Kész a Honda műremeke

A Honda semmit sem bízott a véletlenre – persze erőfitogtatásnak sem volt utolsó -: kapásból két járgányt pakolt ki az érdeklődök elé az új típusból, csak azért, hogy utána Jenson Button és Rubens Barrichello egyazon időben láthasson neki a tesztelésnek.

Ez az újkor első minden elemében a Honda által tervezett autó – 1968-ban volt az eddigi utolsó abszolút saját példány -, némi kontraszt, hogy a tervezés két bázisú volt: a néhai BAR központja, az angliai Brackley, valamint a japánok főhadiszállása, Tocsigi volt a két központ. A mű első ránézésre nem nagyon üt el a tavalyitól, még a 2006-ban maradó dohánygyár olajzöld árnyalatait is meghagyták a szokásos fehér-piros mellett. E hasonlóságon túl azonban akad érdekesség a masinán elég.

A pilótafülkéig szép vonalak és egységes formavilág jellemzi a kocsit, aztán a hátsó rész tele van kiálló légterelőelemekkel – sok kicsi sokra megy-alapon. Az első vezetőszárny tartja a tavalyi vezérelvet, miszerint pontosan az autó orra alatt jó mély hajlítás van, oldalról nézve pedig az is kitűnik, hogy a kötelező alsó falamez és az orr kerék mögötti része között akár át is nyúlhatnánk, akkora lyuk tátong ott – persze a tervezésnek hála. Az oldaldoboz masszív, mégis gömbölyded, sugárzik belőle az erő. Előtte, rajta és mögötte viszont meghatározhatatlan formájú alkatrészek sora helyezkedik el és még a pilóta mögötti hegyre is feltettek egy pluszszárnyat.

A slusszpoén hátul van. A terelőszárnyat tartó oldallap – amellett, hogy a szabályok miatt még nagyobb, mint elődei – kapott négy kis vágást a felső sarokba, mintha egy tigris karmolta volna meg. Ez a kis húzás a fentebb már említett ormótlan darabokkal együtt a tervezők szerint csodákra lesz képes – a csapat és jogelődje által eleddig hiába hajkurászott futamgyőzelemre.

“Az RA106 négyéves fejlesztés eredménye. Ezen idő alatt a csapat elért a legmagasabb technikai színvonalra, ami most már meglátszik a tervezés, a gyártás és a működtetés területén is. A hangsúly most azon van, hogy kombináljuk és egységesítsük a tudásunkat, hogy elérjük célunkat és versenyeket nyerjünk. A legfontosabb kutatási terület az aerodinamika volt. Egyrészt le kellett küzdenünk a tavaly tapasztalt problémáinkat, másrészt alkalmazkodnunk kellett az új, nyolchengeres motorok okozta változásokhoz. A téli, szélcsatornás tesztjeink nagyon jók voltak, előrébb léptünk” – hangzott a technikai igazgató, Geoffrey Willis kimerítő monológja.

Maguk a pilóták nem voltak ennyire produktívak, néhány “Örülök, hogy itt lehetek” és “Alig várom már, hogy versenyezhessek!”-mondaton kívül nem sokra futotta. Igaz, nem is ez a fő feladatuk. Viszont a barcelonai teszthét az ő rendelkezésükre is áll.