivitelhez kínálnak ilyet a japánok. Kár érte. A hiányt feledteti viszont a kétrekeszes kesztyűtartó, melynek mérete az autót meghazudtolóan nagy és zárt állapotában is rakodható.
A Mazda a kettes építése során ügyelt arra, hogy hanyagoljon minden felesleges kilót, üresen, vezető nélkül így az autó súlya – szintén szembemenve az általános trendekkel – bőven egy tonna alatt maradt. Figyelembe véve, hogy az 1,3-as benzinmotor erősebbik, 86 lóerős változatával kaptuk, látatlanban dinamikus autózást lehetett várni tőle, és nem is okozott csalódást. Nagyon kellemes, jól kihegyezett hajtóművet alkottak a mazdások, a 122 Nm-es csúcsnyomatékért sem kell esztelen magasságokba, csak 3500-ig pörgetni.
A tökéletes szerető – Mazda2 1.3 TE Pro női szemmel
Több mint egy éve élek komoly kapcsolatban egy Suzuki Swift 1.3 GLX Mistickel. Mindkettőnknek ez az első kapcsolata, így roppant szoros kötődés alakult ki közöttünk ennyi idő alatt. Most mégis félreléptem, szerelemből.
Párom a kulcs átadása előtt csak ennyit mondott: “Jó autó, szeretni fogod.”. Ekkor még nem tudtam, mi vár rám. A testreszabás kicsit nehézkesen ment, köszönhetően 175 centis magasságomnak. Bár a kocsi mindent megtett kényelmem érdekében, magasságban állítható kormány, vezetőülés, a folyamat mégis 10 kilométeren keresztül tartott, gépészkedve minden piros lámpánál. De kezdjük inkább a legelején. A Mazda2 fiatalos, dinamikus formavilága szinte sugározza magából: fiatalok, nők, gyertek, vezessetek! A környezetemben nem is találtam olyan nőt, legyen szó munkatársról, édesanyáról, vagy testvérről, akinek ne tetszett volna a kisautó. “Ketteske” ugyanis kicsi, szerethető méretekkel rendelkezik, nem okoz vele gondot a parkolás még tolatva, párhuzamosan sem. Az oszlopok nem zavarják a kilátást, s a hatalmas méretű, szögletes visszapillantó tükrök is jó szolgálatot tesznek. A beltérbe én viszont több színt vittem volna, a középkonzol, s az ajtók fekete-ezüst összeállítása mellé háromféle, dominánsan fekete-szürke kárpitozást lehet csak rendelni.
A konzolon elhelyezkedő váltó az első két váltás után könnyedén megszokható, a gombok mindenhol kézre esnek, a digitális klíma is kezelhető. A bumfordi indexkapcsoló is jól mutat. Számomra az egyetlen gondot az óra jelentette, amit egy jól irányzott mozdulattal ügyesen eltüntettem, s csak a “szakértő” segítségével sikerült újra visszavarázsolnom a rádió kijelzőjére. Ez kicsit zavaró is volt, mert sokszor összefolyt az idő a rádió nevével. Én lehet, máshova tettem volna, mint ahogy a könyöktámaszt is kihagytam volna. Ízlések és pofonok.
A kulcs elfordítása után megváltozott minden. Már az első benyomás is jó volt, kellemesebb, lágyabb az egész autó, mint a jól megszokott Swiftem. A motor halkan jár, a kuplung, a váltó is tetszett. Rögtön az első gázadásnál feltűnt, hogy habár a Mazda a patikamérlegen mért számok tükrében gyengébb motorral rendelkezik, mint a Suzuki, a jó áttételezés és a pörgősebb motornak köszönhetően sokkal gyorsabbnak, “versenyzősebbnek” érződik. A Mazda2 tökéletesen alkalmas volt a mindennapi városi közlekedésre, legyen szó tipikus budapesti dugózásról, vagy a piros lámpa utáni gyorsulásról.
Bárki kérdezte, nem tudtam mást mondani, mint hogy szeretem ezt az autót. Egyszerűen jó volt vezetni. Élmény volt vele nap mint nap munkába járni, élveztem, hogy 80-nál négyesben is megindult a kiskocsi (persze 80-nal nem járunk a városban, főleg nem május 1-je után, ugye). Az egyetlen esetleges visszatartó erő a Mazda ára: a tesztautó az 1,3-as, erősebb benzinmotorral, TE Pro felszereltséggel 3 700 000 körül mozog. Egy full extrás Suzuki Swift 3,6 millió, de 4 millió forintért már Swift Sportot kap az ember, persze aki Suzukit akar. Egy mindennel felszerelt Toyota Yaris is 3 750 000 forintba kerül. Így, az összehasonlítások után sem tűnik kimondottan olcsónak “Ketteske”, de ettől én még szeretem. Nagyon.
Saskőy Alexandra
Ennek köszönhetően odalépősen is lehet dinamikusan, sportosan kapcsolgatni, nem kell ész nélkül kihúzatni a fokozatokat a végtelenségig, melynek jótékony hatása a fogyasztásra egyértelmű. Sok más motorral ellentétben erről menet közben nagyon is hihető, hogy tényleg 86 lóerős, s érzésre nem is tűnik 13 másodpercnek, míg megvan a százas tempó. Visszafogottan autókázva is tökéletes partner a Mazda2, alacsonyabb fordulaton sem dobál, ötven-hatvannal nyugodtan eldöcög ötösben, hogy aztán visszagangolva ismét kibújjon belőle a vadmacska. Az élményhez illő támogatást nyújt az ötsebességes kézi váltó, akadály nélkül és rövid utakon jár, az egyetlen negatívum, hogy a száguldozásra csábító karakterisztika hatására a fogyasztás bizony 7,5-8 literre is felkúszik városban. Na nem mintha ezzel nem lehetne együtt élni.
A Mazda2 semmilyen szinten nem lehet lyuk a palettán, ezért nem is spóroltak a japánok: a kisautó ugyanazt a minőséget kínálja, mint a nagyobb Mazdák, igényes kárpitok, kellemes anyagok használata jellemző az összeszerelésre, az árral kapcsolatban azonban így is fenntartásaim vannak. Az rendben van, hogy a gyengébbik 1,3-assal már hárommillió alatt is elvihető a kettes, a jobban, de közel sem teljesen felszerelt tesztautó azonban már csak 3,6 millió felett gurítható haza. És ennyiért még nincs ködlámpa, nem tudjuk, hány fok van kint, ha ilyesmikre is vágyunk, már közel 3,9 millió forintot kell a kasszánál hagyni. Ezzel szemben a tán legfőbb konkurensnek tekintett Toyota Yaris már 3,75 millióért elvihető csúcsfelszereltséggel, Ford Fiestát pedig elég jól felszerelve még olcsóbban lehet szerezni. Önmagában tökéletes autó a Mazda2, de mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy mennyit ér meg neki az egyik legdögösebb kisautó a piacon.
Galéria!
