Új dízelmotorok az Opel Mokka és Insignia modellekben
Az Opel két sikermodellje, a Mokka és az Insignia az év elejétől új Euro 6-os, csúcstechnikájú négyhengeres dízelmotorokkal is rendelhető. A Mokkában az 1,6 literes gép 136 lóerőt ad le, míg az Insigniában a 2 literes egység 170 lóerős teljesítményt fejt ki.
A Mokkában a kompakt, teljesen alumínium négyhengeres motor az 1.7 CDTI helyébe lép. Hattal több lóerő és hússzal több newtonméter az eredmény, kisebb lökettérfogatból és fogyasztással. A pörgős 1.6 CDTI 136 lóereje 85 LE/liter fajlagos teljesítménynek felel meg, amihez 320 Nm forgatónyomaték társul. Ennek megfelelők a gyorsulási és rugalmassági értékek: nulláról százra 9,9 másodperc alatt ugrik fel a Mokka, és ugyanennyi idő kell ötödik fokozatban 80-ról 120 km/óráig. A csúcssebesség 191 km/óra. Ugyanakkor kimondottan takarékos és környezetkímélő is a kis gép, hiszen a hatfokozatú sebességváltóval és az alapfelszereléshez tartozó Start/Stop rendszerrel csupán 4,1 liter gázolajat használ el 100 kilométeren a kombinált ciklus szerint. Ez 109 gramm/kilométer CO2-emissziónak felel meg – a javulás az 1,7 literes típuselődhöz képest csaknem fél liter, illetve 11 gramm CO2. Az új dízel hozza a szigorú Euro 6 határértékeit, és olyan tiszta, mint egy vele összemérhető benzines.
Hasonló érvényes az Insignia új kétliteres turbódízeljéről is: 87 LE/liter fajlagos teljesítményével a 2.0 CDTI éppen megelőzi az 1.6 CDTI-t. Komoly, 400 Nm-es nyomatéka 1750 és 2500/perc között áll rendelkezésre, míg a 170 LE csúcsteljesítmény 4000-nél jelentkezik, 14, illetve 4 százalékkal múlva felül az elődjét, azonos fogyasztás és az Euro 6-os norma teljesítése mellett. Az Insignia maximális sebessége 5 km/órával nőtt, így eléri a 225-öt, gyorsulási ideje nulláról százra 9,0 másodperc, azaz féllel kevesebb az eddiginél.
Mindkét hajtómű nagy teljesítményének és környezetkíméletének titka többek között a változó geometriájú turbófeltöltő és a közös nyomócsöves befecskendezés, amelynek fúvókái munkaütemenként akár tíz részdózist juttatnak az égéstérbe, 2000 bar nyomással. Ennek hatására tökéletes a porlasztás és a keverékképzés. Újdonság az Insigniában, hogy a turbógeometriát nem vákuum, hanem elektronika állítja, így 20 százalékkal csökkent a reakcióidő, és még élvezetesebb az autó vezetése.
Ráadásul az élmény nem megy a környezet rovására, mivel az emissziós adatok a benzinmotorok szintjén állnak. A dízelek régi gyengéje, a nitrogénoxid-kibocsátás már nem téma – a Mokka 1.6 CDTI-je például a részecskeszűrő elé beiktatott tároló-katalizátorral (LNT), adalékanyag használata nélkül veszi elejét ennek. Az Insigniában az Opel BlueInjection-SCR rendszere semlegesíti a nitrogénoxidokat: a részecskeszűrőből kilépő kipufogógázba, még az SCR katalizátor elérése előtt, kis mennyiségű AdBlue folyadékot – karbamid vizes oldatát – fecskendeznek. A keletkező ammóniát (NH3) a katalizátor nyeli el, végső soron ártalmatlan nitrogén és víz lép ki.
Fontos fejlesztési célkitűzés volt a motor sima járása is. A tervezők egész sor konstrukciós intézkedéssel és gondos finomhangolással szorították le a zajkeltést és a rezgéseket, illetve javították a működési kultúrát. A tökéletesítések főképp a motor általában leghangosabb felső és alsó részét érintették – ilyen a szelepfedél akusztikai különválasztása az alumínium hengerfejtől, az újonnan tervezett olajteknő, illetve a kétliteres dízel kiegyensúlyozó tengelye. Ennek eredményeként az új 2.0 CDTI a teljes fordulatszám-tartományban kevesebb zajt bocsát ki az elődjénél, alapjáraton például öt decibellel halkabb.
Az Opel Mokka 1.6 CDTI fronthajtásúként hatfokozatú manuális, illetve automatikus váltóművel kapható, az összkerékhajtású változatot pedig csak az előbbi erőátvitellel hozzák forgalomba. Az Insignia limuzin és Sports Tourer kétliteres turbódízeljéhez mind a front-, mind az összkerékhajtású változatokban hatfokozatú sebességváltó csatlakozik.
