Húsz éves a Volvo C70
A C70 egy vadonatúj piaci szegmenst testesített meg a Volvo életének egyik meghatározó korszakában. A projektet egy kis létszámú, ám szenvedélytől fűtött csapat valósította meg, merő lelkesedésből és az autók iránti szeretetből. A C70 éppen húsz évvel ezelőtt lépett színre.
Amikor az 1996-os Párizsi Autószalonon, szeptember 30-án lehullott a lepel a Volvo C70-ről, nem csupán a kecses karosszéria számított újdonságnak. Ez volt a Volvo első valódi kupéja az 1800-as típus óta; és az első olyan modell, amelyet a TWR autóipari specialistával közösen fejlesztett ki a Volvo.
A kilencvenes évek elején a Volvo úgy döntött, kupé és kabrió modellekkel bővíti személyautó-kínálatát. A két modellt a 850-es műszaki alapjainak felhasználásával, egymással párhuzamosan kívánták fejleszteni.
1994 elején összeállt egy kicsiny csapat, amelynek élére Håkan Abrahamssont nevezték ki projekt menedzsernek. A Volvo viszonylag kevés tapasztalattal rendelkezett az ilyen karakteres rétegjárművek fejlesztése terén; még ennél is kevesebb idő volt a projekt befejezésére. Ezért úgy döntöttek, együttműködnek azzal a brit TWR (Tom Walkinshaw Racing) vállalattal, amely a Volvo BTCC versenycsapatával már egyébként is szoros munkakapcsolatot ápolt.
A csapatnak mindössze néhány hónap állt rendelkezésére 1994-ben, hogy meghatározzák a projektet. Azonnal munkához láttak, és mindenekelőtt alaposan kielemezték a piacot. A csapat tagjainak le kellett mondaniuk szabadságukat, és helyette dél-Franciaországba utaztak, ahol kipróbálták a legfontosabb versenytársak kupé és kabrió modelljeit.
Mivel eredetileg szabadságon lettek volna, magukkal vihették családtagjaikat, ami meglepő eredményekkel járt. Számos olyan észrevétel is született ugyanis, amelyek felett talán átsiklott volna a csapat, ha csupán a tervezők elemzik az autókat. Ez rendkívül előnyösnek bizonyult a soron következő tervezési fázisban; a csapat gyakran nyúlt vissza a családokkal közösen szerzett tapasztalatokhoz.
A tervezési és fejlesztési munka jelentős része a TWR főhadiszállásán, az angliai Oxford közelében zajlott. A Volvo felelt a műszaki alapokért és a leendő autó tulajdonságainak pontos meghatározásáért. A TWR végezte a tervezés és a gyártás összehangolását. A teljes fejlesztő stáb egy hatalmas fészerben dolgozott, ahol történetesen Tom Walkinshaw, a TWR karizmatikus tulajdonosa autógyűjteményét is tartotta.
A csapat szokatlanul nagy szabadságot kapott az autó formavilágának a kialakításában. A Volvo neve akkoriban a legtöbbek számára egyet jelentett a szögletes, dobozforma autókkal, és a formatervezési részleg akkori vezetője, Peter Horbury szerette volna megváltoztatni ezt a közvélekedést. Számos korábbi ötletet „túlságosan Volvósnak” ítéltek, ám amikor a TWR dizájnere, Ian Callum megmutatta az erősen ívelt tetővonalú, plasztikus oldalfalú kupé vázlatait, a kérdés egy csapásra eldőlt. Elképzelései csaknem változtatások nélkül valósultak meg a sorozatgyártásban.
Az új autó tengelytávja és hosszúsága megegyezett a Volvo 850-esével, összhatásában mégis sokkal elegánsabb, vonzóbb volt annál. A kezdetektől fogva tudni lehetett, hogy az autó kabrióként is piacra kerül majd. A fejlesztő csapat ezért gondoskodott arról, hogy a formavilág harmóniája tetővel és anélkül is érvényesüljön.
A C70 igen rövid idő alatt valósult meg: a legelső vázlatoktól mindössze 30 hónap telt el az első példányok legyártásáig. A TWR-rel való együttműködés meghatározó jelentőséggel bírt a sikerben, a projekt költségei kezelhető szinten maradtak.
Az orr egyértelműen jelezte a Volvo vérvonalát, a karosszéria többi része azonban sokkal íveltebb, teltebb volt, mint bármi, amit a cég korábban négy kerékre állított – legalábbis az utóbbi években. A C70 olyan új formai irányvonalat teremtett, amely számos későbbi modell dizájnját meghatározta.
Egy olyan autó esetében, mint a C70, elsődleges, hogy a vásárlót ne korlátozzuk választási szabadságában. Ezért az autó nem kevesebb, mint 17 különböző színárnyalatban volt megrendelhető. Volt a választékban alapszín, metálfényezés és gyöngyház kivitel egyaránt. A beltérben a különböző anyagok és tónusok kombinációja negyven különböző variációt tett lehetővé.
Létfontosságú volt, hogy az autó legalább olyan gyors legyen, mint amilyennek látszott. Ezért a C70 kizárólag öthengeres turbómotorokkal került forgalomba. A legerősebb a 240 lóerős, 2,3 literes erőforrás volt, ugyanaz, amely a Volvo 850R sportmodellt is hajtotta. Valamivel békésebb volt a 193 lóerős 2,5 literes motor, amelyet a 2,3-assal párhuzamosan dobtak piacra. Azokra a piacokra, ahol a lökettérfogat határozza meg a gépjárműadó mértékét, egy kétliteres modellt is kifejlesztettek, amit 180, illetve 225 lóerős teljesítménnyel árultak.
A kupé bemutatásakor bejelentették, hogy a Volvo C70 kabrió kivitelben is elérhető lesz. A C70 Cabriolet-ről egy évvel később hullott le a lepel; ez volt a modern kori Volvo legelső kabrió modellje. A Volvo hosszú éveken át kétkedve szemlélte a kabriókat azok tökéletlen ütközésbiztonsága miatt, ám a C70 Cabriolet fedélzetén olyan új funkciókat vezetett be, mint a ROPS borulásvédelmi rendszer, amelynek hátsó ülések mögötti védőkerete borulás esetén automatikusan felugrott. A szélvédőkeretet a padlólemezhez rögzítették, és nagy szakítószilárdságú acélból készítették el.
A formavilág kiállta az idők próbáját, és az első generációs modell kilenc éve alatt nem változott számottevően. A Volvo C70 Coupé 2002-ig maradt gyártásban, míg a kabrió további három éven át készült, és 2005 áprilisában vonult nyugdíjba. Eddigre összesen 76 809 darab C70 készült, 27 014 kupé és 49 795 kabrió.
A második generációs C70 Cabriolet 2005 szeptemberében, a Párizsi Autószalonon mutatkozott be háromrészes, lenyitható keménytetővel. Az autót a Pininfarina gyártotta.
Tedd meg első befizetésed, és legyen tiéd az akár 20.000 Ft értékű sportfogadási bónusz! (x)
