Renault Clio 1,5 dCi Dinamique Plus: Francia lecke

A másfél centiméter híján négy méter hosszú kisautó a Renault-Nissan B jelzésű padlólemezére épül, tengelytávja hosszú, nyomtávja széles és magassága is tekintélyes. A tervezők tehát megpróbálták a lehető legnagyobb belső teret kialakítani, miközben áramvonalas karosszériát rajzoltak. A harmadik generációs Clio orr-része az új Renault márkajegyeket hordozza, míg a domború fenékrész a Mégane-t idézi. A fényszórók dinamikus vonalúak, a két részre osztott hűtőrács és a motorháztető középső vonala a Renault-emblémát emeli ki, a lökhárítóban pedig egy hatalmas légbeömlő-nyílás található – új Renault jellegzetességek. Oldalt az övvonal természetesen emelkedik, hátul pedig felfedezzük a szélvédő aljában a “v” betűt. A hátsó lámpák újhullámos francia darabok, szokatlan, kúp alakúak. Az új Clio vitathatatlanul karakteres autó, vagy tetszik valakinek, vagy nem. Én elismerem az autó modern szépségét, de formája nem hódította meg a szívemet. 

Az utastérbe óriási ajtókon át lehet bejutni, nincs olyan parkolóhely, ahol teljesen ki lehetne tárni őket. Hátra az első üléstámlákba épített fogantyúk meghúzásával lehet bemászni, és szerencsére az üléstámlák ezután a korábbi pozíciójukba állnak vissza. A háromajtósban a szűkebb oldalablakok miatt hátul rosszabb a térérzet, de ettől függetlenül tágas az utastér. Elöl igazán nagyvonalú a helykínálat és hátul is elegendő hely kínálkozik két felnőttnek. A lábtér hátratolt első ülések mögött is nagy, és a fejtérre sem lehet panasz. A csomagtartó 288 literes, de az osztottan dönthető üléstámláknak köszönhetően bővíthető. A Clióba véleményem szerint a szegmens legjobb üléseit szerelték: hosszú ülőlapjuk, stabil oldaltartásuk és ideális háttámla kialakításuk miatt remekül érzi magát bennük az ember. (Érdekességük még az üléspárna alá szerelt alácsúszás-gátló légzsák, amiből szériában kettő van.)

Másfél literes dízelmotorból háromféle áll rendelkezésre az új Clióhoz. Mindegyik tiszta üzemű, halk járású és takarékos, ám ha a vezetési élmény is kritérium, érdemes a 86 vagy a 100 lóerőst választani. A középső, 200 Nm nyomatékú 1,5 dCi erőforrás kifejezetten fürgén mozgatja az 1,1 tonnás autót, nem gondoltam volna, hogy ekkora élvezetet okoz majd a városi cikázás. Ez ma az egyik legjobb kisméretű dízelmotor a piacon: elképesztően kultúrált, keveset fogyaszt, és elegendő 1500-as és 2500-as fordulatszám között tartani a lendületes haladáshoz. A Clio 1,5 dCi városi közlekedésre ideális, gyors autó, forszírozott tempónál is 6,5 liter körül fogyaszt, de ha kell, autópályán is tartja a 150 km/órás sebességet. A motorhoz társított, a Renault Modus-ból örökölt váltó nem egy németesen precíz darab, némi ellenállással veszi be a fokozatokat, de ez kis idő után megszokható. Kellemes meglepetés volt viszont a Clio kitűnő zajkomfortja: autópályán is távolinak tűnt a motor, illetve a külvilág moraja. A Clio menettulajdonságaiban egyébként is nehéz kifogásolnivalót találni. Hatásos a fékrendszer, remek, közvetlen a sebességfüggő szervokormány, kellemes a rugózás és kiváló, stabil a futómű.

A Renault 953 millió eurót költött a Clio kifejlesztésére, és ez minden porcikáján érződik. Ki merem jelenteni, a kategória legjobb autója, még a Fiat Grande Puntónál is hajszállal jobb néhány területen. Ha választanom kellene közülük, érzelmeim által vezérelve én inkább a Puntót vinném haza. Már csak azért is, mert a 86 lóerős Clio 1,5 dCi vételára normális felszereltséggel nagyon magas. A 3-ajtós, 90 lóerős Punto 1,3 Multijet Dynamic 3,5 millió forintba kerül, a Clio alapára azonos szintű Dinamique Plus felszereltséggel viszont 3 820 000 forint. Néhány további extrával pedig könnyen 4,5 millió forint fölé tornászhatjuk a vételárat (például automata klíma, bixenon fényszórók kanyarlámpával, ESP, könnyűfém keréktárcsa).