Hatvanéves a Kacsa
A Citroen 1948-ban mutatja be a 2CV A-t a Párizsi Autószalonon. Általános döbbenet! A sajtó szörnyülködik, a közönség viszont el van ragadtatva.
A “deuche” (ejtsd: dőss, a “kacsa” francia beceneve) születésnapja alkalmat kínál arra, hogy megemeljük kalapunkat egy igen innovatív “egészen kicsi autó” előtt, mely több tulajdonos-nemzedék igényeinek is elébe tudott menni. A Citroen 1948-ban mutatja be a 2CV A-t a Párizsi Autószalonon. Általános döbbenet! A sajtó szörnyülködik, a közönség viszont el van ragadtatva ettől az oly praktikus, oly olcsó és mégis oly innovatív autótól. A történet folytatását ismerjük: a Citroen több mint 5 millió példányban állítja elő a modellt a gyártás 42 éve alatt; egy legenda, mely púpját éppolyan büszkén viselte a vidéki földutakon, mint a mozivásznon; egy autó, melyre meghatottsággal emlékeznek a gazdálkodók, a felszabadított nők, a hippik, a “melósok”, világcsavargók és egyéb bohémek nemzedékei, akik a tulajdonosok seregét alkották.
A harmincas évek közepén – Népfront kötelez – a népautó iránti igény benne volt a levegőben. A tervezőirodák mélyén egy könnyű és gazdaságos, eltérő tervezésű és kialakítású autó ötletén dolgoznak, mely olcsóbb lenne a korszak autóinál. A Citroennél Pierre Boulanger elmélkedik a TPV (EKA: egészen kicsi autó) tervén. A márka a lehető legolcsóbban előállítható, üzemeltethető és karbantartható autóról álmodik, melyet rendkívül alacsony áron értékesíthetnének. Az autóminimum lényege: négy férőhely, 50 km/óra, öt literes fogyasztás százon, olcsó gyártás és karbantartás. A Fiat éppen piacra dobta az 500-as Topolinót. Sietni kell.
Az azóta megszűnt, igen hivatalos Bányászati Intézetnél jegyzik be az autót 2CV A néven 1939. augusztus 23-án. Néhány nappal később azonban az 1939. szeptember 3-i hadüzenet brutális véget vet a programnak. A 2CV A-t elrejtik a tekintetek elől, többek között a német megszállók elől, akik maguk is saját népautójuk (a Bogárhátú) megvalósításán dolgoznak. Az elrejtés annyira jól sikerült, hogy az autót csak véletlenül fedezték fel 1968-ban a Citroen tesztközpontjában folyó munkálatok alkalmával, Ferté Vidame-ban. Pedig a 2CV A nem prototípus volt, hanem igazi szériamodell. A forgalomba helyezett száz példányból négy maradt ránk. Őket a Citroen-kollekció keretében őrzik.
Rossz az út? Nem számít! A 2CV-nek nincs szüksége útra, gond nélkül közlekedik göröngyös földutakon, vele eljuthatunk oda, ahová senki más. Négy valódi férőhely, és mindegyikhez egy ajtó: a 2CV-ben jogunkban áll magasnak és kövérnek lenni! A hátsó csomagtartóba minden poggyász belefér, s ha oda nem, hát az erre alkalmas ülések alá mindenképp. A csomagtartó fedele 3, a hátsó üléspad 6 másodperc alatt kiszerelhető, így tekintélyes tér áll rendelkezésünkre. A kivehető első és hátsó ülések értékesek a kempingezők számára: bárhová megyünk, kényelmes, hordozható kanapék állnak a rendelkezésünkre… Kb. 5 liter fogyasztás 100 kilométeren: a világ legalacsonyabb fogyasztása kilométerenként. Cserébe nem vár el semmit, akár egész évben szívesen alszik kint. S végül, ami szintén nem elhanyagolható, ennek a kis autónak nem csökken az ára a használtautó-piacon.
(A Citroen “Szabadság a 2CV-vel” c. reklámkiadványa alapján)
Tíz évet és az 1948-as Párizsi Autószalont kellett megvárni ahhoz, hogy a Citroen hivatalosan is bemutassa a 2CV-t a nagyközönségnek. Ennek több oka is volt: a háború és a nyersanyaghiány, az elöregedett géppark, a kormány pedig tervekben írta elő az egyes gyártók számára, hogy milyen kategóriájú autót kell gyártaniuk. A 2CV valódi startja tehát 1948-ra tehető: a teljesítményén, spártai kivitelezésén és egyöntetűen szürke színén kacagó újságírók gúnyolódása ellenére a háború utáni közönséget annyira lenyűgözi a kisautó, hogy a szállítási határidő időnként eléri az 5 évet.
1951-ben jelenik meg a 2CV kisfurgon változata (AU típus), 1956-ban pedig a 2CV AZL, a 2CV luxusváltozata, hatalmas, négyszögletű hátsó szélvédővel és vászontetővel. 1966-ban lép a piacra a 2CV AZAM, a már eredetileg is luxuskivitelű AZL továbbfejlesztett változata. Ez már tényleg a kínálat csúcsa. 1970-ben a kínálat tovább bővül a 2CV4-gyel és a 2CV6-tal, melyek végsebessége meghaladja a 100 km/h-t. Ezzel a lendülettel rögtön terepralikat rendeznek, mint amilyen a híres Párizs-Kabul volt. 1981-ben születik meg a Charleston kivitel, a mindenki által jól ismert “sztárocskák” legismertebbike. A törvényi előírások, a környezetvédelmi normák, a töréstesztek és más biztonsági előírások azonban megkongatják a harangot a 2CV felett. 1989 februárjában leáll a 2CV francia gyártósora, 1990. július 27-én 16 órakor pedig elhagyja az üzemet a történelem utolsó új 2CV-je a portugáliai Mangualde-ban. Összesen 5 114 959 darab 2CV-t gyártottak világszerte. A 2CV ma hatvan éves.
Tedd meg első befizetésed, és legyen tiéd az akár 20.000 Ft értékű sportfogadási bónusz! (x)
