Walter Röhrl és az Audi S1 quattro
A 80-as évek Audi rali győzelmei közül kiemelkedik Walter Röhrl Pikes Peak-i diadala. Röhrl pontosan 20 évvel ezelőtt, 1987. július 11-én nyerte meg a híres Pikes Peak Hill Climb versenyt 600 lóerős Audi S1 quattrójával, 10:47:85-ös idővel.
A 80-as évek Audi rali győzelmei közül kiemelkedik Walter Röhrl Pikes Peak-i diadala. Röhrl pontosan 20 évvel ezelőtt, 1987. július 11-én nyerte meg a híres Pikes Peak Hill Climb versenyt 600 lóerős Audi S1 quattrójával, 10:47:85-ös idővel.
Walter Röhrl, az 1980-as és 1982-es év rali világbajnoka 1984-ben csatlakozott az Audi csapatához, amely állandó négykerék-hajtású autóinak köszönhetően akkor már uralta a rali mezőnyét. 1983-ban a finn Hannu Mikkola nyerte az egyéni világbajnoki címet, a következő évben pedig az Audi a konstruktőri trófeát elhódította. Akkor a svéd Stig Blomqvist vitte győzelemre a márkát.
1984-től kezdve a Peugeot, a Lancia, az MG és a Ford is összkerékhajtású raliautókat vetett be az új Sport quattro ellen, melynek tengelytávját 222 centiméterre szűkítették le. A B csoportos autókra akkoriban igen kevés technikai megszorítás vonatkozott, így a gyártók közti versengés 500 lóerőnél erősebb motorokat eredményezett. Az Audi, hogy az amerikai közönségnek is bemutassa a “mérnöki művészetet”, 1984-ben benevezett a Colorado állambeli Pikes Peak-i versenyre, melyet “Verseny a Felhőkbe” néven emlegettek. A Sziklás Hegységben először 1916-ban rendeztek autóversenyt, de a raliautók kategóriáját csak 1980-ban vezették be.
A Pikes Peak-i pálya igazán különleges. A verseny hivatalos neve International Hill Climb, mivel a versenyzők 2866 méteres magasságban indulnak és 19,99 kilométer megtétele után, 4301 méteren futnak be a célba. Az átlagos emelkedés 7%-os és 156 kanyart kell leküzdeni. A vörös homokos és kavicsos útpálya az egyenes szakaszokon mindössze hat, a kanyarokban 15 méter széles, védőkorlát sehol sincs. A pálya felső részén előfordul, hogy a versenyzőktől néhány méterre 1800 méteres mélység tátong.
Az Audi már debütálása évében ünnepelhetett, Michéle Mouton ugyanis a második helyre hozta be Audi Sport quattróját. 1985-ben a francia hölgy megnyerte a versenyt, egy évvel később pedig az amerikai versenyző-legenda, Bobby Unser állított be új rekordot Sport quattro S1 gépével (11:09:22). 1987-ben, egy évvel azután, hogy az Audi kiszállt a rali világbajnokságból, Walter Röhrl egyedüli Audisként vett részt az embert és gépet próbáló versenyen. S1 quattrójába hosszirányban építették be a 2,1 literes öthengeres turbómotort, mely 600 lóerős névleges teljesítmény (8000 ford./perc) és 590 newtonméter nyomaték (5500 ford./perc) leadására volt képes. A csúcs közelében Röhrl autója már csak körülbelül 450 lóerős lehetett. Egy levegő-keringtető rendszer tartotta fenn a hatalmas KKK K28 turbó töltőnyomását, jelentősen javítva a feltöltő reakcióját a ritka hegyi levegőn. Gázelvételnél a töltőlevegő a kipufogórendszerbe pumpálódott, ahol a kipufogógáz újra felmelegítette, s így nem eshetett le a turbinakerék fordulatszáma. Az S1 quattro további érdekessége volt, hogy duplakuplungos hatsebességes váltót építettek bele, a mai DSG váltók ősét. A quattro hajtáslánc három önzáró differenciálművet is magában foglalt. Az együlésesre átalakított Audi Sport quattro S1 súlya nem haladta meg az 1 tonnát, acél/műanyag karosszériája csővázra épült.
Walter Röhrl 1987-ben első ízben vett részt a Pikes Peak-i Hill Climb-on, ott azonban már mindenkit meggyőzött kivételes tehetségéről. Az előfutam legjobb idejét a finn Ari Vatanen futotta Peugeot 205 T16-osával (Röhrl autója meghibásodott), de az örökké nyugodt és összeszedett német a verseny napján jobbnak bizonyult nála és új világrekordot autózott 10:47:85 idővel. A regensburgi fiatalember mindössze négy alkalommal kapcsolt hatodik fokozatba, a pálya leggyorsabb szakaszán pedig 196 km/órás sebességet ért el. Mind a 156 kanyart sebészi pontossággal vette be, a hajtűket pedig erőcsúsztatással tudta le, úgy, hogy az autó széle néha belógott a szakadékba! Ari Vatanen 7 másodperccel rosszabb időt autózott nála, 1988-ban azonban az Audi távollétében megnyerte a viadalt.
Walter Röhrl győzelme után meghatódott, s a könnyeivel küszködött. Később kijelentette: “Annyit mondhatok, hogy nagyszerű volt részt venni a versenyen. Őrült volt, de legtöbbször az őrült dolgok a legjobbak az életben. Ez volt a legtöbb, amit egy raliautóból ki lehet hozni.”


