2007. november 20. 16:31   |   Autoblog
címkék:   , , 

Videó: illegális száguldás Párizson keresztül

A C’était un Rendezvous Claude Lelouch francia filmrendező 1976-os alkotása, mely legendássá vált az autórajongók körében. Egy illegális és veszélyes felvétel speciális effektek nélkül…a lökhárítóra erősített kamerán keresztül élvezhetjük az eszeveszett száguldást Párizson keresztül, néhol több mint 150 km/órás sebességgel, a közlekedési lámpák és a közlekedők figyelmen kívül hagyásával, a romantikus befejezésig. A 9 perces film első bemutatója után Lelouch-ot azonnal letartóztatták, a felvétel pedig évekre eltűnt. A teljes sztori és a film a címre kattintva!


A C’était un Rendezvous Claude Lelouch francia filmrendező 1976-os alkotása, mely legendássá vált az autórajongók körében. Egy illegális és veszélyes felvétel speciális effektek nélkül…a lökhárítóra erősített kamerán keresztül élvezhetjük az eszeveszett száguldást Párizson keresztül, néhol több mint 150 km/órás sebességgel, a közlekedési lámpák és a közlekedők figyelmen kívül hagyásával, a romantikus befejezésig. A 9 perces film első bemutatója után Lelouch-ot azonnal letartóztatták, a felvétel pedig évekre eltűnt.



Claude Lelouch lökhárítóra erősített, kiegyensúlyozott kamerája akkoriban az abszolút csúcstechnikát képviselte, viszont ezzel a módszerrel csak 10 perces anyagot lehetett rögzíteni. Lelouch a saját autóját használta a felvételhez, egy rendkívül ritka és drága Mercedes 450SEL 6.9 típust, ám azt nem ő, hanem egy Forma-1-es pilóta vezette. Hogy pontosan ki, azóta sem derült ki. Lelouch közölte a sofőrrel, hogy siessen, mert csak 10 perces felvételt tudnak készíteni, az utcákat pedig nem sikerült lezáratni. A sofőr végül nagyjából 8 és fél perc alatt teljesítette a távot. Később a kijelölt Porte Dauphine – Sacre Coeur útvonalon még egyszer végighajtottak egy káprázatos Ferrari 275 GTB-vel, hogy a felvételre rákeverhessék a V12-es énekét. Sokak szerint a Ferrari motorhangja a legszebb, amit valaha rögzítettek.  


Az autókról bővebben
Az olajválság miatt csak 1975-ben dobták piacra a különleges Mercedes-Benz 450 SEL 6.9 modellt (W 116-os sorozat), mellyel a stratégák komoly kockázatot vállaltak. A 286 lóerős és 550 Nm nyomatékú S-osztály egy sportkocsi menetteljesítményeit és egy luxuslimuzin kényelmét ötvözte; 7,4 másodperc alatt gyorsult fel százra és 225 km/órás végsebességre volt képes. Újságírók még ennél is nagyobb sebességeket mértek vele. A 450SEL 6.9 sofőrös limuzinként is népszerű volt, hiszen a hátsó üléseket is fel lehetett szerelni elektromos állítással és fűtéssel. A kényeztető luxus újabb kelléke volt a hidropneumatikus felfüggesztés, s az extralistán megtalálható volt az autótelefon is (!) 18 ezer márkáért. Ez akkor két kisautó árának felelt meg. 1978-tól a modellt blokkolásgátlóval is meg lehetett rendelni. A 450SEL 6.9 vételára egy kisebb vagyon volt, 69 930 német márka, de a gyártás utolsó évében, 1979-ben már 81 247 márkát kellett leszurkolni érte. Végül a Mercedes stratégáinak lett igaza, hiszen a csúcs S-osztályból 7380 darabot értékesítettek.

Minden idők egyik legszebb Ferrarija, a 275 GTB az 1964-es Párizsi Autószalonon mutatkozott be. Tizenkét hengeres motorja 280 lóerős volt, ami körülbelül 7 másodperces gyorsulást és 250 km/órás végsebességet tett lehetővé számára. A Ferrarik közül először ebben jelent meg a független hátsó felfüggesztés. A berlinetta változatot Scaglietti építette, s a kocsi acél-alumínium vagy teljesen alumínium karosszériával is megvásárolható volt. Készült belőle Pininfarina tervezésű nyitható tetős változat is.


A hajmeresztő reggeli száguldás piros lámpákon és egyirányú utcákon át, buszokat és szemeteskocsikat kerülgetve mára legendássá vált, Jeremy Clarkson, a Top Gear oszlopos tagja például azt mondta róla, hogy “ehhez képest a Bullitt csak rajzfilm.”