Ferrari 365 GTB/4 Daytona
címkék:
Szinte már minden élcsapat felhagyott az orrmotoros elrendezéssel a Forma-1-ben, amikor Enzo Ferrari még a saját konzervatív nótáját fújta.
Sok autókkal, Ferrarikkal foglalkozó cikk, könyv úgy fogalmaz e modellel kapcsolatban, mint a legutolsó utcai orrmotoros Ferrari, de ez nem igaz, hiszen elég az elmúlt évek néhány típusára hivatkozni: 456 GT, 550 Maranello, 575 Maranello, 612 Scaglietti. Ezek kivétel nélkül mind-mind V12-es, orrmotoros konstrukciók, és napjainkban már csak az F430-as képviseli szerény egyhangúsággal a középmotoros iskolát.
Visszatérve a 365-ösre, a modell premierjére 1968-ban került sor Párizsban, és a szaksajtó – tekintettel a Ferrari előző évi amerikai 24 órás versenysikereire – azonnal Daytonára keresztelte a kocsit. Pininfarina zseniális arányú kocsiszekrényt álmodott a maranellói autóknál szokásos csővázra, a karosszéria könnyűfém elemeit egyedileg, faformákra kalapálva alakították ki.
A kétajtós kocsi vérbeli GT, azaz Gran Turismo. Orrában 4,4 literes, 352 lóerős V12-es (a /4 jelzés a négy vezérműtengelyre vonatkozik), utasterében két kényelmes ülés, hátul elfogadható méretű csomagtartó, így nem csoda, hogy a gazdagok világszerte rajongtak érte. Persze hiába a pénz, 1968 és 1973 között alig 1500 darab autó készült Maranellóban (165 darab jobbkormányos kivitelben), a kereslet jóval meghaladta a kínálatot, és az ebből eredő átlagon felüli értéktartás a mai napig jellemzi a típust.
Az utcai változatok erejéből 280 km/órás végsebességre futotta, de a versenyen induló kocsik 300 km/h feletti tempóval száguldottak. A gyorsulás mai szemmel nézve is dicséretre méltó, 5,4 másodpercig tart a százas sprint, 12 másodpercnél már 160-at mutat az óra, a lassításról pedig négy tárcsafék gondoskodik. A versenyre átalakított 365-ösök bukólámpák helyett plexibúrás orral futottak, később néhány utcai verzión is megjelent ez a megoldás. Az amerikai biztonsági előírások szerint a bukólámpáknak egyébként 3 másodpercen belül ki kellett nyílniuk.
Az utastér sallangmentes kialakításával szerez érdemeket. A műszereket egy blokk foglalja magába a kormány mögött, egyszerűek, de látványosak a fűtés kezelőszerveinek karjai, és a széles kardánbox sincs túlzsúfolva: a váltó mellett csak a rádiónak és néhány kapcsolónak ad helyet. Az uralkodó kárpitozás bőr, egyediek az ún. Daytona ülések, amelyek más modellekben is megjelentek, természetesen borsos felárért (pl. Dino 246 GT/GTS).
1973-ban átmenetileg valóban lezárult egy korszak a Ferrarinál, döntő fölénybe kerültek a középmotoros modellek, de a kilencvenes években újra megjelent a klasszikus építésmód, és látva napjaink kínálatát, várhatóan nem is merül feledésbe egyhamar.
Tedd meg első befizetésed, és legyen tiéd az akár 20.000 Ft értékű sportfogadási bónusz! (x)
