FIAT Panda Alessi és Lancia Ypsilon MomoDesign – Éljen a narancs!
Repül a bálna! Repül a bálna! Ez a parancs, érik a narancs! – emlékszünk még a régi Republic slágerre? A tesztből most mellőzzük a derék ceteket, de narancsból nem lesz hiány.
FIAT Panda Alessi 1,2 8V
A Pandával visszatért a FIAT a minik közé, és nagyszerű ötletekkel újabb szerepkörökben tünteti fel a kisautót. Az alap ötajtós mellett elsőként a 4×4-es hozott változatosságot, majd itthon is megérkezett a szalonokba a designos Alessi, valamint a harcias külsejű Cross, amely a 4×4-esre épül.
Alaphelyzetben igazi városlakó a Panda. 3,5 méteres hosszúságával könnyen találni vele parkolóhelyet, öt ajtaja praktikussá teszi, variálható belsőtere pedig néhány egyszerű mozdulattal az igények szerint alakítható. Persze szó sincs arról, hogy az olaszok feltalálták volna a spanyolviaszt, a helykínálat ugyanis korlátozott, 175 centis átlagos testmagasságnál hátul már kifejezetten szoronganak az utasok, a csomagtartó alapállásban alig 200 literes, és négy személlyel, poggyásszal terhelve a picinyke motor sem bírja a hajszát. A cél azonban szentesíti az eszközt, senki nem állítja, hogy a Panda ideális családmodell, így második autónak, netán egy gyermektelen házaspárnak tökéletesen megfelelhet. Az Alessi másra helyezi a hangsúlyt, kimondottan a trendi fiatalok érdeklődését hivatott felkelteni, és ezt színben, felszereltségben juttatja érvényre – az alaptípus előnyeinek megtartásával.
Ha formatervezésről van szó, akkor Olaszország említése szinte garancia a sikerre, és erre bizonyíték a Panda is. A szögletes kasztnit már gyárilag sikerült olyan barátságosra szabni, hogy erőltetett darabosság helyett kedvességet, jópofaságot áraszt, és a merész színekkel erre játszik rá a különleges változat. Az Alessi nemzetközileg ismert formatervező stúdió, amely elsősorban háztartási cikkeket, tányérokat, poharakat, edényeket, különféle használati eszközöket gyárt – világszerte ismert termékük például a díjnyertes citromfacsaró. A FIAT felkérésére ez a cég vette kezelésbe a Pandát, így az Alessi-termékek rajongóinak nagy örömére a sajátos márkaarculat az otthonok után az utakon is megjelenik – bár itthon ez a rajongói tábor minden bizonnyal minimálisra tehető.
A látvány legfontosabb kelléke a fényezés, esetünkben a Goa narancssárga – amely helyett igény esetén Capoeira zöld és Darkwave fekete is rendelhető -, de az Alessi alsó része mindig fehérben pompázik. A lökhárítók fényezettek (ügyetlen vezetőknek nem kimondottan ajánlott ez a kényes dukkó), de az ajtók, a küszöbök és a kerékívek külön borítást kaptak. A tükörházakat a karosszéria színére fényezték, de a tetősín és az antenna újfent fehér – utóbbi piros gumibogyóval a végén. Jópofa, de haszontalan ötlet a hátsó oldalablak sárga fóliázása, a kerekek pedig Alessi-emblémás dísztárcsákat kaptak, amelyek egy-egy tányér imitációi.
A figyelemfelkeltő külcsín után a belsőtér is egyéni. A műszerfal alapvetően a Panda változatlanul hagyott bútorzata, tehát ebből logikusan következik, hogy itt is a színekre esett a hangsúly. A választék korlátozott, a tesztautó narancssárgájához csak a képeken látható narancs párosítható, míg a fekete és a zöld dukkókhoz zöld kárpit kérhető. Köszönhetően a véletlennek, sikerült felfedezni, hogy a Lancia Ypsilon MomoDesign is részben ezt a lyukacsos szövetet kapta, és az ülések gyenge oldaltartása annak ellenére közös jellemző, hogy nem egyformák. Az Alessi felszereltsége a Dynamic szintre épül, de a bő félmillió forintos felár miatt többet ad. A fontosabb tételek közé tartozik a távirányítós központi zár, az automata légkondicionáló, a ködfényszóró, az elektromos tükörállítás, az osztva dönthető üléstámla, a tetősín, az utasoldali légzsák a CD-s rádió, az állítható magasságú vezetőülés és a Bluetooth telefonkihangosító. Az ergonómia jó és a kivitelezés sem rossz, mert nincsenek különösebb zörejek, valamint az illesztések sem trehány munkáról tanúskodnak, de a műanyag burkolatok beton keménységűek, és a csúszós karimájú kormány helyett sokkal szerencsésebb lenne egy bőrbevonatú – 3 millió forintnál ez már nem luxusigény.
A Panda Alessi kizárólag az 1,2 literes, 8 szelepes, 60 lóerős benzinmotorral vásárolható meg, és ez az erőforrás átlagos dinamizmust kölcsönöz az autónak. Ugyan 100-ig gyorsítva 14 másodperc telik el, de 60-ig kitart a fürgeség, és ez városban elegendő. A 155 km/órás végsebesség biztosítja a szabályszerű autópályás haladást, igaz, autóúton nem árt kétszer is meggondolni egy-egy kamion megelőzését. A tesztfogyasztás voltaképpen szinkronban volt a gyári értékekkel, városban 7,3 literrel apadt 100 kilométerenként a 35 literes tartály, és mivel többet jártunk városon kívül, az átlag 5,2 literrel zárult. Vezethetőségét tekintve a váltó és a fék pozitívan említhető, könnyű a kuplung, City üzemmódban extra könnyű a szervokormány, tehát inkább a kényelem, mint a sportosság áll a középpontban, és
ehhez a szemlélethez tökéletesen passzol a futómű hangolása.
A teszt után a valóságban is igazolva érezzük azon megállapításunkat, amit már a hazai sajtóbemutató után elmondtunk, miszerint a Panda Alessi vérbeli, feltűnő olasz divatcucc, elsősorban olyan fiataloknak, akik reggel stúdiólakásban ébrednek, extra strong zselével lövik be a tépett frizurát, kizárólag formatervezett holmival hajlandók citromlevet facsarni, majd a piros kockás ingnek zöld pöttyös zoknival adnak kontrasztot. Akinek megér hárommilliót az önkifejezés eme formája, ne sajnálja rá a pénzt!
Lancia Ypsilon 1,3 Multijet MomoDesign
Punto luxus kiadásban – a meghatározás nem áll távol a valóságtól, hiszen az Ypsilon voltaképpen arra a második generációs Puntóra épül, amely a Grande Punto bevezetése miatt Classic néven kapható. A FIAT-csoport luxusmárkájaként emlegetett Lancia a kisautók között is hozza az előkelő formáját, de ellentétben a Panda vagy a Punto változatosságával, viszonylag ritka rétegmodellként kelleti magát. Kizárólag háromajtós karosszériával eleve leszűkül a vásárlói kör, hiszen fiatal családoknak, ahol már kisgyerek is van, nem kimondottan praktikus, és méretéhez képest az árai sem a vékony pénztárcákhoz igazodnak. Ettől függetlenül az Ypsilonban azért bőven van fantázia, amit a Lancia ki is használ.
Érdemes ott kezdeni, hogy alapvetően csajos járgányról van szó. A számtalan karakteres, helyenként a Thesis limuzinról átmentett részletmegoldás egyéni, mégis nőiesen puha, lágy megjelenést kölcsönöz az autónak, amit a Lancia extra módon is tud hangsúlyozni. Az alapmodellek mellett választható Bi-Color összeállítás eltérő színű karosszériát és tetőt kínál, kontrasztos belsőtérrel. A MomoDesign gyakorlatilag szintén ebbe a Bi-Color családba tartozik, és annak ellenére, hogy a momo márkanév férfias, versenyautós dolgokat juttat a hozzáértők eszébe, a felspécizett Ypsilon nem lett macsó aszfaltszaggató. Vegyük sorba, mivel ad többet az egyedi arculat.
A fontosabb komfortfokozó tételekért nem kell fizetni, tehát motorosan mozognak a tükrök, az ablakok, manuális klíma biztosítja a kellemes légkört, jó fogást biztosító bőr feszül a kormányon és a váltókaron, fedélzeti számítógép informál a szokásos adatokról, tehát szó sincs fapadosságról, de igény esetén van mire költeni az opciós forintokat: esőérzékelő, tempomat, automata légkondicionáló, Skydome üvegtető, ESP, CD-váltó – van minden. A műszerfal kialakítása nem változott, a középre rendezettség a MomoDesign-t is jellemzi, de az ergonómia nem hibátlan. A kormány mögötti bajuszkapcsolók elhelyezése kissé kényelmetlen, hosszú ujjak előnyben, és alacsony vezetőnél takarásban van a kijelző az órák között.
A műszerfal kárpitozása jó ötlet, otthonos légkört teremt, de erre a figyelmességre szükség is van a barátságtalanul kemény műanyagok miatt. Őszintén szólva az autó sugallta prémiumos légkörrel sem a plasztikválasztás, sem a helyenkénti kidolgozás nincs összhangban – itt-ott pontatlanok az illesztések, rideg tapintásúak a burkolatok. A kárpitozás látványos, a fekete részeket nemcsak az üléseken, de a kormányon és a váltószoknyán is kontrasztos fehér tűzésekkel varrták össze, a narancssárga huzat pedig a karosszériával harmonizál. Pakolóhelyből nincs túlzottan sok, a műszerfal kirakatszerű mélyedéseibe csak olyasmiket érdemes tenni, amiknek nem árt a napsütés, illetve nem kelti fel a tolvajok érdeklődését.
A MomoDesign a típus háromtagú motorpalettájának két tagjával rendelhető, az általunk kipróbált dízel mellett az 1,4 16V benzines jelenthet még alternatívát, az alap 1,2 8V azonban a gyáriak szerint nem illik az alkalmi köntöshöz. A 70 lóerős dízel gépezet bemelegedés után elviselhető hangon mozgatja az egy tonnánál cirka fél mázsával nehezebb Ypsilont, de akinek a momo név hallatán a partner Ferrari dinamizmusa ugrik be, az alaposan csalódni fog. Az 1,3 Multijet inkább rugalmasságban jeleskedik, a hosszú utakon, de azért pontosan kapcsolható váltóval ezért nem kell állandó szorgalommal dolgozni, amúgy a menetteljesítmények abszolút kisautósak. 100-ra álló helyzetből 15,1 másodperc alatt ér fel a Lancia, a vége 165 km/óránál van, mivel azonban a Pandához hasonlóan voltaképpen ez is inkább városi modell, így nem hiányoznak drasztikusan a lóerők. A fogyasztás hozta a papírformát, a szokásos távolságon mért városi etap hajszállal 6 liter alatt maradt,
míg akárcsak a Panda Alessi esetében, a hosszabb vidéki utak miatt a teljes tesztátlag itt is kedvezőbben alakult – a kalkulált 4,3 literes érték a számítógép pontosságát igazolja. Menettulajdonságait tekintve a karosszériánál említett nőies gondolati szál vihető tovább, ugyanis az autó komfortossága is feminin. A puhán működő pedálokkal, a kisujjal forgatható szervokormánnyal, a jól adagolható fékkel és a könnyedén járó váltókarral kényelmes szórakozás, mintsem fárasztó munka a kis Lancia terelgetése, a sportos hajlamot csírájában nélkülöző futómű hangolás pedig a
rövid tengelytáv ellenére is meglepően vendégmarasztaló.
Akinek az Alessi bohókássága már túlzás, de mégis szeretne kitűnni a tömegből, az a csöppnyi Pandánál egy kategóriával feljebb, a Lancia Ypsilon képében találhatja meg a számára ideális megoldást. Ha elegendő a három ajtó, és nem számít minden fillér, akkor a közepes Argento kivitelnél negyedmillióval többet kóstáló MomoDesign kínál harsány hivalkodás helyett kellően egyedi, ugyanakkor komfortosan gazdag tartalmat. A kipróbált dízelmotorral nem csekély a vételár, de valószínűleg a benzines Ypsilon sem iszik kefekötő módon, és 150 ezerrel kevesebbe kerül.
FIAT Panda Alessi
alapár: 2 990 000 Ft
tesztautó: 3 260 000 Ft
Lancia Ypsilon MomoDesign
alapár: 3 840 000 Ft
tesztautó: 4 085 000 Ft