FIAT 500

A kis farmotoros FIAT története az 50-es évek elején kezdődött, ugyanis a közel két évtizede futó 500-as modell, közismertebb nevén a Topolino (Egérke) megérett a leváltásra. A recept egyszerű: tervezz cuki karosszériát a létező legegyszerűbb mechanikai egységek köré, és a siker bombabiztos lesz. Mi tagadás, az 500-as – méretéhez képest – igen nagyot durrant, Olaszországban például túlélte szögletesre kalapált utódát, a 126-ost, és a kis Bambinók ma is tízezrével futkosnak a városok utcáin, sőt, az autó itt annyira népszerű, hogy üzletileg megéri jó minőségű alkatrészeket gyártani hozzá. Vajon mi lehet a titka ennek a csöppnyi szerkezetnek?

Elsősorban a formája, hiszen elég ránézni és máris mosolyt csal az arcunkra. Mokányul kiszélesített sárvédői, cipőgombszerű lámpái, apró kerekei és imádnivaló domborulatai olyan varázserővel bírnak, amelyek érzelmileg végzetesek. Ez az autó él, és ezt folyamatosan tudatja velünk, mert szinte ránk kacsint, ha közelítünk felé, úgy halljuk aprót tülkölt, amikor megsimogattuk és tudjuk, a világ végére elmennénk vele, pedig szűk, ráz és hangos. Mellesleg rosszabb, mint egy gyerek, mert nevelni kell, dicsérni, ha első pöccintésre (pontosabban huzalrándításra) beindult, netán jutalmazni extra minőségű üzemanyaggal, habzó samponos mosással.

És természetesen korholni, amikor elfelejt megállni a piros lámpánál vagy szövetségre lép ellenünk a rend szigorú őreivel, mert szerinte sem villogott az irányjelzőnk a nagyívben történő balra kanyarodáskor. Persze az érzelmesek mellett a racionális tulajdonságokat előtérbe helyezők, akik kizárólag A-ból B-be akartak eljutni, szintén megtalálták a számításukat az 500-assal. A spártai mechanika megbízhatóvá tette a kisautót, az esetlegesen elromló alkatrészeket pedig gyorsan, és ami fontosabb, olcsón be lehetett szerezni, a cserét pedig pillanatok alatt bármelyik szerelőműhely el tudta végezni.

A FIAT 500 nálunk is nagy népszerűségnek örvendett, a Merkúr az 1965-ben korszerűsített F sorozatot, és ennek “L” luxusváltozatát hozta be az országba, a kocsik CR, ID, IF és IN rendszámokkal kerültek forgalomba. A sikerre további bizonyíték, hogy licence modellként is megállta a helyét, az osztrák Steyr Puch ugyan eltérő gépészeti és utastéri egységekkel készült, de egy-két apróságtól eltekintve a karosszéria normál és kombi kivitelben egyaránt az olasz kocsié volt. Ezekből az értékesebb példányokból ugyancsak futott egynéhány Magyarországon, elég az Autóklub hajdani sárgaangyalaira gondolni.

500 Nuova
Gyártási idő: 1957 – 1960

A Nuova volt az igazi puritán ősmodell, amelyben a FIAT első kéthengeres, léghűtéses motorja dolgozott, komoly 13 lóerőt elővarázsolva a 479 köbcentis lökettérfogatból. A szélvédőtől a motorháztetőig kifeszített vászontető magában foglalta a műanyag hátsó ablakot, összetekerve vérbeli kabriókat megszégyenítő szabadságérzetet biztosított. Az Economy változat igazi mazochistáknak készült, a Standard kivitelhez már járt dísztárcsa, lámpakeret, elérhető irányjelző- és világításkapcsoló, nyitható ablak és észrevehető kárpitozás. Igazából a két lóerős teljesítménynövekedés tette fel a pontot az i-re – és a ferde “Nuova 500” műanyag feliratot az autó hátuljára, ugyanis az Economy-ról még ezt is lespórolták.

500 Sport
Gyártási idő: 1958 – 1960

A vászontetőt belemezelték és vastag csíkot festettek az ablakvonal alá, végig az autó teljes hosszán. A 499,5 köbcentisre felfúrt motor 21,5 lóerőt tudott felmutatni és szédítő, 105 km/órás csúcssebességgel repítette az apróságot, miközben az átlagfogyasztás nem érte el az 5 litert.

500 Giardinera
Gyártási idő: 1960 – 1977

Ez volt a kombi változat, 1968-tól az Autobianchi gyártotta. A motort a kedvező padlószint elérése miatt fekve építették be az autó hátuljába. A vászontető lebontása után szinte beesett az ég az utastérbe.

500 D
Gyártási idő: 1960 – 1965

Lényeges változás, hogy a vászontető már nem a motorházig, hanem csak a B oszlopig ért. A motor megegyezett a Sport kivitel erőművével, de itt csupán 17,5 lóerő leadására állították be. Hiába, muszáj volt visszafogni, mert ha ez is százzal ment volna…

500 F
Gyártási idő: 1965 – 1972

Közel tíz éves gyártás után komolyan átfésülték a modellt, megerősítették a karosszériát, a futóművet, eltűntek a bóvlis díszítések és végre normális, előre nyíló ajtókat kapott az autó. A motor is combosodott, de a 22 lovacska ellenére a 100-as tempó elérése továbbra is csak álom maradt.

500 Lusso (De Luxe)
Gyártási idő: 1968 – 1972

Az F modellből kialakított, az 500-as választék csúcsát jelentő kocsi eladásakor nyugodtan ki lehetett tenni a “Full extra” táblát a szélvédőre. Minden krómozott volt, az elegáns dísztárcsa, a szolid eresz és az első-hátsó lökhárítókat védő csőkeret egyaránt. A belsőtérben szögletes, a 850-esből ismert műszerfal, sportosan lyuggatott kétküllős kormánykerék, gazdagabb kárpitozás hívta fel a figyelmet a luxuskörülményekre.

500 R
Gyártási idő: 1972 – 1975

A legfontosabb: elérte a 100 km/órát! A viccet félretéve az R már szinte félig 126-os volt, az 594 köbcentis motor (18 LE), az első fokozat kivételével szinkronizált váltó, a tömör kerekek és a megváltozott embléma később mind-mind az új Fityó részei lettek, persze jóval kevesebb sikerrel.