2016. február 26. 12:00   |   Autoblog
címkék:  

Térzseni: Honda Jazz 1,3 i-VTEC Elegance CVT

Térkihasználás tekintetében ma sincs jobb a Honda Jazznél, amely 4 méternél rövidebb hossza ellenére családi autóként is beválik. Tizenöt évvel ezelőtt kitalált koncepciója a harmadik generációs modellben végképp kiforrott, amihez vonzóbb forma, javított minőség és fokozott biztonság társul.

A Honda Jazz felépítését tekintve nem változott, maradt az az egyterű, aminek megismertük, markáns vonalakkal megrajzolt karosszériája azonban feltűnőbb, karakteresebb lett. Igazodik a Honda új arculatához. Leginkább az orr-része jellegzetes, ahol a lámpa-hűtőrács egység szárnyat formáz, de a jármű sziluettje is tartogat meglepetéseket. Az első kerékjáratoktól induló övvonal és azt követő ablakvonal kifejezetten dinamikussá teszi az autót. Hátul sem unatkozunk, a sokszögletű, kombinált lámpatestek, és a rácsokkal kirakott lökhárító mozgalmassá teszik az autót. A Jazz jól néz ki, képtelen beleszürkülni a tömegbe, pláne ezzel a narancsmetál fényezéssel.

Az új Jazznek nemcsak a megjelenése friss, a Honda új kompakt autók számára fenntartott padlólemezére épül, aminek következtében elődjénél nagyobb, könnyebb és merevebb lett. Hossza 95 mm-rel, tengelytávja 30 mm-rel gyarapodott, belső tere még tágasabb lett. Az első ülések alá helyezett üzemanyagtartály és a hátsó mágikus ülések hatalmas és rugalmasan alakítható belső teret eredményeznek, ami miatt helykihasználás tekintetében a Jazznek ma nincs párja. A kisautóban döbbenetes méretű a hely, elöl és hátul is bőséges fej-, váll- és lábtér várja az utasokat. 185 centiméteres magasságommal kényelmesen be tudtam ülni magam mögé, anélkül, hogy térdeim érintették volna az üléstámlákat.

A hátsó ülések támlái 60/40 arányban oszthatók, egy mozdulattal, bármiféle előkészítés nélkül síkba dönthetők, de ha magas tárgyakat, például szobanövényt vinnénk, az ülőlapjaik fel is hajthatók, így a második sorban padlótól plafonig kihasználhatóvá válik a hely. A Jazzel emellett valószerűtlenül hosszú tárgyak is szállíthatók, ugyanis az első utasülés támlája is előredönthető. A csomagtér szabályos alakú, 354 liter térfogatú, az ülések padlósíkba hajtásával pedig akár 1314 literre bővíthető, ami a szegmens legjobb értéke. Meglepően nagyok és ideális kialakításúak az ülések, testesebbek is kényelmesen elhelyezkedhetnek bennük. Az ülés alaphelyzete pedig nem túl magas, ahogy például a Civicben. A hosszú ülőlappal és széles támlával rendelkező székek kiválóan megtámasztják a hát felső részét is, a nagyméretű fejtámla pedig teljesen a fej mögé igazítható.

Átgondolt autó a Jazz, magas műszerfala lényegre törő és könnyen áttekinthető, picit a vezető felé is fordul, vékony váltókonzolja pedig nem nyomja a térdet, ami számos autóban kellemetlenséget tud okozni. A pult meglehetősen modern képet fest, a kezelőszervek zömét gyakorlatilag a kormánykerékre telepítették, a teljes középkonzol pedig érintős rendszerű. A gombok nem kellően érzékenyek, határozott nyomást igényelnek, sokszor elvonják a figyelmet a vezetéstől. A 7 colos érintőképernyőt kapott Honda Connect kezelése az Y-generációnak rutin feladat, tapintással, nagyítással, simítással irányítható, pont mint egy okostelefon, de másoknak sem jelent különösebb fejtörőt. Az Android-alapú berendezés mindent tud, egyebek mellett a világháló böngészésére, valamint valósidejű hírek, internetes rádiók lejátszására is alkalmas. A vezérlés kissé lassú, bizonyos funkciók használata pedig, például a rádióállomások elmentése nyakatekert. Hondásoknak nem okoz gondot, a többieknek érdemes indulás előtt egy picit ismerkedniük az irányítással, a kormánykeréken elhelyezett gombokkal ugyanis a fő információs rendszert és a műszerpult fedélzeti számítógépét is vezérelhetjük.

A Jazz harmadik nemzedéke erőforrások terén is újdonságot hoz, a kisautót immár egy 1,3 literes i-VTEC benzinmotor mozgatja, amely 102 lóerős teljesítményt és 123 Nm-es nyomatékot tud felmutatni. A motorpaletta egyelőre erre az egy hajtóműre szorítkozik. A korábbi ötfokozatú kézi váltó helyett ehhez a motorhoz már hatfokozatú váltó jár alapfelszereltségként, s aki sokat jár városban, rendelhet fokozatmentes CVT egységet is 300 ezer forintért. Tesztautónkban is ilyen dolgozott. Én továbbra sem vagyok kibékülve a robotváltóval, ez esetben is lefojtja az egyébként vidám, pörgős kedvű erőforrást, intenzív gyorsításnál pedig a technikára jellemző kellemetlen motorbúgást idéz elő. CVT váltóval a Jazz 1 másodperccel lassabban gyorsul fel 100 km/órára, általában kelletlenül indul meg zöld lámpánál, rugalmassága pedig az alacsony nyomaték miatt szerény. Előzésnél számtalanszor elkel a padlógáz.

A Jazz a fokozatmentes váltóval papíron kevesebbet fogyaszt, mint a hatos manuális váltóval. A szabványos 4,9 literes vegyes értéket nem tudtuk elérni, ellenben városban alacsonyabb fogyasztást regisztráltunk, mint autópályán, ahol a főtengely többet fordul. A CVT váltós Jazz 5,2-5,5 literrel beérte a városi forgalomban, ami remek, 130-140-es tempóval haladva, állandó 3500-as motorfordulatszám környékén azonban 6 liternél többet kér. A teszthét végén 6,2 literes átlagot mutatott a számítógép, ami nagyon jó érték annak tekintetében, hogy nem óvatoskodtunk. Az új Jazzt általában vezetni is jobb érzés, rengeteget javítottak a minőségén, csökkentettek a zajszintjén, s a futóművét, illetve a kormányzását is átdolgozták. Előbbi egész stabil és ügyes, de a sorozatosan érkező úthibákat és lukakat képtelen kezelni, odasóz egy nagyot az utasoknak.

A Honda Jazz nem tartozik az olcsó kisautók közé, alapára 3,75 millió forint, ám a magasabb összegért cserébe sokat ad. Esetében a mérnökök a négyméteres hosszból kihozták a maximumot, nincs még egy ennyire bámulatosan jól variálható és sokoldalú modell a piacon. Bátran ajánlható családoknak, első autónak.