Négyszeres világbajnok lehetne…
címkék:
Sir Stirling Moss vasárnap ünnepelte 77. születésnapját. Az egykori Formula-1-es versenyző évfordulóján röviden megemlékezünk pályafutásáról.
1929. szeptember 29-én látta meg a napvilágot Londonban, méghozzá West Kensingtonban. Pályafutása 1948-ban vette kezdetét és 1962-es visszavonulásáig összesen 497 versenyen indult, ebből pedig 194-et meg is nyert. Bár egy interjúban azt mondta Moss, hogy mindent egybevetve 525 versenyen állt rajthoz, 1962-es szezonban például 84 különböző versenyautót vezetett. Azonban ne szaladjunk ennyire előre. Alfred Moss gyermekei egész életükre megfertőződtek az autósport szeretetével, ugyanis édesapja számos versenyen elindult, például az 1924-es Indianapolis 500-at a 14. helyen fejezte be. Az amúgy fogorvos apa autósport iránti szeretete nemcsak a fiú Stirling érdeklődési körét határozta meg, hanem húgának Pat Mossét is. Pat Mosst inkább a rali érdekelte, évekkel később pedig összeházasodott Erik Carlsson rali pilótával.
Sir Stirling Moss talán a leghíresebb volt Formula-1-es versenyző, aki nem szerzett világbajnoki címet. 1955 és 1958 között négyszer is a második helyen végzett az év végi összesített pontversenyben. Moss volt az egyik brit pilóta, aki ott volt a száguldó cirkusz megszületésénél. Debütálására az 1951-es svájci futamig kellett várnia, a rajtrácson a 14. helyet szerezte meg HWM/Alta autójával.
Ezzel egy szédületes karrier kezdődött el. Időközben szoros barátságot kötött a Maestróval, azaz Juan-Manule Fangióval, a későbbi karrierje szempontjából lényeges volt ez a barátság, ugyanis többször voltak csapattársak például a Maseratinal (1957) és a Mercedesnél (1955). Első kiugró sikerét éppen hazai közönség előtt, az Angol Nagydíjon érte el, a silverstone-i versenyen megfutotta a leggyorsabb kört, egy Maserati 250 F-el. A következő évben már nem Silverstone-ban, hanem Aintree-ben rendezték meg az angol versenyt. Közben Moss Fangióval együtt átigazolt a Mercedeshez a Maseratitól. Jellemző példa a Mercedes profizmusára, hogy az adott szezon két legjobbját csábították el a vetélytárstól. Egyszer Moss mesélte egy nyilatkozatában, hogy a Mercedesnél egy alkalommal verseny közben egy felpattanó kavics összetörte a szélvédőjét, a következő futamon mindkét pilóta autójában egy gombnyomásra a régi szélvédő elé felemelkedett az új. Szóval 1955-ben Moss nemcsak a leggyorsabb kört jegyezte, hanem az első rajtkockára is ő gurulhatott ki. Moss életében először indulhatott az élről, ráadásul hazai versenyén, nem is engedte ki kezéből a győzelmet. A futam nagy részén vezetett és csak rövid időre engedte át az első helyet csapattársának, Fangiónak.
A szaksajtó a két versenyzőt csak úgy emlegette, hogy A vonat, mivel a versenyeken rendszerint Moss Fangio mögött autózott pár méterrel, saját bevallása szerint is szeretett inkább üldözőként vezetni, mint állandóan hátrafelé tekingetve elöl haladni. 1955-ben az első győzelmének is köszönhetően megszerezte Fangio mögött a világbajnokság második helyét, amit még követett zsinórban három. 1955-ös esztendőben az argentint még csak megszorítani sem tudta senki. A következőben az egy istállóban versenyző Fangio és Moss harcolt a világbajnoki elsőségért. A végelszámolásnál mégis három ponttal szerzett többet a dél-amerikai, mint az angol. 1957-ben is nagy fölénnyel nyert Fangio Moss előtt. 1958-ban viszont jelentősen átrendeződtek az erőviszonyok, Fangio a Maseratival csak 14. lett a világbajnokságon hét pontjával, tehát Moss előtt megnyílhatott az út a megérdemelt világbajnoki cím felé. Egy másik angollal, Mike Hawthornnel vívott óriási harcot Moss. Négyszer nyert abban az évben Moss, mindenkinél többször állhatott fel a dobogó legfelső fokára. Végül egyetlen ponttal mégis Mike Hawthorn lett a világbajnok.
