Toyota Aygo: Városban nagy

A csehországi Kolínban szerelik össze a három törpét, a Citroen C1-est, a Peugeot 107-est és a Toyota Aygo-t. A kisautók műszakilag nem különböznek egymástól, közös padlólemezre épülnek, a gyártók csak a külsejük megformálásában kaptak “szabad kezet”. Az Aygo (neve az angol “I”, én, és a “go”, menni szavakból ered) a Toyota által Európa számára valaha gyártott legkisebb autó, 3405 mm hosszú, 1615 mm széles és 1465 mm magas, tengelytávja pedig 2,34 méter. Az Aygo az első Toyota, amely izgalmas formavilágával is felhívja magára a figyelmet. A különleges, immár érzelmeket kiváltó stílus elsősorban a fiatal, 20 és 30 év közötti vásárlórétegre kíván hatni. A Toyotánál “háromdimenziósként” jellemzett alacsony súlypontú kasztni a kerekeket, a kerékjáratokat, a pisztolygolyó formájú utaskabint és a lámpákat hangsúlyozza. A orr-rész pedig egészen dinamikusra sikeredett. Mivel az első és a hátsó túlnyúlás minimális és a motorháztető olyan rövid, amennyire csak lehet, a kocsi méretéhez képest tágas utastérre lehet számítani.  

A Toyota Aygo utasterét úgy képezték ki, hogy négy felnőttet be tudjon fogadni, és tényleg minden centimétert kihasználtak. Ám az Aygo mégis inkább egy teljes értékű, kétszemélyes autó, ahol a sok holmit a parányi, 139 literes csomagtér mellett a hátsó ülésre is lehet pakolni. Elöl szokás szerint tágas a hely, az ülések megfelelő méretűek és a “normálisnál” keskenyebb utaskabin sem megy a kényelem rovására. A hátsó padot célirányosan alakították ki, hárompontos biztonsági övekkel és fejtámlákkal, azonban ha nem muszáj, ne ültessünk ide felnőtteket. Kipróbáltuk, utaztunk négyen az Aygo-ban. Félreértés ne essék, a jobb szárnyon két 170 centiméter körüli személy elfér egymás mögött, de hátul ülni inkább kín, mint öröm. Az első ülések egy kar tolásával (miért nem húzásával?), és másik kezünk támogatásával csúsznak előre, ám az üléstámlák a művelet után nem állnak vissza korábbi pozíciójukba. Az Aygo két embernek igazán praktikus, akik az egyszerűen bővíthető csomagtartót és a temérdek rakodási lehetőséget is értékelik. (Négy ajtózseb, nyolc tálca, 3 pohártartó és aprópénz-tartó várja a holmikat.) A csomagtartóhoz egyébként a hátsó ablak felnyitásával lehet hozzáférni, azt a néhány dolgot, ami befér ide, magasra kell emelni.

A belső dizájn és színvonal csak elismerő szavakkal illethető: friss, fiatalos és modern, tele egyéni megoldásokkal. Igényes az üléskárpitozás, kidolgozottak a részletek, pontosak az illesztések. Persze sok a műanyag, de az ajtópaneleken az autó külső színe köszön vissza, hogy ne legyen unalmas a belső színvilág, a kormány sportos kinézetű, a műszerfalat pedig újfajta, karcálló és barátságos anyag borítja. Csak egy főműszer van, a sebességmérő, mégpedig pontosan a sofőr előtt, a kormányoszlopon. Az ugyancsak ehhez illesztett, jópofa fordulatszámmérő külön rendelhető extra, de megéri berakatni, és ez is a kormányoszloppal együtt mozog (sajnos csak két irányban). A henger alakú, függőleges osztású fűtő-hűtő egység sem mindennapi, és félállásnál már meleget szolgáltat. Az audiorendszer egy bizonyos hangerőig egészen jól szól, utána elhalnak benne a mély hangok, de így is szebben szól, mint a legtöbb kisautóban. A CD-s rádióhoz külső MP3 vagy minidiszk lejátszó is csatlakoztatható.

A Yaris-ból származik az 1,0 literes háromhengeres, változó szelepvezérléses benzinmotor, amely abszolút ideális az Aygo-ba. Már a 68 lóerős literteljesítmény is magáért beszél, de az apró hajtómű a maga 69 kilogrammjával a ma használatos legkönnyebb erőforrás a világon. A maximum 860 kilós kiskocsit a motor lelkesen viszi előre, jó gyorsulást és magas végsebességet eredményezve. A háromhengeres konstrukcióból fakadóan a motornak morgós hangja van, amely a teljes fordulatszám-tartományban jelen van, s a kipufogó is ad némi sportos aláfestést neki. Ezért néha azon kaptam magam, hogy lámpától lámpáig gyorsulok a kisautóval. Semmi baj, a váltó remek szerkezet, támogatja a ralis váltásokat.