FIAT Panda 4×4 Climbing

A karosszéria alapvetően a széria Panda kedvesen bumfordi, szögletes doboza, amely egyszerűsége ellenére – minden elfogultság nélkül – akár szépnek is nevezhető. Ha négyéves keresztfiamnak azt mondom, rajzolj nekem egy butuska autót, akkor lazán firkant valamit, és azt mondja rá “vagóner”, de a FIAT-ot ilyen veszély nem fenyegeti. Ha valami, akkor a design “nagyon megy” a taljánoknak, zseniálisan tudják formába önteni az érzéseiket, a stílusukat, és ezzel bárkit képesek levenni a lábáról. Még engem, a szigorú tesztelőt is…

Öt ajtó eleve nem hátrány egy ilyen pöttöm, alig 3,5 méteres autónál, szinte csupa ajtó az egész, mégis elfér benne 4 személy és bő 200 liternyi csomag. Persze legyünk objektívek, 173 centimmel közel sem vagyok égimeszelő, így éppen elférek hátul, de 198-as kollégám már panaszkodott. A második sorba eleve be sem próbálkozott, elöl pedig úgy nézett ki, mint majom a köszörűkövön. A jobb lába egyszerűen nem fért el a váltó miatt mélyre nyúló középkonzoltól, széltében sem igazán tudott mozogni, a haja azonban még messze volt a plafontól. Summa summarum: legyünk átlagosak! A Panda nem családi batár, ha célszerűen, netán második autónak használják, egy vagy két fő, máris ott a bővített csomagtér, vagy 55 ezer forint pluszért a tologatható ülés. Ennyi, ez van, ezt kell szeretni. És lehet szeretni! A Climbing meglepően pofás a harci díszben: vaskos lökhárítók domborítanak rajta, hangsúlyosak a kerékjáratok, szépek a felnik (még a dísztárcsás is), tekintélyes a magasság – csak észre ne vegyük a szívószál vastagságú kipufogócsövet! Nemcsak divatos, hanem praktikus tartozék a szériában adott tetősín, szállítható ott minden, sífelszerelés, kerékpár, bármi, és a Panda el is jut az aktív sportos helyszínekre.

Hogy miként jut el, az viszont más kérdés. Háromezres, benzines V6-os cirkálóból ültem át a FIAT-ba (Peugeot 407 V6), így kellet néhány nap az akklimatizálódáshoz. Persze, hogy nem ment, lustának tűnt, zajosnak, azt hittem, kinő a fű alatta, mire megindult. Aztán telt-múlt az idő, beszélgettem kollégákkal, és rájöttem: nem csalóka ámítás a lomhaság. A gyári prospektus 19 másodpercet közöl a 100-ra gyorsulás rovatban, ez bizony abszolút reális, és ugyan elérhető a 145 km/órás végsebesség is, ezt mégsem ajánlatos erőltetni. A futómű nincs a helyzet magaslatán, illetve szó szerint mégis azon van, mert a 4×4-es változat 50 milliméterrel megemelve gördül le a szalagról. A széria Panda lágy hangolása itt még jobban érvényesül, kissé bizonytalannak érezni a kocsi úttartását, kanyarban becsületesen megdől a felépítmény, autópályán pedig kifejezetten zavaró a szélérzékenység. A kezelés egyébként nem gond, a váltó pontos, könnyen kapcsolható, a kuplung is jó, a fék pedig olaszosan harap.

Az 1,2 literes, hengerenkénti kétszelepes FIRE motor nem mai, de bevált konstrukció. Vezettem már ilyen erőforrással Pandát és Puntót is, most mégsem tetszett annyira. Dögös külső ide, 4×4 oda, a magas fogyasztás végig csípte a szemem a teszt alatt. A 30 literes tank rendre hamar kiürült, 9-10 liter gond nélkül lecsorgott, annak ellenére is, hogy az összkerekes rendszer csak kritikus szituációban aktivizálódik. Alaphelyzetben az első tengely kapja a hajtást, és csak akkor jut nyomaték a hátsó tengelyre, ha kipörögnek a kerekek. A váltó áttételei rövidek, így a városi ritmus gond nélkül tartható, de 60-nál ötödikben már 2000-es fordulatszámon pörög a motor…

Milyen érzés Panda 4×4-ezni? Alapvetően nem rossz, az említett hibák ellenére sem. Az autó megjelenése szinte hibátlan, funkcionális, divatos, és a minőség is jónak mondható. Méreteinél fogva ideális városlakó, amire gyári utalás is lehet a szervokormány extra könnyű, City állása. Olyan mint a kisegér, minden lyukba belefér – legyen az parkolóhely, vagy nagyobb kátyú, a Panda képességei határtalanok, bár a kátyúkról és a katasztrofális parkolási helyzetről nem tehet. Beülvén olcsó, de nem barátságtalan műanyagok fogadnak, az ajtón van textil, a kárpitozás stílusa mentes a hatásvadász giccsességtől, egyedül a váltógomb gumiburkolata nem tetszett – nafene, semeddig nem tart egy momo gombot csavarni a helyére. Találtam egy-két illesztési pontatlanságot, de az összeszerelés nem slendriáner, nincsenek bántó zörejek, nem potyognak az alkatrészek, minden megfelelően működik.

A cégek szeretik felextrázni a tesztautókat, így az nem vágott mellbe, hogy a Panda is tobzódott az opciókban, de hogy miért kell néhány evidens dologért is röhejes összeget fizetni, azt már nem tudtam felfogni. Kezdjük azzal, hogy 3,050,000 Ft a komplett alapár. Hm…, ez nem éppen diszkont összeg, bár tegyük hozzá rögtön, most akció van, és egészen pontosan 2,949,000 forint a Climbing. Egyszerűbb, olcsóbb nincs, majd lesz 1,3 Multijet dízel, némi felárral. A lélektani hárommilliót elhagyva mindenképpen megéri a klíma (205 ezer, automata 240 ezer), és az elektromos üvegtető (150 ezer), ezek nagyban növelik a komfortérzetet. Feláras az oldal- és a függönylégzsák, ez rendben, de az utasoldali lufinak azért még illett volna beleférnie az alapárba, az ABS és a vezetőoldali légzsák mellé. Bosszantó, ekkora összegnél mindenképpen, hogy 25 ezer a távirányító a központi zárhoz, és ugyanennyi az elektromos tükörállítás, hogy nevetséges 1500-1500 forint a szivargyújtó és a piperetükör, és 15 ezer egy szimpla műanyag doboz az ülés alá. A gyakorlatilag “fullosan” felextrázott tesztautónk vételárát így ki sem mertem számolni, volt ebben minden, inkább elmerengtem azon, kinek is ajánlanám a Panda 4×4-est?

Spórolós beállítottságúaknak biztosan nem, mert eleve nem olcsó, pluszban nem árt még venni hozzá ezt azt, és a fenntartása is magasabb az átlagosnál, ami alatt a fogyasztást értem. A szervizzel, biztosítással nincs gond, az értékvesztés azonban már más kérdés, ezért hosszú távú befektetésnek ugyancsak nem javasolnám. Persze mindenki a saját lehetőségeit vegye alapul. Akinek nem gond nagyobb összeget kifizetni, és le tudja nyelni az autó említett hiányosságait, az kellemes partnerre lelhet a Pandában. A biztonságot adó 4×4 hajtás hasznos segítség nedves, csúszós úton, és a kocsi rossz körülmények között sem vall szégyent: ahová épeszű ember bemegy vele, onnan traktor nélkül is kijön.

Lomhaság ide, fogyasztás oda, a kis kék doboz közel került a szívemhez, persze bárki mondhatja, könnyű nekem, hiszen nem fizettem ki, csak élveztem a feláras klímát, hallgattam a mélynyomós Blaupunkt zenét, és besütött a nap a nyitott tetőn. Ebben lehet valami, de nem hinném, hogy kifizetve gyökeresen megváltozna a véleményem.

Forrás: Fiat Magyarország Kft.